Új Magyar Út, 1954 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1954-09-01 / 9-10. szám
ÚJ MAGYAR ÚT Itt szinte teljes a béke. Az emberek új jonganak, ének, tánc, zene, három nap ünneplés, villanytransparensek égnek. Rómának alig van két megsérült háza ... S mi bizony még nem tudunk örülni . . ., csak megértjük, hogy miért örülhetnek azok, akik a májusi napfényben boldogan játszanak gyermekeikkel, és szorongás nélkül mosolyoghatnak egymásra. Ha Édesanyámra gondolok — mostanában Vele és Veletek álmodtam megint ■—- bizony elszomorodom: még el sem búcsúzhattam Tőle, meg sem köszönhettem neki azt a sok szépséget, tudást, finomságot, mindig mindenkin segíteni akarást, amit Tőle kaptam. Hiszem, hogy Isten kegyelmébe fogadta. Mi pedig nem mondhatunk mást, minthogy: az Úr adta, az Úr vette el, legyen áldott az 0 szent neve... S bármily további próbát küld reánk, akkor is csak ezt mondhatjuk alázatosan . . . S ma mindez nem is KÜLÖNÖS büntetés. Még mindig milliók szenvednek így, s talán egész Európában alig van család, melynek nem kellene gyászolnia, mely nem ment volna át rettenetes próbákon.” Rónia, 1945. V. 14. “Vájjon megkaptad-e előző soraimat? Vájjon megkapod-e ezeket? Csak legalább így tudnék Veled némiképen rendszeresen beszélgetni! De a helyzet egyelőre csak hátrafelé megy ... Az elvi engedélyt a hazamenetelre már hetek óta megkaptam, de az utolsó “igen”, a dátum még várat. Egy hete “szabad” vagyok, addig barátságos őrizetben voltam. Decembertől április 10.-ig (egy háromhetes megszakítással) Bariban éltem, azóta itt. Nagyon szerényen élünk, de nincs baj, — fizikailag. Csak már Titeket látnálak, csak már többet tudnék Rólatok! Ide mind több menekült érkezik. Három lány jött Abáról is. Szerintük Aba nincs többé: felégették egészen. Még Erdélyből is vannak itt menekültek. A protestánsoknak tegnap tartottam az első magyar istentiszteletet. Szörnyű helyen (egy ízléstelen képekkel tele moziban), szörnyű zajban, de mégis szívbemarkoló volt. A menekültek között most egyelőre minden vasárnap én fogok tartani szolgálatot, 9-től 10-ig. Gondolj ide imádsággal. Hála Istennek, itt nagy az egyetértés a katolikus és protestáns magyarok között. Nem ütközik a mise és istentisztelet időpontja, s igyekszünk együtt haladni, ahogy Jézus parancsolta: arról ismerik meg az emberek, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok . . . (János 13:35.j 348
