Új Magyar Út, 1954 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1954-07-01 / 7-8. szám
VILÁG FÓRUM Meddig feszül a húr? Az elmúlt hetek világpolitikai eseményeit szemlélve arra a szomorú megállapításra kell jutnunk, hogy a kommunizmus ismét győzelmeket aratott. Az indokínai fegyverszüneti egyezmény megkötése és a nyugatnémet kémelhárító szervezet főnökének a szovjet oldalra való átállása, hogy csak a fontosabb fordulatokat említsük, a vörösök malmára hajtották a vizet. Indokína Az indokínai háború — egyelőre — végétért. Junius 20.-án, a Lanielkormány bukása után Pierre Mendes-France azzal az ígérettel fogadta el a francia miniszterelnökséget, hogy egy hónapon belül fegyverszünetet köt Indokínában. Ellenkező esetben lemond. Az új miniszterelnök ennek a hónapnak nagyrészét Genfben töltötte, ahol felváltva tárgyalt Molotovval, valamint a kínai és indokínai kommunisták képviselőivel. A kommunisták tudták, hogy Mendes-France-nak nincs sok ideje a diplomáciai huzavonára, tehát már eleve kedvezőbb helyzetben voltak s majdnem szabad kezük volt a zsarolásra. Ugyanakkor azonban azzal is tisztában lehettek, hogy ha Mendes-France kísérlete nem sikerül, az ingadozó ázsiai népek, főleg India, közvéleménye felismeri a szovjet igazi céljait és a nyugati hatalmak oldalára sodródik. Arra is számítaniok kellett, hogy Mendes-France bukása után a franciák realizálni fogják, hogy Indokínában nem lehet békét kötni, tehát sokkal erélyesebben fogják vívni a háborút, esetleg az Egyesült Államok bevonásával. A francia-kommunista tárgyalások tehát ennek a képletnek a jegyében indultak meg. A franciáknak rövidre volt szabva az idejük, viszont a vörösök is tudták, hogy csak egy bizonyos határig feszíthetik a húrt. Az Egyesült Államok kormánya kezdettől fogva azon az állásponton volt, hogy nem szabad engedni, hogy a genfi tárgyalások odáig fajuljanak, hogy egy “második München” legyen az eredmény. Ezért, amikor Dulles külügyminiszter látta, hogy Mendes-France minden módon a kommunisták kegyeit keresi, az indokínai népek feláldozása árán is, eljött Géniből. Azokban a napokban a hivatalos amerikai álláspont — az Eisenhower- Churchill tárgyalások nyomán, amelyekre még visszatérünk — az volt, hogy nem járulnak hozzá egy nép rabságba igázásához sem. Ezalatt azonban Eden angol külügyminiszter minden támogatást megadott a francia miniszterelnöknek. Néhány nappal július 20.-a előtt, amikor Mendes-France mandátuma lejárt volna, Dulles külügyminiszter Eden és Mendes-France kérésére Párizsba repült, hogy újabb megfontolás alá vegye az amerikai álláspontot. A párizsi találkozáson Mendes-France nyíltan bevallotta, hogy Franciaország elvesztette a háborút. Azt is megmondta, hogy a béke érdekében Franciaország milyen engedményekre hajlandó és milyenekre nem. Hangoztatta azt is, hogy csak további francia vereséget jelentene, ha az Egye— 297 —
