Új Magyar Út, 1954 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1954-05-01 / 5-6. szám
ÚJ MAGYAR ÚT melyet a szerző bizonyára nem kis büszkeséggel közöl. A szép kőház emeleti erkélyét bronz (vagy bronzutánzatú) figurák tartják. Minekünk pl. valami ilyesmi járt az eszünkben: Ha Flachéknak Vaskúton ilyen szép házuk lehetett, abban nemcsak a II. József-féle pátensnek (amelyet Flach maga is “herrlich”-nak nevez), nemcsak a szülők szorgalmának, hanem az államalkotó magyar nép nemzetiségek iránti türelmének is része lehetett. Mondjuk, legalább is más hatalmakkal való összehasonlítás viszonylatában. Ez a megállapítás persze nem Flachnak szól, hanem azoknak, akik nem átalják a számkivetésben, emigrációban, hontalanságban is az egykor közös haza államalkotó nemzetét ócsárolni. A könyvnek talán egyetlen hibája, hogy a jámbor, viszonyokban járatlan olvasó nem jön rá, hogy miért is arany (goldene) az a Bácska. Az igaz, hogy egy tudományos igényekkel fellépő munka nem igen terjedhet ki vidám mulatságok ismertetésére, mégis szerintünk külön nagy fejezetet kellett volna szentelni a megye gazdasági ismertetésére és a nép-társadalmi élet (búcsúk, szüret, stb.) vázolására. Hihetőleg ezt Flach más alkalommal írja meg. V. K. László Varga: The Legal Aspects of Forced Labor In Hungary Free Europe Press, Hungarian Desk kiadása. New York. Drámai tömörséggel, egy jogász szenvtelen tárgyilagosságával foglalja össze a magyarországi kényszermunkarendszer állapotát Varga László tanulmányában, hogy a száraz tények és kemény igazságok annál harsogóbb vádirattá tegyék azt. Munkája első részében felsorolja a minisztertanács és az igazságügyminiszter rendeletéinek egész sorát, amelyek alapján — tökéletes ellentétben a háború előtti magyar joggyakorlattal és példanélkül a magyar igazságszolgáltatás történetében, — minden szabadságvesztés, tekintetnélkül annak természetére, egyben kényszermunkát is jelent. Még akkor is, ha a büntetés csak egyszerű kihágás miatt lett 30 napot meghaladó időre kiszabva, vagy csupán előzetes letartóztatásban lévő vádlottról van szó. Rámutat a szerző egyben azokra a mesterkedésekre, amelyekkel a kommunista rendszer az igazságszolgáltatás leplébe igyekszik burkolni embertelen rendelkezéseit a nyugati világ, különösen pedig az Egyesült Nemzetek kényszermunkatáborokkal foglalkozó bizottsága előtt. A továbbiak során a tanulmány felfedi ennek az “igazságszolgáltatásnak” igazi céljait. A nyugati igazságszolgáltatás célja nemcsak a bűnös megbüntetése, hanem megjavítása és a társadalom egészséges tagjává való nevelése; mindez az egész társadalom és az egyén érdekében, az erkölcs és igazság alapján. A kommunista bíráskodás azonban csak egy igazságot, a párt érdekét ismeri és igazságügyi rendszere csak ennek az érdeknek a szolgája. Kényszermunkára Ítélik még azokat is, akik a rendszernek békés úton való megváltoztatására törekszenek, vagy akár hamis, akár igaz, de a rendszer érdekeit sértő véleményüknek adnak kifejezést, legalapvetőbb jogait törölve így el a demokratikus életformának. — 244 —
