Új Magyar Út, 1954 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1954-01-01 / 1-2. szám

ÚJ MAGYAR ÚT

történetfilozófusa, Andics Erzsébet: <3)“A Századok írói és szerkesztői még 1948-ban sem vették észre a Szovjetúniót, a Századokban egyetlen cikk vagy közlemény sem jelent meg, amely a legtávolabbi vonatkozásban állana a szovjet történetírással. A Szovjetúnió, annak hatalmas történettudománya, a Századok számára még 1948-ban sem, létezett.” Ez már Moszkva szava volt. Azonmód meg is indul a szovjetorosz történelmi művek nagybani fordítása, valamint/ az orosz forrásokra való sűrű hivatkozás. A legelső moszkvai napiparancs, melyet jobb sorsra érdemes történetírásunknak teljesítenie kellett, így hangzott: <4>“A tudomány a társadalmi fejlődés általános terméke”, ebből következőleg Gh’pártatlan társadalomtudomány az osztályharcon felépülő társadalomban nem lehetséges”. A pártirodalom elve pedig abban áll, hogy W“el kell vetniök az irodalmi übermenscheket, s munkájuk az egyetemes proletármunka része legyen”, mert a törénelem kizárólagos alkotója — minden korban — maga a nép. (j)

A következőkben vegyük szemügyre, mit jelent az “élenjáró” szovjet történettudomány a magyar fejlődés értékelése szempontjából. Politikai okok játszottak közre abban is, hogy kezdetben meglepő óvatossággal jártak el a korok, személyek, események és intézmények átértékelésében. Jóllehet maga a folyamat még mindig mozgásban van, annyit kétségtelenül megállapíthatunk, hogy történeti múltunk meghamisítása alapjábanvéve befejezett tény. (*) A történetírók számára kiadott utasítások pontról-pontra követik a napi-politikai fejlődést. Révai, méginkább Rákosi Mátyás moszk- 3 4 * 6 7

3) Győrffy Sándor: Marxista történetírásunk uj eredményei. Társadalmi Szemle, a MDP tudományos folyóirata, VI., 1951. junius.

4) Archiv Marxa i Engelsa, II. 156.

S> L e n i n : A marxizmus 3 forrása és 3 alkatrésze. Id. FogarasiBéla : A történelmi materializmus alkotó továbbfejlesztése Sztálin nyelvtudományi munkáiban. Társadalmi Szemle, VII, 1951* jul.-aug. sz.

6) L. I. Timofeev: Russkaia sovietskaia literatura.

7) Kommunist, Moskva, 1953- évi 12. sz.

* A hazai történetírás legsürgősebb feladatának a bibliográfiai müvek elkészítését tekintette. Gyors egymásutánban jelentek meg a vonatkozó cikkek és monográfiák: Kosáry Domokos: Bevezetés a magyar történelem forrásaiba és irodalmába I, Bp., 1951. 480. (az I. kötet, a legrégibb forrásoktól 1711-ig, a II. kötet 1825-ig terjed), a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézete I. Tóth Zoltán vezetésével kiadta a régóta nélkülözött Bibliográfia cimü 4 kötetes müvet (1825-1867).

A Szovjetunió ég a népi demokráciák archeológusai a régészeti emlékanyagból arra a következtetésre jutnak, hogy a keleti szlávok' ősi műveltsége nem maradt el a nyugati népekétől (Jan Eisner előadása a Kulturny zivot, Bratislava, 8, 19,- 1953. májusi számában és Párducz Mihálytól: Szovjet régészeti tanulmányok, Archeológiái Értesítő, 80, 1, 1953, 70-72). Szembetűnő jelenség,

hogy a népi demokráciák; régészeinek tilos a szovjet kutatókkal való vitatkozás. Egymás között azonban megtehetik. Jellemző példa erre a még most is folyó tudományos háború a magyar és cseh régiségtudósok között. A vita tárgyát a dévényfalusi (Devinska Nová Vés) hagyaték etnikai elemzése képezi. Jan Eisner cseh archeológus véleménye szerint Dévény és környéke előretolt szláv település, védőbástyája volt az avar terjeszkedéssel szemben (Devinska Nová Vés Slovenske pohrebiste, Bratislava, 1952), mig Szőke Béla, a szlávság ellen kiépített avar támaszpontról beszél (Archeológiái Értesítő, 80, 2, 1953.). Érdé

kés itt megjegyezni, hogy a délszláv Josip Korosec a bled-i és belő brdo-i leletekből nem kovácsol a dévényihez hasonló mítoszt (Archeloski Vestnik, Acta Archaeologica IV /i Ljubljana, 1953)-12 —