Új Magyar Út, 1954 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1954-01-01 / 1-2. szám

VILÁGFÓRUM: 1953, változások éve

*

Hosszú oldalakat venne igénybe részletesen ismertetni 1953. fontos eseményeit. A fentiek mellett említésre méltó a német választás szeptemberben, az iráni helyzet tisztázódása, valamint az indokínai háború, amely

a két világ folyatólagos erőpróbájának tekinthető.

*

A legújabb fejlemények közül kettő érdemel részletekbemenő ismertetést: a berlini külügyminiszteri értekezlet és az amerikai Brickerjavaslat.

A bermudai és berlini konferenciák

Az elmúlt ősszel megtartott bermudai konferencián Eisenhower, Churchill és Laniel francia miniszterelnök elhatározták, hogy mégegyszer megkísérlik az európai problémák közös megoldását. Ennpk a határozatnak az eredménye az e sorok írásakor folyó berlini értekezlet, amelyen a három nyugati nagyhatalom külügyminisztere Molotov szovjet külügyminiszterrel tárgyal. Az értekezlet egy kisebb orosz diplomáciai győzelemmel kezdődött, amikor a nyugatiak elfogadták Molotov napirendi javaslatát. Hangoztatták azonban, hogy ez csak időmegtakarítás céljából történt. A napirenden a következő pontok szerepelnek: 1. Egy külügyminiszteri konferencia összehívása Anglia, az Egyesült Államok, Franciaország, a Szovjetúnió és Kína bevonásával. 2. A német kérdés és Európa biztonságának a rendezése. 3. Az osztrák államszerződés.

Az első pont tárgyalását, kommunista Kina meghívását egy értekezletre, a nyugatiak nyomására elhalasztották. A második pont tárgyalásánál nyilvánvalóvá vált, hogy Molotov éket akar verni Franciaország és a másik két nyugati nagyhatalom közé. Ennek a törekvésnek számos jelét adta, többek között azzal a javaslattal, hogy Franciaország és a Szovjetúnió kössenek egy szövetségi szerződést. Bildault francia külügyminiszter azzal hárította el Molotov javaslatát, hogy Franciaország nem megy bele semmi olyan szerződésbe, amely kizárja Angliát és az Egyesült Államokat. A berlini konferenciát egyébként elejétől kezdve jellemezte az, hogy az angolszász hatalmak Franciaországot tolták az előtérbe, ami azzal magyarázható, hogy ezen a módon is meg akarták akadályozni a franciák esetleges ingadozását.

Az osztrák államszerződés elkészítése a konferencia harmadik tárgysorozati pontjaként szerepel. Ezideig 260 alkalommal jöttek össze az Ausztriát megszálló hatalmak képviselői s nem értek el semmi eredményt. Most sem valószínű, hogy többre jussanak, mivel az osztrák államszerződés aláírása a megszálló csapatok kivonására kényszerítené mind a négy hatalmat. Ez pedig azzal a veszéllyel járhat a Szovjetúnió számára, hogy el kellene távolítania 50.000 Magyarországon és 35.000 Romániában állomásozó katonáját, akik az Ausztriában levő 43.000 szovjet katona utánpótlásának a biztosítása címén vannak ezekben az országokban.

A New York Times január 24,-i számának egyik vezércikke párhuzamot von az 1878-as berlini kongresszus és a jelenlegi között. 1878.-ban az angol király, az orosz cár, a német császár, a francia elnök és az osztrákmagyar császár-király képviselői gyűltek össze Berlinben, hogy biztosítsák Európa békéjét. A kongresszus vezető figurái az angol Disraeli, a német Bismarck és a magyar Andrássy voltak. Egy hónapos tanácskozás után, a— 57 —