Új Magyar Út, 1954 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1954-09-01 / 9-10. szám
VÍG: Zsoltár 1954. szeptember 26.-ára Anyám, Te szent, Te édes, árva jóság, Kinél nagyobbra nem lelek soha: Öleld, figyeld a mély vizek hajósát! Az élet árja durva, mostoha! Szememben elmosódnak, ím, a partok, S a lelkes, ősi lüktetés kihal, Amerre hajt a sorsom, arra tartok, S ki tudja, hol borít fel egy vihar? Ne félts, de kérd az Égi Bölcseséget, Hogy óhajom ne cethal ölje meg, S a cél, az új mag elvetése végett Vezesse révbe küldetésemet! . . . Tarlón vagyok . . . fejem felett a varjak . A csonk maradt ... s az én magom -— mit ér? Beszélj, Anyám, kiálts, hogy itt ne haljak, Midőn hajamra hull a szűzi tél! 337
/
