Új Magyar Út, 1953 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1953-05-01 / 5. szám
TORZSA Y-BIBER GYÖRGY Változások a magyar jogrendszerben A jogrendszerben végbement változások vizsgálatánál magátólértetődőnek tűnnék érdeklődésünket a jogszabályi rendelkezések tömegében lezajlott változásokra, azaz a hatályonkívül helyezett és újonnan alkotott jogszabályokra irányítani. Ilyen módszer azonban a Magyarországon ma uralkodó állapotok miatt még akkor sem lenne kielégítő, ha a magyar jogrendszer kodifikált jogszabályok összessége lenne. Egyes jogszabályi intézkedések változása még nem jelenti szükségszerűen a jogrendszer változását is, viszont a jogelvek megváltozása, a jogszabályi intézkedésekben végbement minden különösebb változás nélkül is, egy egészen új jogrendszert eredményezhet. Az utolsó tizenöt év szinte állandó “rendkívüli” eseményei úgyszólván az egész világon mindenütt a “különleges” jogszabályok Minden szabad idejét — őstörténeti kutatással töltötte. A bieli tó az emberiség egyik nagyon ősi települőhelye. Irlet Károly mintaszerű prehisztórikus múzeumot rendezett be a twanni házában. A Svájci Őstörténeti Társaság nagyrabecsült tagja volt. Mint családapa, többszörös nagyapa és barát szintén rendkívüli tulajdonságokat mutatott fel. Meleg szíve ott is sajátos szeretetet árasztott, baráti hűsége gránit volt. Svájcban úgy emlegették, mint a “magyarok atyját” és — leszámítva a nemrég még rózsaszínű érzelműeket — osztatlanul nagyrabecsülte mindenki. Jellemének egy-egy nemes vonása szembetűnően domborodik ki utolsó összefoglaló elnöki jelentéséből. Munkatársaitól sokat követelt. De aki munkatársává lett, töretlen hűséggel szolgálta az ügyet mindvégig. Legközvetlenebb munkatársa, aki 30 éve dolgozik, mint titkárnője: Bürgert Anna, a nagyvilágban szétszórt árva magyarok szeretvetisztelt “Annus-nénije”. Temetésére százak és százak zarándokoltak el. Római katolikus püspök épúgy, mint református lelkészek, egyetemi tanárok és egyszerű magyarok, valamint kiváló svájci vezetőegyéniségek fejezték ki őszinte fájdalmukat, tiszteletüket. Az egyik svájci katholikus napilap kiemelkedően szép méltatást közölt életművéről. Az Új Magyar Út szerkesztői, munkatársai és olvasótábora is meghajtja áldott emléke előtt a hála, szeretet és kegyelet zászlaját. Addig is, míg a poraiból megelevenedő magyar haza majd méltóképen fejezheti ki elismerését és örökítheti meg emlékét, — a nagyvilágban szétszórt magyarság hűséggel és ragaszkodással fogja ezt ápolni! Irlet Károly ember volt a szó legmélyebb és legnemesebb értelmében egy korban, mikor farkasok, rókák és csúszó-mászók népesítették be oly nagyon emberi világunkat... Isten áldja meg haló poraiban, vigasztalja meg özvegyét és szeretteit és adjon neki méltó követőket! “A SZÍV ELGONDOLÁSAINAK MINDEN AKADÁLYT LE KELL GYÖZNIÖK!” (Die Mentalität des Herzens muss alle Hindernisse überwinden) Irlet Károly utolsó elnöki jelentéséből. egész tömegét hozták létre, de a jogelveket, kivéve a Szovjet uralma alatt álló területeken, érintetlenül hagyták. Magyarországon a jogelvek változása valamivel lassabban zajlik le, mint a környező, kodifikált jogú területeken, mert a magyar jognak jórészben íratlan volta miatt nem csak az írott jogszabályok rendelkezéseinek, hanem a jogtudatnak a tökéletes átalakítására is szükség van. Ez a folyamat a jognak minden területén zajlik ebben a pillanatban és kiterjed a magánjogra éppen úgy, mint a közjogra, és az anyagi jogra éppen úgy, mint az alaki jogra. Annak ellenére, hogy a kommunista párt és az azzal azonosnak tekinthető kormány mindent elkövet a történelmi materiálizmus filozófiájának az élet minden területén való megvalósításáért, 1951-ben még komoly vita volt a régi jogrendszer tökéletes elvetése, vagy annak megtartása és a változott viszonyoknak megfelelő átalakítása körül. A Magyar Tudományos Akadémia Állandó Jogi Bizottsága 1951. évi április hó 27.-én tartott ülésének a vitaanyaga a jogtudomány “viszonylag állandó elemeinek” a problémája volt.' Ebben a vitában a probléma megoldását a dialektika segítségével keresték és ennek megfelelően a következő két álláspont alakult ki: (1) “annak a kérdésnek az eldöntése: vannak-e megtartásra érdemes (ú. n. konstans) elemek a jogban, attól függ, hogy vannak-e ilyen konstans elemek magában az alapban”, és (2) a jogban állandó elemek nincsenek, mert ha lennének, akkor nem volna jog, mert a jog a társadalmi tudatnak csak egyik felépítményi szektora és “mert ezek (ti i. állandó elemek) csak akkor lehetnének, ha lehetséges lenne olyan abstrakció, amely mentes minden konkrétumtól, ha lehetséges lenne tartalomnélküli forma, ez pedig csak az idealista filozófia alapján állítható”. Ennek a vitának a lényege az, hogy a megfontolások középpontjában már nem jogi tényállás, vagyis a jogszerűség kérdése, hanem a történelmi materálizmus filozófiája megvalósításának a problémája áll. A társadalom szervezetének a történelmi materiálizmus elvei szerinti átalakítása magával hozza a jog átalakulását is, amelynek a megértése azonban a történelmi materiálizmus dialektikájában járatlannak majdnem lehetetlen. Eddig ismeretlen jogintézmények egész sora keletkezett az ú. n. “szocialista törvényhozás” működése nyomán, és a már meglévő jogintézményeink tartalma a felismerhetetlenségig megváltozott. De mindezen felül a legjelentősebb az, hogy az egyes jogintézmények öszszefüggése, vagyis a jogrendszer, tökéletesen más, mint amit eddig magyar jogrendszernek neveztünk. Az átalakulás igen nagymérvű és tökéletesen szovjet-orosz példára történik. 1) Vita a jog és a jogtudomány “viszonylag állandó elemeinek” a problémájáról, összefoglalta: Eörsi Gyula, Nizsalovszky Endre és Vághy Miklós. Jogtudományi Közlöny (a továbbiakban rövidítve: J. K.) 1951, 7 sz. 386 1. 4
