Új Magyar Út, 1954 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1954-01-01 / 1-2. szám

ÚJ MAGYAR ÚT

A magyar jövő külső feltételeit a Magyar Szellemi Munkaközösség annakidején igy fogalmazta meg: “A magyarság bekapcsolása a nagy európai és egyetemes szellemi áramlatokba; a sajátos magyar szellemiség szolgálatvállalása az emberiség egészséges demokratikus fejlődéséért és a magyarság megbékélése és összefogása a szomszédnépekkel az igazságon és szereteten felépülő kölcsönös szolgálatvállalás jegyében.”2 Merné valaki vállalni ennek eltörlését, lényegének megváltoztatását?

Másfél esztendővel az indulás után, 1951 júniusában Soos Géza ezeket jelentette: “Az MSzMK továbbra is a megalakulásakor kijelölt utón halad; változatlanul a magyarság lelki-szellemi és szociális megújulásáért a nyugati világ haladó, demokratikus, nemesen humanista szellemiségébe való fokozott bekapcsolódásáért, a szomszéd népekkel való, igazságon és kölcsönös szolidaritáson alapuló megbékéléséért és összefogásáért küzd. Ez a hazánk felszabadításáért és felvirágoztatásáért való szellemi harcot és a befogadó országok felé irányuló szellemi szolgálatot is jelenti.”3 Mi az a szellemi vagy erkölcsi jogcim, ami ennek megtagadását, eltörlését, megváltoztatását jogosulttá tenné?

A harmadik évfolyam beköszöntőjében Soos Géza ezt mondotta: “Rendíthetetlen meggyőződésünk, hogy egészséges uj magyar Holnap tiszta és becsületes Istenhitre — Jézus Krisztusra és szeretetparancsára mint Fundamentumra épülhet csupán, nem pedig bármely hitetlen ideológiára. Nem győzzük ismételni, hogy számunkra az ‘Evangélium’, a ‘krisztusi’ nem vallást, nem egyházat, nem felekezetet, vagy ezek bármiféle uralmát jelenti, hanem az egyes ember és a világmindenség mindennemű kapcsolatát és folyamatát egységesen szabályozó örök isteni törvényt, a világlényeget.”4 Két hónappal később pedig Wass Albert hangsúlyozta: “Csak nagyon kevesen értették meg azonnal ennek a kis csoportnak a programmját: alap a krisztusi tanitás, a magyar nép iránti hűség és a szellem felelősségtudata.”5 Mi nem tudunk magyar holnapot Evangélium-ellenesen elképzelni, de az Evangélium nélkül sem. És vájjon ki merészelné a magyar holnap épülete alól kikalapálni vagy kicsákányozni egyik alapot is?

Végül hadd idézzük Soos Gézának azokat a szavait, amelyekkel az Új Magyar Út 1953-as évét vezette be: “Mit hoz 1953? Ag-2 Új Magyar Ut, 1950. február, belső borítólap

3 Új Magyar Ut, 1951 junius, belső borítólap

4 Új Magyar Ut, 1952. január, 3. 1., Soos Géza, “A harmadik mérföldkő”.

5 Új Magyar Ut, 1952. március, 3. 1., Wass Albert, “Új állomás”.

— 4 —