Új Magyar Út, 1954 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1954-07-01 / 7-8. szám

leti zónán kivül. A két géppisztolyos katona önkéntelenül közelebb húzódik egymáshoz, amikor a látogatócsoport felér a lépcsőkre.

Ezer meg ezer színe van ennek a városnak. Atmoszférájában felfedeztünk valamit a régi Budapestből. Szikrázik, lüktet, mozog a sok utca. A legelőkelőbb hotelben, a Kempinskiben — melyet a Marshall-terv segítségével építettek újjá — amerikai világjárók, kínai meg arab üzletemberek adják egymásnak a kilincset. Híres német színészek jönnek látogatóba, délről. Filmeket forgatnak, mert Berlinben még mindig több filmgyár van, mint akármelyik más német városban.

Az amerikai főhadiszállás környéke vetekszik egy gyönyörű szinesfilm képeivel. Végtelennek látszó sugárutak, karcsú fenyőfák tarkítják a tájat. Csupa napfény itt minden, s a modern kis bérházak olyan meghitt, kedves és egészséges benyomást keltenek, mintha Kaliforniában lennénk. Itt van az amerikai katonai bevásárlóközpont is, büffével, autóparkkal. Innen nem messze kaptunk szállást, az egyik zehlensdorfi panzióban. Valamikor egy gazdag család tizennégyszobás háza volt. Sértetlenül került ki a háborúból, berendezéssel együtt. A háziasszony láthatóan elégedett, hogy annyi idegen kószál az ebédlőben, mert szép dolog az otthon, de azért élni is kell valamiből. Kinn a kertben száz meg száz madár csivitel, fűzfák bókolnak, s a gyümölcsös tele csodálatos, hófehér meg rózsaszín virággal. Innen is mindig taxin kell a városba mennünk, mert a magasvasút egész Berlin területén orosz ellenőrzés alatt van s a földalattiban sem igen bízik meg az ember. Egy-két állomásnyi tévedés: máris átkerülhetünk a keleti zónába.

Ahogy az utcákat rójuk, itt Nyugatberlinben, persze magyarokkal is összeakadunk. Piros-fehér-zöld-zászlós bódé hirdet eredeti hentesárú-, meg gulyáskülönlegességeket. A tulajdonos már hét éve él itt, kitűnően vezeti üzletét s elégedett. Testvérének párszáz méterrel odébb áll újonnan megnyitott cukrászdája. A becsületes munka, úgylátszik, mindenütt megtenni gyümölcsét. Jóízűen falatozzuk a gulyást, egy másik serpenyőben lacipecsenye pirul s egészen rabulejt bennünket a régi, vidéki búcsúk hangulata. “Nem félnek ilyen bizonytalan helyen üzletet nyitni?” — kérdezzük a tulajdonost. Csendes mosollyal válaszol: “Ha itt baj lesz, Berlinben, mindenütt baj lesz... ” Túlságosan egyszerűnek tűnik ez az érvelés.

Schönebergben meglátogatjuk az amerikai tőkéből létesült s fenntartott német adóállomást: a RIAS-t. Kitűnő szervezés, még kitűnőbb program. Naponta ötven látogató jön át a keleti szektorból, akik beszámolnak arról: milyen népszerű ez az adó mindenfelé s mennyi gondot okoz a kommunistáknak. Szükség van rá. A szabad Berlin hangját képviseli, mert ez a város — mint említettük — Nyugat és Kelet ütközőpontjában csakugyan jelképpé vált. A tisztességes, emberies jószándék és élniakarás jelképévé. A RIAS kabaréműsorának — mely a legnépszerűbb program városszerte — ez a címe: Szigetlakok. S a színészek — túl “szakmabeli” meggyőződésükön — igaz hittel és lelkesedéssel éneklik újra meg újra a kabaré nyitószámát: “Berlin még szebb lesz, mint volt rég! ...”

Aki a saját szemével nem látta a várost, talán gyerekes naívságnak hinné mindezt. De ha beülünk egy vendéglőbe, ahol gazdag étlap fogad, ha a gondosan eltakarított romok helyén új építkezésre bukkanunk, be kell látnunk, hogy van valami, ami erősebb minden kegyetlenségnél és terror-ÚJ MAGYAR ÚT

— 282 —