Új Magyar Út, 1954 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1954-01-01 / 1-2. szám
Könyörgök, Mennyei Atyánk, áraszd reánk isteni jóságodat, hogy a törvényhozásnak ez a háza maradjon Isten szabad gyermekeinek bevehetetlen vára, az élethez, a szabadsághoz és boldogsághoz való jogaink védelmében, s a fény, amely innen árad szerte a világba, verje vissza a sötétség hatalmát, a zsarnokságot és mindazokat, akik megtagadják a Te szent Nevedet. Mindenható Istenünk, aki az embert képmásodra szabadnak teremtetted, acélozd meg lelkünket és karunkat, hogy erőt vehessünk iszonyúságain a zsarnokságnak, amely a Te országod kapuit ostromolja itt a földön. Ámen.” Msgr. Varga Bélát ezután Nixon alelnök és Dr. Frederick Brown Harris lelkész, a szenátus káplánja, a szenátus folyosójára kísérték. Bentley képviselő megemlékezése A menekült magyar politikusok, akik a megjelent washingtoni és newyorki magyarok egy részével a szenátus diplomata-páholyából kísérték figyelemmel az ülés megnyitását, ezután Varga Bélával együtt átmentek az amerikai képviselőház üléstermébe, ahol Alvin F. Bentley Michigan-i képviselő félórás beszédben ismertette a hercegprímás elítéltetésének, a kiszabadítására irányuló kísérleteknek és a magyar nép hősies ellenállásának történetét. Bentley képviselő, aki Mindszenty hercegprímás elítéltetésének idején az amerikai misszió tagjaként Budapesten tartózkodott, a szemtanú elevenségével és a diplomata jólértesültségével felépített beszédében többek között ezeket mondta: “Mindszenty komoly, meg nem alkuvó ember volt, a legmagasabb erkölcsi elvekkel és integritással. Abszolút módon érvényesülő akarata volt s olyan keménysége, mint az acélrúdnak, — nem érzett félelmet semmi előtt sem e földön és nem tért volna el egy iótányit sem attól, amit helyes cselekvési iránynak hitt. Sokan voltak ott, abban az időben, akik megpróbálták őt rábeszélni, hogy foglaljon el egy középútas-irányt a kommunisták felé, de ő oly kötetlen szavakkal küzdött ellenük, ahogy csak tudott. A kommunisták megpróbálták őt rávenni, hogy hagyja el az országot, felajánlva neki a szabad elvonulást, és aztán megpróbálták, hogy rávegyék valami megegyezésre, de nem akart engedni egy incset sem.” Bentley képviselő ezután idézte Mindszentynek 1947-ben, New Yorkban Spellman bíborosnál tett látogatását, amidőn távozásakor többen figyelmeztették a ráváró veszedelmekre. A magyar hercegprímás elhárította ezeket az aggodalmakat, mondván: ’Ellenségeim nem vehetnek el többet tőlem az életemnél és azt pedig már Istennek ajánlottam.1 A képviselő részletesen ismertette a bíboros perét, elítéltetését, a vallomás kicsikarására alkalmazott kommunista módszereket. Ezekre jellemző az az eset, amely a hercegprímás elítéltetése után két héttel történt a börtönben. Ekkor engedték be hozzá agg édesanyját, akit fia a következő kérdésekkel fogadott: ‘Anyám, mikor kezdődik a tárgyalásom? Annyi minden mondanivalóm van.’ “Mindszenty igazi vértanú volt, — mondta Bentley képviselő. — A kommunisták megtörték a testét és megtörték az elméjét, önök valószínűleg tudják, hogy a per óta teljesen elvesztette szellemi képességeit.” A kommunisták valójában igen ügyelnek Mindszenty testi állapotára. ÚJ MAGYAR ÚT — 20 —
