Új Magyar Út, 1954 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1954-11-01 / 11-12. szám

ÚJ MAGYAR ÚT

a szép kommunistalány nem bukik utána. Sőt amikor a fiú erőszakoskodni kezd vele, alapos leckét kap tőle. Klári elmondja neki az ő munkásapja életét, akinek feleségét, Klári anyját, évekig tartó súlyos betegség kötötte ágyhoz, de munkába menet vagy onnan jövet mindig szerető, bíztató csókot kapott a férjétől. Klári egyébként is jó példával jár elől. Mikor odajött, rendetlenség, piszok, megvetetlen ágyak, ételhulladékok szerteszét, külső kifejezői voltak a traktorállomás körüli fiatalság erkölcsi züllésének. Most Klári fellépése gondolkodóba ejti még Árgyelán Jóskát is. Kezd megváltozni. Szembeszáll a cinikus főagronómussal, akiben az író a régi, sőt züllött tiszttartó-típust rajzolja. “Éktelen disznóság az, ahogy ezen az állomáson a lányokat kezelitek”, formed rája a megváltozott Jóska. A falusi fiatalság a DISZ (Kommunista Ifjúsági Szövetség) felállításában a spiclirendszer kiterjesztését látja és kigúnyolja a “motorbolondosokat”. Klári még Jóska “feketeszántását” is leleplezi és változást hoz az eddigi életbe.

Veres Péternél, meg Szabó Pálnál is újabban vissza-visszatér a “becsületes kommunista” típusa, aki természetesen csak ipari munkás vagy kisparaszt szülőktől származhatik. Az újabb erkölcsi sematizmus szerint ugyanis ennek a két “proletárrétegnek” van privilégiuma a társadalom erkölcsi megújítására. Valami különleges proletár-geneológia van kialakulóban, egy megfordított Góthai Almanach. Jaj annak, akinek a szülei a “Tiszti Cím- és Névtárban” szerepeltek! Vagy valamely békebeli telefonkönyvben. Érdekes, hogy ilyen Hajdú Klári - féle idealizált kommunista-típusnál nem szisszennek fel a kommunista

ORSÓS FERENC, az anatómia világviszonylatban egyik legnagyobb tekintélyű professzora, aki jelenleg a mainzi (Németország) Johannes Gutenberg egyetemen ad elő, Nyugatnémetország egyik ünnepelt festője. Ez év nyarán a mainzi Gutenberg Muzeum állította ki Orsós professzor festményeit “Der deutsche Urwald” (A német őserdő) címen. A Wiesbadener Kurier kritikus szerint Orsós “mikroszkopikus pontossággal fest, megörökíti az eredeti képet, ugyanakkor azonban a témáknak egy látomásszerü költészete hatja át munkáit”.

Sinai-hegy élvonalas kritikusai. Pedig ez éppolyan eltérés a “szociális reálizmustól”, mint a romantikus Jókainál egy-egy főhős vagy hősnő idealizálása. Azzal a különbséggel, hogy Jókai egy-egy földesurat, Kárpóthy Zoltánt, Baradlay Jenőt, vagy kereskedőt (Tímár Mihályt) táblabírót vagy pap-prédikátort is, vagy Tseresnyés uram-szerű kisiparosokat is képeseknek tartott a becsületességre. Míg a Szikra Kiadó lektorainak receptje szerint minden ideálizmust a kommunizmus úttörőinek kell fenntartani, akik maguk után vonják a magasabb régiókba a tömegeket, akárcsak a fehér hattyú Lohengrint a Grál várába. Ilyen szép vörös hattyúnak szánta Szabó Pál Hajdú Klárit is, aki a falut be fogja vonzani a helyi kommunista párt sáncai közé. Attól tartunk ugyan, hogy Hajdú Klári inkább valami fehér holló a traktorállomások közös konyhája körül. Vörös hattyút ugyanis nem ismerünk, csak flamingót. Az pedig nem élhet meg a magyar falvak táján. A kommunista diktatúra sem.

1. k. b.

— 508