Új Magyar Út, 1953 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1953-05-01 / 5. szám
teleit és nagyon megdöbbentett, amikor tudomást szereztem erről a magas számról. Azonnal elkészítettem egy emlékiratot, amely azt bizonyította, hogy a náci mozgalmakban való résztvétel alapján kitelepítendő németek száma nem haladja meg a május 26.-i jegyzékben közölt számot, azaz 200-250.000-et. Rámutattam, hogy a kollektív felelősség hitleri elvének elfogadása nagyon veszélyes precedenst okozna, amelyet a szomszédos országokban felhasználhatnának a magyar kisebbségek ellen. További érveléseimben főleg egy 1945. junius 12.-én kelt amerikai emlékiratra és arra adott válaszunkra támaszkodtam. Mindkettő a népi csoportok elleni kollektív felelősségrevonás elve ellen foglalt állást, s A külügyminiszter megkért, hogy menjek el Erdei belügyminiszterhez, aki a 400.000 német kitelepítésének tervét készítette elő, és győzzem meg a terv kivihetetlenségéről. Kifejtettem Erdeinek az emlékiratom lényegét és bebizonyítottam neki, hogy a náci mozgalmakban való részvétel alapján kitelepítendő németek száma semmi esetre sem haladja meg a 200-250.000-et. Hozzátettem azt is, hogy a magyarországi németek kitelepítése nyilvánvalóan összefügg a csehszlovákiai magyarok kiűldözésével. A csehszlovákok magyarellenes kampányuk legelejétől fogva azt hangoztatták, hogy a németek kitelepítésével bőséges hely nyílik a Csehszlovákiából kiűldözendő magyarok számára. Következésképen — érveltem — ez egy további ok, amiért amennyire csak lehet, le kell csökkentenünk a Magyarországról kitelepítendő németek számát. Erdei nem vitatta az adataim és érveim helyességét. Egyszerűen azzal válaszolt, hogy a németek kitelepítése orosz parancs, aminek nem állhatunk ellen. Ami a csehszlovákiai magyarok kiűldözését illeti, ezt is az oroszok támogatták és nekünk egyszerűen el kellett fogadnunk körülbelül félmillió magyar eltávolításának a tényét. Azzal érvelt, hogy a németeknek ilyen nagyméretű kitelepítésével legalább lehetővé tehetjük a Szlovákiából kiűldözött szerencsétlen magyarok letelepedését. A vezető kisgazda politikusok a külügyminisztérium álláspontját támogatták. Ez az ellenállás valamennyire késleltette a belügyminisztérium előkészületeit, de nem tudta megváltoztatni a bekövetkező eseményeket. III. A németek nagy számban való kiútasítása elleni magyar ellenállást végzetesen meggyengítette a potsdami egyezmény. A potsdami értekezleten a szovjet küldöttség meglepetésszerűen azt javasolta, hogy egy, a magyarországi németek kitelepítésére vonatkozó útasítást foglaljanak bele a XIII. fejezetbe, amely a lengyelországi és csehszlovákiai németek kitelepítését tárgyalta. 6 Ezáltal a szovjet politikusok megnyerték a 5 6 7 5) Az amerikai emlékirat a romániai, jugoszláviai és csehszlovákiai magyarok esetleges kiűldözését tárgyalta és megjegyezte, hogy “Azoknak az országoknak a kormányait főleg az illető államok ellen elkövetett bűnökkel kapcsolatos magyar felelősség kérdése érdekelte. Az Egyesült Államok kormánya viszont nem tartja igazságosnak, hogy kisebbségi csoportok minden egyes tagját államellenes bűnösként kezeljék és az állam területéről való kiűzésnek tegyék ki, csupán népi eredetük miatt.” “Hungary at the Conference of Paris”, 2. kötet, 4-5 1. (Budapest, 1947.) 6) “A három kormány a kérdés minden oldalát megvizsgálva arra a meggyőződésre jutott, hogy a lengyelországi, csehszlovákiai és magyarországi német lakosságot vagy annak elemeit, át kell telepíteni Németországba. Abban is megegyeznek, hogy bármiféle áttelepítést humánus és szervezett módon kell végrehajtani.” 7) 81. Kongresszus, 2. ülésszak, 1841. sz. jelentés. nyugatiak végleges beleegyezését a csehszlovákiai, lengyelországi és magyarországi németek kiútasításához. Bár a háromhatalmi értkezletről szóló jelentés augusztus 2.-án jelent meg, a magyar külügyminisztérium a hivatalos szöveget csak jóval később és — jellemzően — oroszul kapta meg. 1945.-ben majdnem teljesen izolálva voltunk a nyugattól, nem kaptunk rendszeresen külföldi újságokat és nem volt külképviseletünk. A Sz. E. B.-en keresztül kellett volna megkapnunk a szövetséges hatalmak hivatalos közleményeit, de a valóságban sok, Magyarország sorsát közvetlenül befolyásúié nemzetközi eseményről tájékozatlanok maradtunk. Ettől az időtől kezdve a potsdami egyezmény XIII. fejezete lett a németek kitelepítésének az alapja. Az, hogy a szöveget felhatalmazásnak, javaslatnak, vagy a kollektív felelősség elvét jóváhagyó rejtett parancsnak szánták-e, tolmácsolás kérdése maradt. Mindenesetre Magyarország politikai és jogi helyzete nagyban különbözött Lengyelországétól és Csehszlovákiáétól. Az utóbbi államok a győztes hatalmak közé tartoztak és német lakosságuknak maradéktalan eltávolítását követelték. Magyarország, mint egykori tengely-csatlós, a Sz. E. B. ellenőrzése alatt élt. A magyar kormány — orosz nyomásra — csak azoknak a németeknek az eltávolítását kérte, akik “Magyarország ügyének árulóivá váltak”, de soha nem akarta a kollektív felelősség elve alapján való totális kitelepítést. A potsdami szöveg azért is keltett zavart Magyarországon, mert a fent említett, 1945. junius 12.-én kelt amerikai emlékirat határozottan állást foglalt a kollektív felelősségrevonás elve ellen. Potsdam előtt azt gondoltuk, hogy a nyugati politika ezen az alapvető eszmén nyúgodott. A potsdami egyezmény XIII. fejezete viszont e feltevéssel ellentétesnek tűnt. Később az amerikaiak potsdami viselkedése bizonyos mértékig tisztázódott. 1950.-ben az amerikai képviselőház igazságügyi bizottsága egyik különleges albizottságának egy jelentése foglalkozott a népinémet eredetű kiútasítottak és menekültek problémájával. 7 Ez a jelentés kimutatta, hogy az Egyesült Államok küldöttsége a németek kiutasítására vonatkozó javaslatot nem azért támogatta, mert tömeges kitelepítést akart. “Az Egyesült Államok küldöttsége, az Egyesült Államok elnökének vezetése alatt, csupán azért egyezett bele a XIII. fejezet szövegezésébe, mert (1) a Keleteurópában maradt németek kitelepítését humánussá és szervezetté akarta tenni, és (2) meg akarta nyitni a megszállott Németországot azok részére, akik Szovjetoroszország subartikus területeire való deportálás elé néztek, ami egyenlő lett volna a megsemmisüléssel. A potsdami értekezlet jegyzőkönyvei bizonyítják ezeket a tényeket.” Viszont ez a jelentés, vagy bármilyen más hivatalos szöveg, nem közölte, hogy milyen jogcímen kerültek bele a magyarországi németek a potsdami egyezmény * szövegébe. Továbbá, ha az amerikai küldöttség megtagadta a kollektív felelősségrevonás elvének elfogadását, egy ilyen feltételt bele lehetett volna foglalni a potsdami egyezménybe. A potsdami amerikai küldöttség jóhiszeműsége és jószándékai kétségbevonhatatlanok. Viszont a római jog elvei szerint “de internis non iudicat praetor” és a diplomáciában az írott szövegben világosan fel nem tűntetett szándékokat sokféleképen lehet értelmezni. Jelentéstani problémák különben is sok bonyodalmat okoznak a kommunista országokkal való kapcsolatokban. Azt a kifejezést, hogy a német lakosság eltávolítása “végrehajtassák” (will have to be undertaken) nem magyarázták meg bővebben sem a potsdami egyezmény bármelyik meghatározó paragrafusában, sem egy külön 10
