Új Magyar Út, 1954 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1954-01-01 / 1-2. szám

válfaja, mint “amerikanizmus”, a detektív-regények és bandita-históriák for­májában is kihívta maga ellen nemcsak az európai moralisták, egyházi fér­fiak haragját, hanem az egyszerű családapák és anyák is úgy féltették gyermekeiket az “amerikánizmus” mételyétől, mint a középkori egyház sa­ját zártságát a betolakodó eretnekség ördögétől. Az európai származású amerikaiak hivatása Annak a 30 milliónyi bevándoroltnak, akinek bölcsője az ó-világban ringott, nem lehet nemesebb hivatása, mint hogy a két legfontosabb világ­rész között megteremtse a harmóniát. Ez nem valami külpolitikai kérdés csupán, hanem minden bevándorolt családnak belső problémája. Hiszen a szülők még inkább európaiak amerikai ráoltással, de talán a házastárs, mindenesetre pedig a gyerekek már inkább amerikaiak európai (sokszor rejtett) örökséggel. A feszültség a kétféle adottság között minden csa­ládban, sőt majdnem minden egyénben megvan. Egyensúlyba úgy soha­sem juthatunk, ha feladjuk az európamerikaságnak egyik felét. Megoldást csak az “európamerikanizmus” jelenthet. Politikailag az Atlanti Szövetség úgyis erre felé fejlődik. Amerika politikai határa most a Vasfüggönynél van, de reméljük, le fog nyúlni az Aldunáig, a keleti Kárpátokig és a Visz­tuláig. Erópamerikai egységén belül, mely lényegileg a fehér ember nyu­gati kultúrvilágával azonos, azután a legkülönbözőbb nemzetek fejthetik ki saját lokális adottságaikból és helyi színeikből egyéniségüket. A magyar és minden európai nem fogja magát idegennek érezni Amerika földjén, amely Európamerika szerves része. Másrészt az amerikai is magára fogj,, asszimilálni még jobban Európa igaz értékeit. Az Európában állomásozó amerikai katonák, a cserediákok és tudósok, sokszor házasság és más köte­lék útján is, szellemileg “európamerikaiak” lesznek. Szenátorok és kon­gresszusi képviselők csoportosan járják Európát, mintha választókerületük volna. Érzik a közösséget. Ma már nincs Szent Szövetség, Vilmos császár és Berchold gróf a Ballplatzon. A politikai ellenszenvek helyett ma ba­rátságok kovácsolódnak. Mindennek alapja azonban a szellemi “európamerikanizmus” kifejlesz­tése az Atlanti-óceánon innen és túl. Ebben az európai bevándoroltakra még kellően fel nem ismert nagy szerep vár. — Ezt szolgálhatja az Új Magyar Út is amerikai és európai munkatársaival új szellemben össze­forrva. Európamerikai vagyok, mert születésem szerint, magyar vagyok és en­nek folytán európai, akit Isten áthozott az Atlanti-óceán innenső partjára, hogy itt ezer éves életemhez hozzáadjam Amerika fiatalabb csodáit és vív­mányait. Bármelyik nélkül életem csonka anakronizmus volna. A kettő együttvéve: nagyhatalom, amelynek körvonalai az Atlanti Szövetségben még csak halványan jelentkeznek. De figyelem az embereket és népeket, sorsokat és igéket. A lelkek mélyén kialakulóban van “Európamerika” sok­színű szellemi egysége, bennem, benned, tengeren innen és túl. Sőt még a Vasfüggönyön túl is, a szenvedő európai lelkek belső arca az amerikai sza­badságideál és föderalizmus felé fordul. Ne csaljuk meg reményeiket, hanem munkálkodjunk, hogy Európamerika necsak lelki, potenciális adott­sággá, hanem történelmi valósággá váljék a Csendes-óceán éa a Kárpátok keleti gerince, California és Erdély között. T. KARDOS: “Európamerikai'’ vagyok — 65 —

Next

/
Thumbnails
Contents