Új Magyar Út, 1954 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1954-07-01 / 7-8. szám
ÁPRILY: Az út AZ ÚT Jöttem az erdöszél felöl, magamban, dallal, messziről. Friss volt a rét, alig-napos, lábam bokáig harmatos. A sűrűség s a rejtelem remete-csendje jött velem. Ámultam malmon, várakon, harang szó-hangú falvakon. Álltam tetőkön és romon, jártam virágon s vér-nyomon. S kérdeztem: Kosbor, liliom, messze van-e még a sírom? Es a tetőről szállt szavam: Az ember csúcsa merre van? Jöttem az erdöszél felöl. Hoztam a lelkem messziről. Utam és dalom elakadt: sorompót értem, gyárakat. Jaj, erdő nélkül nincs titok — A város zúg. Én hallgatok. Nem dalolok, nem kérdezek, csak néma, nagy gyerek leszek. Az arcomon szelíd derű. Es a halálom egyszerű. — 257 —
/
