Új Magyar Út, 1954 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1954-05-01 / 5-6. szám
H áborúba roh ami nk ? Júliusban lesz egy esztendeje, hogy a hároméves koreai háborúban megkötötték a fegyverszünetet. A hideg háborúnak az a szakasza egyelőre háttérbe szorult, de csak azért hogy helyet adjon újabb fegyveres összecsapásoknak. A tavasz az indokínai háború — a nyugat számára katasztrofális — harcainak jegyében telt el. A nyár pedig szintén meghozta a maga háborúját, ez alkalommal az amerikai kontinensen, Guatemálában. Indokína Franciaország egykori gyarmatában, most társországában, évek óta folyik már a partizánháború. A világ nagy része nem is tudta, hogy mi történt a földnek abban a távoli sarkában, a figyelmet Korea kötötte le. Indokmának azért sem tulajdonítottak nagy jelentőséget, mert Franciaország magánügyének, mindennapos kis gyarmati csetepaténak minősítették. A háború valóban így indult. Indokína népei önállóságot akartak, Indiához hasonlóan. A rövidlátó francia politika azonban ellenállt minden ilyen törekvésnek. A gyarmat népei érettnek érezték magukat a függetlenségre s látva, hogy jogosnak hitt követeléseik nem találnak meghallgatásra, elkezdték a háborút. A kommunisták körülbelül ezen a fokon kapcsolódtak be. Az indokínai helyzet kitűnő alkalmat adott egy régbevált jelszavuk kamatoztatására, amely szerint függetlenséget akarnak biztosítani a gyarmati nemzeteknek. A felkelőket vörös ügynökök irányították s a koreai fegyverszünet megkötése után Kína is beavatkozott. A háború Franciaországnak máris nagyon sokba került. A hadsereg legjava elpusztult és különösen megtizedelődött a tisztikar. Az ország gazdasági életét még a hatalmas amerikai segélyek sem tudták rendbehozni, mert Indokína mindent elnyel. Az elmúlt tavasszal a francia hadsereg egyik súlyos vereséget a másik után szenvedte. A leglátványosabb Dien-Bien-Phu eleste volt, amelynek a történetét minden újságolvasó ember jól ismeri. Ennek a vereségnek katonai szempontból nem volt nagy a jelentősége kivéve a kb. 15,000 főnyi hadsereg elpusztulását, de ez keltette fel az egész világ érdeklődését a probléma iránt. Indokína sorsa túljutott a gyarmati háború fokozatán. Elvesztése a szovjet uralom ázsiai megszilárdulását jelentené és a vörös terjeszkedés következő állomása India lenne. A nyugati világ vezetőit, elsősorban az Egyesült Államokét, ez a felismerés vezette, amikor fokozni kezdték Franciaország felfegyverzését, sőt már nyílt beavatkozásról is beszélnek. Amerika a tavasszal egyszer már azon a ponton volt, hogy beveti légierejét Indokínában s ezt az angolok akadályozták csak meg. Amennyiben nem sikerül valami gyors kiutat találni, valószínűleg sor kerül a nyugati beavatkozásra s ez nagyon könnyen az új világháború szikráját pattanthatja ki. 231 — VILÁG FÓRUM
