Új Magyar Út, 1954 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1954-09-01 / 9-10. szám
ÚJ MAGYAR ÚT hogy bizonyos felelősség ne hárulna rá alkalmazottai, rokonai, a szegények és dologházakba szorultak gondjaiból. Ugyanakkor Carlyle, a skót parasztfiúból történetíró-moralistává lett zseni-próféta döngetni kezdte kortársai lelkiismeretét. A liberális London közepén rátette zord prófétai ujját a tömeglakások zsúfoltságára, a madárijesztő ruhákban bolyongó ír munkások csapataira a “szabad verseny piacán”. Másik zseniális írótársa, Ruskin abbahagyta művészettörténeti és esztétikai felolvasásait, mert rájött, hogy lehetetlen a szépről, nemesről, fenségesről beszélni, míg körülöttünk a gyerekek szennycsatornákban nőnek fel és a felnőttek a szabadság címén Milton, Walter Scott helyett pornográfiához fordulnak és Vénus vulgivaga-t imádják színpadisztárok képében Isten helyett. Franciaországban és különösen Páris emberdzsungelében ugyanakkor Balsac tárta fel a felelőtlenül törtető “egyének” életstílusát a forradalom által teremtett “szabadság” nagyvárosi légkörében: az uzsorások, kurtizánok, bankárok, újságfejedelmek, színigazgatók és a pénzarisztokrácia versenyét a szociális felelőtlenségben. Zola egy nemzedékkel későbben még vadabb színekkel festette a III. Napóleon alatti felelőtlen liberálizmus következményeit. A kettő között Hugo Viktor a “Nyomorultakban” hívta tetemre a társadalom lelkiismeretét. Ugyanakkor Oroszországban Dosztojevszkij, a “Megalázottak és Megszomorítottak” költője, majd Tolsztoj a nagy regények és harcias vitairatok egész sorában kötötte össze a zsarnokság alól való felszabadulás vágyát a keresztény szociális felelősségérzettel. A magyar irodalom példamutatása Nincs Európában irodalom, amely a szabadság és szociális-társadalmi felelősség össze tar tozandóságát nagyobb szimbólumokban hangoztatta volna, mint a magyar. Már Katona Bánk bánjában a férfiak szabadságküzdelme összefonódik a családért és jobbágynépért való felelősségérzet szét szakíthatatlan szálaival. A felelősséget hordozó szabadság szenvedő hősei (Bánk, Petúr, Tiborc) állanak szemben az idegen elnyomás és felelőtlenség (Otto- Biberach-Gertrúd) típusaival. Magának Széchenyi Istvánnak és Kossuth Lajosnak minden írása és tette a keresztény alapon nyugvó szociális liberálizmusnak a megtestesülése. A parasztsorból kitörő Toldi Miklós vállaira veszi a magyar sors felelősségét, a hitvány Toldi György lerázza azt magáról. Eötvös József nagy regényeiben és állambölcseleti irataiban a liberálizmus minden eszméje a szociális felelősségérzet figyelmeztető szavával olvad össze. Intő jelekként már a forradalom haragos villámai cikkáznak mondatai fölött. Jókai nagy regényeiben sem lehet különválasztani a népi szabadságküzdelmet a szociális felelősségérzettől. A Kárpáti Abellinók, abszentista mágnások, a Ridegváry Bencék, vidéki kiskirályok, Fátia Nérák és a Krénffy-féle uradalmi bérletek mindkettőnek testet öltött tagadásai. Ezekkel szemben Jókai nagy szíve együtt-dobog Berend Ivánnal, a szociális cselekvésű mérnök-bányatulajdonossal, Kárpáthy Zoltánnal, a szociális mintabírtokossal és a társadalmi felelősséget is még komolyan vevő “régi jó táblabírákkal”. Szabadsághősei a szociális liberálizmus eszményképei. A kisebb írók közül Kuthy Lajos és Tolnai Lajos festettek figyelmeztető képeket, hogy a szabadság és társadalmi felelősség elválaszthatatlanok. Mikszáth a gúny és humor nyilaival akarta nagyobb társadalmi felelősségre sarkalni a közigazgatást és a liberális társadalmat. A liberálizmus, — 394 —
