Új Magyar Út, 1954 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1954-01-01 / 1-2. szám
ÚJ MAGYAR ÚT számú hadianyagtípust gyártsanak, azt viszont az egész európai hadsereg részére. A közös forrásokból jövő felszerelés a legjobb garancia arra nézve, hogy az egyes tagállamok a hadsereget valóban a közös cél szolgálatába fogják állítani. Az európai egység bírálói gyakran hozzák fel a nyelvi nehézségekből eredő problémkat. Nem hisszük, hogy itt túlzott aggodalomra lenne okunk. Nyugateurópában a francia nyelv ma is a “lingua franca”, mint ahogy Középeurópában a német volt a nemzetközi érintkezés nyelve egészen 1945-ig. Svájc lakói aránylag kis területen élve három különböző nyelvet beszélnek és a negyedik, a rétó-román, is teljesen egyenjogúságot élvez. A volt osztrák-magyar monarchia területén mintegy egy tucat nyelvet beszéltek és a monarchia távolról sem a nyelvi nehézségeken szenvedett hajótörést, hanem azon, hogy az alkotóelemként szereplő egyes nemzetekből hiányzott az őszinte kooperációs készéség és mindegyik a saját érdekeit akarta mereven érvényesíteni a többiek rovására. A magyar függetlenségiek nem azért hadakoztak a közös hadsereg ellen, mintha a német nyelv alkalmazása elviselhetetlen nehézségeket jelentett volna, hanem azért, mivel a külön magyar hadsereg eszméje felelt meg a kor nacionálista lelkületének. Az Egyesült Európa eszméje távolról sem a nyelvi problémákon fog állni vagy bukni, hanem azon, hogy az érintett nemzeteknél a nacionálista szemlélet, vagy a kooperációs és kompromisszumokra hajló szellem fog-e diadalmaskodni. További kérdés, hogy mely államokból álljon az európai federáció. Véleményünk szerint lehetőleg minden egyes, illetve minél több államból. Egyelőre még a vasfüggöny lehetetlenné teszi az egységes Európa kialakulását, de addig is, amíg Keleteurópa felszabadul, érdekünk, hogy legalább a nyugat jusson el minél messzebb az egyesülés útján. Külön problémát jelent a diktatúrák fennállása, mint ahogy azt jelenleg Spanyolországban és Jugoszláviában látjuk. Véleményünk szerint nehezen képzelhető el, hogy a diktatúrák be tudjanak kapcsolódni az egymás megbecsülésén és morális elveken alapuló nemzetközi együttműködésbe. Viszont addig is, amíg az európai egység megvalósul, Spanyolországban, Jugoszláviában és a többi államban is sok minden megváltozhatik, úgy, hogy feleslegesnek tűnik e probléma további elemzése. Gyakran hangzik fel — különösen francia részről — az az ellenvetés, hogy az Egyesült Európa, különösen amíg csak Nyugateurópáról van szó, német gazdasági befolyás alá fog jutni és így politikailag is ez a tendencia fog érvényesülni. Ezért is szeretnék a franciák mintegy “ellensúlyként” az angolok intenzív bekapcsolódását, viszont erre nem sok remény van. Vitathatatlan tény, hogy Németország sokkal erősebb, mint nyugati szomszédja, és így, különösen Anglia távolmaradása esetén, bizonyos fokig diktálni tudja a gazdasági tempót. Ez a körülmény azonban még mindig aránylag kisebb veszélyt jelent egy európai federációban, ahol a közös parlamentben a németek erős számbeli kisebbségben lennénk, a német technikai felkészültséggel párosul a latin szellemi befolyás és az intenzív, nemzetek közötti kooperáció letompítja a nacionálista tendenciákat. Az ellenkező alternatíva a merev országhatárokra tagolt Európa, ahol mesterséges eszközökkel egy ideig le lehet szorítani a németeket, hogy azután — 44