Új Magyar Út, 1953 (4. évfolyam, 1-12. szám)

1953-05-01 / 5. szám

fegyelmi szabályzatokban fejeződik ki; másfelől pedig, hogy a büntetőjogból eltűnni látszik a minősített felelősség intézménye. Ez utóbbi annál figyelemre méltóbb jelenség, mert a minősített büntetőjogi felelősség intézménye más területeken nemcsak megőriztetik, de, teljesen új tartalommal, ki is bővíttetik.

A munka jogviszonya köti össze az embereket — vagy az új jogszabályok terminológiája szerint: a dolgozókat — az államhatalommal és egymással. Ennek a logikai alapja az, hogy az állam az egyedüli termeltető. “A szocializmusban a munkafegyelem a dolgozóknak a munkához való új viszonyára támaszkodik.” 9 Ez “a munkához való új viszony” azt jelenti, hogy a munkaszerződés eltűnt a magyar jogrendszerből, a munkás a munkaadóval való magánjogi szerződéses viszonyából kilépett, és helyzete státussá vált. Ez azt jelenti, hogy munkajogviszonyait kogens szabályok rendezik, amelyekben a munkavállaló szerződési akaratára nemcsak, hogy nincsen szükség, hanem az egyenesen ki is van zárva. A státussá válásnak tehát az a jelentősége, hogy a munkás közjogi állapota, nem pedig szabad szerződési akarata a döntő tényező sorsának alakításában. Az ezen a téren történt változásoknak a summája: “A szocializmus érdeke azt követeli a tömegektől, hogy feltétlenül vessék alá magukat a munkafolyamatot vezetők egységes akaratának.” i° Ebben kifejeződik az államhatalom akaratának az elsöprő ereje, a munkavállalónak a tömeg-tagsága által meghatározott státusa és a technológia primátusa a közösség életében.

Mindez ékesen ki van fejezve az Alkotmányi' 9. paragrafusában eképen:

“(1) A Magyar Népköztársaság társadalmi rendjének az alapja a munka.

(2) Minden munkaképes polgárnak joga, kötelessége és becsületbeli ügye, hogy képességei szerint dolgozzék.

(3) A dolgozók munkájukkal, munkaversenyben való részvételükkel, a munkafegyelem fokozásával és a munkamódszerek tökéletesítésével a szocialista építés ügyét szolgálják.

(4) A Magyar Népköztársaság megvalósítani törekszik a szocializmus elvét: Mindenki képességei szerint, mindenkinek munkája szerint.”

A társadalmi tulajdon új jogintézménye és a munka, mint egy egészen új jogi, sőt közjogi, hatást létrehozó jogintézmény megjelenése már egymagában véve is egy új, a régi magyartól eltérő jogrendszernek a kialakulását mutatja. Ennek a hátterében Leninnek “Az állam és a forradalom” c. művében a jogról adott két definíciója áll: “A jog az a rendszer, amelyen keresztül az állam funkcióit gyakorolja” és “A jog az emberi magatartásra vonatkozó normák összessége.” m Vagyis a jogi norma az államhatalom ezköze. Ezt államjogpozitívizmusnak is lehetne nevezni.

Az egyes jogterületeken és az egyes jogintézmények tartalmában és magyarázatában a változások a fentebb ismertetett elveknek megfelelően mentek végbe.

Miután Lenin azt is megmondta, hogy “a jog olyan apparátus nélkül, amely annak betartását biztosítja, semmi”; u a büntetőjog a ma legkultiváltabb terület. A társadalmi tulajdon előkelő helye a jogintézmények

9) Király István, A közületi vállalatok fegyelmi szabályzata a gyakorlatban, J. K. 1952, 1 sz., 18 1.

10) Id. m.

11) 1949 :XX t. c.

12) Idézve Kormos Géza, A magyar büntetőjog keletkezéséről c. cikkéből, J. K. 1951, 2-3 sz., 124-125 1.

13) Id. m.

14) A különös rész még nem jelent meg.

15) J. K. 1952, 5 sz., 200 1. és 6 sz., 269 1.

között okszerűen hozza magával, hogy a társadalmi tulajdon büntetőjogi védelme áll a jogászközönség, de különösen az államhatalom érdeklődésének középpontjában.

A büntetőjog a társadalom érdekeit van hívatva védeni. Ez ugyan egy régi hangzású elv, de a mai magyarországi büntetőjogászok erre építik tanaikat. Ebből alakul ki a társadalmi veszélyesség büntetőjogi fogalma, ami állítólag minden bűncselekménynek eleme. Ez talán a legnagyobb változás a büntetőjog terén. A nyugati jogász a “nullum crimen sine lege” elv alapján gondolkodik és képtelen egy bűncselekményt tényálladéki elemek nélkül elképzelni. Az új büntetőtörvénykönyv általános része m már ezek szerint az új elvek szerint van megszerkesztve és a legtöbb büntetőjogi záradékkal ellátott jogszabály tényálladéki elemek (definíciók) nélkül statuál bűncselekményt. Hogy miről van itt szó, az, anélkül, hogy itt egyes jogszabályok vizsgálatába belemennénk, kitűnik Ölti Vilmos “A büntető tárgyalás vezetése” c. cikkéből, is amelyben többek között a következőket mondja:

“A burzsoa jogrendben a nagyrészt csupán perjogi és többnyire csak a perbeli személyek körét érdeklő büntetőtárgyalás jelentősége messze túllép e kereteken s, mint a szocialista törvényesség egyik legsze m 1 é11etőbb tudatosító eszköze... nélkülözhetetlen . . . tömegnevelő eszköz. A szocialista büntetőtárgyalásnak tehát a perjogi jelentőség én túl messzeható társadalmi, politikai jelentősége van.”

“A burzsoa tárgyalásvezetés megelégedett a tettes legszűkebb személyi adatainak a felvételével. A tett-büntetőjogi szemlélet az elkövető személynek különösebb jelentőséget nem tulajdonított. — Annál nagyobb jelentősége van az elkövető egyéniségéből a társadalomra háruló veszély felderítésének a szocialista büntetőtárgyalás során. Nem mindegy pl., hogy az államrend elleni izgatási bűntettet egy volt horthyista katonatiszt, kereskedő, gyáros, vagy földbirtokos, avagy egy politikailag elmaradt berúgott dolgozó követte el. Nem mindegy pl., hogy az arany karkötőt egy megszorult özvegyasszony hozta tiltott forgalomba, vagy pedig egy volt belvárosi kereskedő. Egyszóval általában más a társadalmi veszélyessége a proletár elkövetőnek, mint az ugyanazt a cselekményt elkövető tőkésnek, kuláknak, a régi rendszer bármelyik “kárvallottjának”.

Ez a magyarázata annak, hogy a törvény előtti egyenlőség, bármilyen tökéletlen lett légyen is a gyakorlatban, de a korábbi magyar jogrendszernek ez az igen becses intézménye megszűnt. Minden a szocialista társadalom igényeinek és nem az anyagi igazság szempontjából, tehát okszerűen a vádlott társadalmi hovátartozása szerint bírálandó el.

A kommunista politikai filozófia jogalakító szerepére igen jellemző a következő nézet:

“Az okozati kapcsolat a büntetőjog elméletének egyik legbonyolultabb kérdése. Eldöntését a jogász általános filozófiai nézete határozza meg. Az, aki a filozófiában ismert okozatosság idealista értelmét fogadja el, a büntetőjogban is idealista konklúziókat alkalmaz. A dialektikus materiálizmus alapján álló büntetőjogász álláspontját a büntetőjogi okozatosság kérdésében is a dialektikus materiálizmus határozza meg. Az okozatosság kérdésében elfoglalt álláspont tehát világosan mutatja a politikai nézetet.”

“A materiálizmus szerint az okozatosság o b j e k - t í v kapcsolat a természet vagy a társadalom jelenségei között, tehát öntudatunkon kívül létezik. Az idealisták szerint az okozatosság képzelt kapcsolat a jelen-6