Új Magyar Út, 1954 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1954-09-01 / 9-10. szám
tem őket, amint tapogatózó léptekkel elindultak a lelki élet útján: először félénken, majd mindinkább neki bátorodva. Majdnem minden egyházban voltak lelki testvéreim. Örömmel láttam, mint fejlődtek ki a munka újabb ágai: diáksegélyezési akció, iratterjesztés, internátusok, melyek mind a református keresztyén jelleget tükrözték. Láttam, mint újulnak meg olyan egyházak, melyek előbb — nyílt vagy burkolt formában — ellenséges magatartást tanúsítottak. Mindez Isten kegyelmének munkája volt. A Soli Deo Gloria Szövetségen és Keresztyén Ifjúsági Egyesületen kívül meg kell említenem az Oxford Mozgalmat, mely különösen 1936—37-ben volt rám nagy hatással, bár ennek a mozgalomnak tagja sohasem lettem. Az ökuménikus gondolat is nagyban hozzájárult látóköröm bővüléséhez. Meggyőzött arról, hogy — különleges lelki örökségeink megőrzése mellett — egyesülniük kell mindazoknak, akik Jézus Krisztust Megváltójuknak tartják. Az ökuménikus konferenciák — különösen az oxfordi (1938) és a nagy amsterdami ifjúsági konferencia (1939) örökké felejthetetlenek lesznek számomra. Ez utóbbin az a kiváltság is ért, hogy a magyar delegáció feje lehettem. Ezen a konferencián találtam meg Isten által nekem rendelt élettársamat is, aki szintén Krisztus alázatos és hűséges szolgálóleányaként munkálkodott a Soli Deo Gloria Szövetségben. Mikor a háború kitört, csatlakoztam az ellenállási mozgalomhoz, hogy az üldözöttek védelmére keljek és megóvjam hazám becsületét a náci agresszivitással szemben. Több veszélyes megbízatást hajtottam végre. Isten mindig megőrzött a Gestapo börtönétől. Utolsó olaszországi megbízatásom alkalmával megszerveztem az első magyar református gyülekezetei Rómában. 1946-ban Budapesten a kommunisták újra megkísérelték, hogy eltegyenek láb alól, mivel visszaútasítottam, hogy belépjek a kommunista pártba, vagy aláírjam legalább az engedelmességi nyilatkozatot. Újra Svájcba kellett menekülnöm, ahol akkor családom is tartózkodott. Hamarosan beláttam, hogy minden út járhatatlan: becsületes ember nem tud együttműködni a kommunistákkal. Ekkor történt, hogy az Egyesült Államokbeli Északi Presbitériánus Egyház teológiai ösztöndíjat ajánlott fel számomra, 'örömmel ragadtam meg ezt az alkalmat, hogy egészen Megváltóm szolgálatára szentelhessem életemet. Tanulmányi éveim alatt lehetőségem nyílt arra, hogy összegyűjtsem a genfi magyarokat istentiszteletekre és bibliaórákra. Utolsó vizsgáim után az Ökuménikus Világtanács (az Egyesült Államokbeli Északi Presbitériánus Egyház támogatásával) SOOS: Hitvallásom — 357 —
