Új Magyar Út, 1954 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1954-05-01 / 5-6. szám
VILÁGFÓRUM: Háborúba rohanunk? emlékezetes berlini munkáslázadás után tört ki. Ez is arra utal, hogy a kommunizmus ellenségeinek a száma folyton növekszik s az emberek ellenállási készsége erősödik, tekintet nélkül arra, hogy hol találják magukat kommunista elnyomás alatt. Gazdasági integráció a szovjet birodalomban Budapestről érkező jelentések szerint Magyarország és Csehszlovákia most már formálisan is csatlakozott a szovjet tervgazdálkodáshoz. Rákosi jelentette be ezt a lépést egy beszédében. Szerinte egy ország sem fejlődhet magára utalva s előnyei vannak a munkaerő nemzetközi elosztásának is. Ez a bejelentés egy már régóta folyamatban levő gyakorlatnak, a kényszermunkás-cserének a nyilvános beismerése. Megszűntetik a faj szerinti megkülönböztetést Amerikában Az amerikai társadalmi életnek régi hibáját s a kommunista propaganda egyik leghatásosabb céltábláját távolította el a legfelsőbb bíróság döntése, amely szerint a faj szerinti megkülönböztetés alkotmányellenes. A déli államokban a polgárháború 90 évvel ezelőtt megszűntette a rabszolgaságot, azonban a gyarkorlatban nem állították helyre a feketék állampolgári jogait, különösen az egyenlőséggel kapcsolatban. A bírósági döntés nyomán most megszűnnek az elválasztott iskolák fehérek és feketék számára és a néger is egyenlő jogú polgárrá válik. Egyes forrófejű déli politikusok minden eszközt megragadnak a döntés kijátszására, de az amerikai lakosság józan többsége, az egyházakkal az elén, örömmel üdvözölte ezt a lépést. Az Egyesült Államok ezzel a keresztyénség és a demokrácia elveinek biztosított egy fontos győzelmet. Mérlaky László A pittsburghi magyar fiatalok egy szép, művészi alkotással járultak hozzá ennek a nagy magyar központnak a kultúrális életéhez. Haranginé Juhász Antónia, a helyi református lelkész feleségének a vezetése alatt előadták a “Visszavár a szarkaláb” című népszínművet. A darab szerzője, rendezője s az egész vállalkozás lelke Harangi Lászlóné volt. A “Visszavár a szarkaláb” igen kellemesen lepte meg a szépszámú nézőközönséget. Azok, akik a régi népszínművek ízléstelen vagy szentimentális műdalokkal telerakott stílusához voltak szokva, valami teljesen újat és eddig egyedülállót kaptak. A darab, amelynek minden nagyobb bonyodalomtól mentes a cselekménye, a Bartók Béla és Kodály Zoltán által összegyűjtött hamisítatlan és felhigítatlan magyar népdalokra, táncokra és játékokra épült. A vállalkozás célját a szerző így fejezte ki: “... válogatott énekekkel, táncokkal és játékokkal, eredeti magyar népi kultúránkkal szeretnénk megismertetni az ebben a hazában született, de apáikra, származásukra büszke, — a magyar jellegzetességek, sajátosságok és csorbítatlan értékek megismerése után vágyó újabb generációkat...” Az előadás főszereplői a következők voltak: Gyapjas Ferenc, Béresné Vécsey Margit, Uzonyi Jánosné, Stipkovics Ilona, Tóth Zoltán, Szebedinszky Jenőné és Révész Csöpi. — 233 —
