Új Magyar Út, 1953 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1953-04-01 / 4. szám
KÖNYVEK - ÍRÁSOK um mi mi mm iiiiminmiii ■THE HUNGARIAN REFORMED & FEDERATION OF AHERlCA.ll! UJ TERVEK ESZTENDEJE A cint arra vonatkozik, hogy ebben az évben minden eddigi kedvezményünket felülmúló, uj biztosítási formákat vezetünk be. Élet-, baleset-, kórházi és betegsegély biztosítási módozataink nemcsak állják a versenyt bármely más egyesület vagy kereskedelmi jellegű társaság okmányaival, de felülmúlják azokat a tagjaink számára "gyermek és öreggondozón Bethlen Otthonunk kedvezményeivel. Nem nyerészkedési, hanem testvériségi alapon állunk, ami azt jelenti, hogy Egyesületünk magának a tagságnak tulajdona 5 ügyeit alkotmányos gyűlésein s választott vezetőségén keresztül maga á tagság irányítja. ' Bizalommal ’és szeretettel hívjuk táborunkba az amerikai magyarságot. Belépési lehetőség mindkét nembeliek számára születéstől kezdve bezárólag*yy éves életkorig. Angol vagy magyarnyelvű bővebb ismertetést kívánatra készséggel küldünk az Egyesült Államok területén bárhová. AZ AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUS EGYESÜLET 1801 "P" Street, N. W. Kossuth House Washington 6, D.C. e Phone: Adams 4-0331 (=1 lllllllllllllllllülllllllllllllllllllllllllllllillllllllllllllllllllllílllllllllll Leszlei Mária: Vak Évek — Hunnia kiadás — München, 1952. Az emigráns irodalmat támogató Fund for Intellectual Freedom támogatásával jelent meg a múlt évben a hét elbeszélést tartalmazó kötet. A tengerentúlra kivándorolt és ott többé-kevésbé letelepedett volt DP nem szívesen emlékezik vissza a Németországban és Ausztriában töltött keserves évekre és igyekszik elfelejteni őket. Sok részlet valóban elhomályosul, de nem felejthetünk el mindent. A leggyakorlatiasabb gondolkozáséi embernek a lelkében is ott fog égni mindörökké annak a pillanatnak az emléke, amikor elhagyta az országot. Visszaemlékszik arra is, amikor a fűtetlen kórházban betegen éhező hozzátartozójáért aggódva idegesen gyújtott rá utolsó cigarettájára. Sok menekült meleg otthonra talált az Újvilágban, de nem felejtette el azokat a keserves heteket és perceket, amikor döntésre került a sor: választania kellett, hogy az európai fél-biztonságot felcserélje-e a távoli biztató bizonytalansággal, vagy elváljon-e attól, aki nem akart vagy nem tudott jönni. Az idegen környezetbe való beilleszkedés mindenkinek nehézségekkel járt és noha most már talán sokan megtalálták a helyüket, mindannyian visszaemlékezünk még az első hónapok idegőrlő, de néha kellemes vagy humoros izgalmaira. A menekült élet nyomai kivétel nélkül mindenkiben megmaradtak. Az írónő, aki egyúttal anya is és hosszú éveken keresztül osztotta mindanyiunk sorsát, művészi módon elevenítette fel és örökítette meg ezeket az emlékeket. A menekülés embertelen izgalmait, amelyekre melegítő fényt vet a vonatról való lemaradást kockáztató apa karácsonyfaszerző vállalkozása, mozaikszerüen követik a menekült lét (nem élet!) apró-cseprő epizódjai. Babuska, a meghibbant ukrán öregaszony és Jurek, a DP-tábor erkölcsi szennyében koraéretté vált gyerek mind ismerős figurák. És a háborúverte müncheni kórházban levő gyermekéért aggódó anya, aki valamikor ugyanabban a városban járt a tudomány forrásaihoz, sokak emlékébe idézi a béke Európáját. Azt az időt, amikor bárki, akinek módjában állt, szabadon átázhatott, tanulhatott és készülhetett egy alkotó és nem csupán a mindennapi létért küzködő életre. Leszlei Márta hat novellája ezekkel, az európai menekült életből kiragadott drámai pillanatokkal foglalkozik. A hetedik, a “Hazatérés”, a gyűjtemény legmegrázóbb része. A húsz év után a rom-országba visszatérő emigránsról szól az elbeszélés, aki menthetetlenül elszakadt az otthontól és ezt csak akkor isméid fel, amikor már késő. Szinte prófétai módon látja meg az írónő azokat a mély szakadékokat, amelyek — most még láthatatlanul — elválasztanak bennünket is az otthontól. Nem használ, ha a hazatérőt segítőszándék vezeti, ha nem képes megtalálni a lelki kapcsolatot, amelyet az idő és az ellentétes életkörülmények már régen elszakítottak. Félelmet és bizonytalanságot kell áthidalni s ez végtelenül nehéz feladat. Félő, hogy egyikünk sem menekülhet el az otthon élt és szenvedett ember vádja elől: “— Hazajöttél... De nem úgy, ahogy vártunk. Azt mondtad: vak vagyok, elvakított a szenvedés. És nem tudod, hogy te is vak vagy. Elvakított az álmod. Te nem azért jöttél haza, hogy ezen a nyomorult országon segíts, hanem, hogy saját életedet betöltsd. Te nem minket látsz, a halottakat, elnémítottakat, megkínzottakat, hanem a magad félbemaradt életét. Adni akarsz, igen, adni a tudásodból, széles látókörödből, amelyet szabad hazádban nem tört meg semmi, — de nem vagy alázatos. Nem látod azt, akinek adni akarsz, hanem önmagadat, aki ad.” “ .. Azt hitted, mi nem fejlődtünk itthon? Ti szabadon fejlődtetek. Mi befelé, a mélyre ástunk. De te erre nem gondoltál.” “... Te nem az országnak éltél, hanem egy magad alkotta bálványnak. Akik az országnak éltek, azok alázatosan és csendesen jöttek haza és úgy nyújtották felénk a kezüket ” A “Hazatérés”-nek annyi sok mondanivalója van, hogy kikívánkozik a novella szűk kereteiből és azt a benyomást hagyja az olvasóban, hogy részletesebben kidolgozva, regény formájában hatalmas erejű irodalmi élményt nyújtana. A “Vak Évek” értékes gyöngyszeme az egyre gyarapodó szabad magyar irodalomnak és a könyv fontos hozzájárulás a menekült élet éveinek művészi dokumentálásához. Mérlaky László
