Új Magyar Út, 1954 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1954-07-01 / 7-8. szám

CSEGEZY JÓZSEF

A III. világháború előkészítése

“A béke az a háború, melynek menete megtűri a szeretet és alkotás cselekvéseit, tehát bonyolúltabb és rejtélyesebb, mint a tulajdonképpeni háború, valamint az élet is rejtélyesebb a halálnál.”

E szellemes megállapítás időszerűsége napjainkban semmivel sem kisebb, mint volt akkor, amikor Paul Valery az I. világháború után papírra vetette. Ma legfeljebb a háborús állapot tényét kell egy kissé nyomatékosabban aláhúzni a szeretet és alkotás cselekvéseinek rovására. Mert korunk “béké”-jének e háborús állapota szemérmetlenül nyílt, alkotásai a III. világháború cselekményeit készítik elő, míg a szeretet valahol a háttérben kullog, mint koldus, ki reménykedve követi a tovasiető gazdagot, félreértve annak elutasító kézmozdulatát. És mert ilyen nyílt, ilyen szemérmetlen, kevésbbé bonyolult, mint az eddigi békék, kevésbbé rejtélyes és így közelebb áll a halálhoz, mint az élethez.

Közismert tény Anglia ú. n. mérlegpolitikája, mely nem kis részben járult hozzá világhatalmi pozíciójának megszerzéséhez és folyamatos megtartásához egészen a II. világháborúig. Bár az első háború vége, mintha előre jelezte volna az “új idők” eljövetelét, azaz finom rezgések már ekkor érzékeltették az angol egyeduralom alapjainak megrendülését, az igazi meglepetés csak a II. világháborúban következett be, melyet joggal szoktak a meglepetések háborújának is nevezni. Ezt az igazi meglepetést nem a villámhadjáratok, nem a 28 napos lerohanások, nem az új fegyverek, a függőleges átkarolások, nem Sztálingrád, nem az invázió technikája jelentették, és még csak az sem, hogy Churchill szavaival élve “a rossz disznót vágták le”, hanem az a szimpla tény, hogy a mérleg nyelvnek szerepe Anglia kezéből kicsúszott. Ebben a háborúban Anglia nem eldöntője, csupán egyik főszereplője volt a mérkőzésnek, míg a mérleg szerepét ez alkalommal más játszotta el. De hogy ki, — Amerika-e vagy a Szovjet, az a mai napig sincs tiszázva s a jelek szerint csupán egy újabb háború lesz képes eldönteni. Az elmúlt 9 év tanulságai szerint"a Szovjet tart kizárólagos igényt rá és minden velejáró előnyére; a tárgyilagos nézőpont viszont Amerikát látja közelebb ehhez a lehetőséghez. Eképpen a II. világháborúnak egyelőre csak vesztesei vannak és mindjárt megállapíthatjuk: ebbe Európa valamennyi kis és nagy nemzete egyaránt beletartozik.

Anglia kétségtelenül ma még világhatalom, de bármennyire is csábító volna sokak és főleg angolok számára az a gondolat, hogy egy újabb konfliktus esetén Anglia játsza el a mérleg nyelvének szerepét, ez többé nem lehetséges. Nem pedig azért, mert mindkét fél egymagában véve is jóval erősebb, mint Anglia. Egy Amerika fölötti szovjet-angol győzelem esetén Angliából épúgy csak “csatlós” lehet, mint jelenleg akármelyik középeurópai kisnépből lett, míg megfordítva talán részese lehet az új világhatalmi tényezőnek, de egyedüli élvezője többé soha. így tehát Anglia és Amerika

— 284 —-