Új Magyar Út, 1954 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1954-07-01 / 7-8. szám

Utolsó kérdésünk itt, hogy megvannak-e a külső lehetőségei annak, hogy ez a porszemnyi nép a földön mérkőző rqppant erők között realizálhassa azt a vezető szerepét, amelyre hívattatott?

Ezek a külső feltételek sohasem voltak meg, még Attila, Nagy Lajos vagy Mátyás korában sem, valójában mégis gyakorolja eszmei hegemóniáját a magyar lelkiség még ebben a mostani legmélyebb állapotának napjaiban is. Hogy ez a világ miem vesz tudomást róla és nem ismeri el: nem jelent semmit, hiszen éppen úgy nem tudja azt sem, hogy Isten újjá rajzolja a föld képét és az Ő lelke tartja kezében a kormányt. Eljöín az idő hamar, amikor meg fogja tudni, amikor elül a harci zaj egészen, hogy milyen iszonyú primitívség és vakmerő felelőtlenség vett zsákmányt életén és a világ összeroskad múltja szörnyű szégyenének a súlya alatt. A küszöbön van az a korszak, amikor majd amilyen éhesen kutat most az ember a pusztító energiák után, — olyan szomjasan fogják keresni a megtartó igazságot és nem fogják megtalálni a mii szívünkön kívül, Istennek a mi lelkűnkben felgyűlt világossága nélkül. Mert békességet fog Isten adni ennek a világnak, visszahelyezi emberi jogaiba és szabadsággal fogja megáldani. Akkor elkövetkezik a mi időnk, hogy templomunkból széthömpölyöghessenek az új világnak új himnuszai.

NAGY: A magyar hivatás alaptörvénye

— 271