Új Magyar Út, 1953 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1953-03-01 / 3. szám
15 MILLIÓ DOLLÁR biztosítási kedvezményt fizetett ki megalakulása óta tagjainak, betegeinek, özvegyeinek, árváinak az amerikai magyarság legnagyobb egyesülete, melyet 13 MAtíYAR BÁNYÁSZ alapított 1886-ban, hogy az életért és a kenyérért folyó küzdelemben védőbástyája legyen a bevándorolt magyaroknak. 46 MILLIÓ DOLLÁR biztosítása van ma az Egyesült Államokban élő, több mint hatvanezer Verhovay-tagnak, aki azért ragaszkodik egyesületéhez, mert nemcsak elsőrendű, az élet minden körülményének megfelelő biztosítást nyújt, hanem azon felül a társadalmi életet ápolja; elaggott, nincstelen tagjait hűséggel gondozza, ifjúságát tanulmányaiban és sporttevékenységeiben támogatja; az élet ügyes-bajos dolgaiban tanáccsal és segítőkészséggel áll tagjai rendelkezésére, balsors-sújtotta tagjainak számtalan esetben életmentő segítséget nyújt a fiókjaiban gyakorolt testvérsegítés révén. A világ minden részében szétszórt magyaroknak sok-ezer ábécéskönyv ajándékozásával is segítségére sietett. Mennél többen vagyunk — annál több jót és nemeset tudunk tenni! Az amerikai magyarság legnagyobb egyesülete A magyar testvérsegítés intézménye A Verhovay Segély Egylet Verhovay Fraternal Insurance Association 436 Fourth Avenue Verhovay Building Pittsburgh 19, Pa. " 'Folytatás' A honvédség tisztikarának legalább húsz százaléka egyetemi vagy főiskolai diplomával rendelkezett. Ezeknek legalább fele a honvédelmi minisztérium ösztöndíjával tanult. Különösen mérnökök, tanárok és orvosok. A doktorátussal rendelkező honvédtiszteknek kb. 8%-a szerzett egyetemi magántanári képesítést és tényleges tisztjeink közül voltak, akik tagjai lettek a Magyar Tudományos Akadémiának, az Országos Közoktatási Tanácsnak, neves irodalmi és tudományos társaságoknak. A “Honvédelmi Ismereteket” az elemi iskolák ötödik osztályától kezdve az egyetemig, mint kötelező tantárgyat tanították. Közel másfélmillió honvédelmi tankönyvet adtunk ki és a leányok is tanulták ezt az igen hasznosnak mutatkozó tantárgyat. Meg kell még jegyeznem, hogy mielőtt ennek a tantárgynak tantervét összeállítottuk, tanulmányoztuk az ilyenirányú összes külföldi törekvéseket és nálunk sirült a sok helyen mutatkozó túlzásokat elkerülni. Valóban érdekes, hogy erről a tényről nemcsak a civilek nem tudtak — mint Bolgár László sem —, de a volt hadsereg tényleges tagjai sem hallottak arról, lipgy mennyire katonás szellemben alakítottuk át középiskoláink életét. Az egyetemek is megértéssel kezelték a honvédelmi kérdéseket és igen komoly formában tárgyaltunk hadtudományi tanszékek felállításáról. Maga a honvédség elvben elhatározta, hogy a háború után minden katona-iskolában taníttatni fogja a lélektant és emberismeretet. Sokat, nagyon sokat kellett harcolni. A maradi szellem sokszor legyűrte az újítókat, de ha meggondoljuk, hogy 1919-ben 12 ágyúja volt a magyar hadseregnek és húsz év múlva képesek voltunk, erkölcsi összeomlás nélkül megvívni egy olyan háborút, melynek csak ránk Vonatkozó hatósugara egy földrészre terjedt ki, akkor annyit mégis elismerhetünk, hogy a honvédség tisztességes munkát végzett. A jövőre vonatkozó kívánalmakat igen könnyen megfogalmazhatjuk: tegyük a katonai nevelést a nemzetnevelés szerves részévé. Legyen az ezred nemzetnevelő iskola, és békeidőben csakis iskola. Egy nemzet leikéből fakadó igen-igen régi pedagógiai kívánság ez. Nem akarok a tizenhatodik századig visszamenni, csak arra mutatok rá, hogy Kossuth Lajos hogyan gondolkodott erről a kérdésről, akkor, amikor ő is a hontalanság keserű kenyerét ette, mint mi. “Én a honvédelem ügyét — írja Kossuth Lajos — a közoktatási rendszerbe foglalnám bele. Már az elemi tanodákban beletaníttatnám a gyerkőcöket a honvédelmi kötelesség teljesítésének elemeibe s begyakoroltatnám a katonai mozdulatokba, mint ezt nem egy helyen gyakorlatban is láttam, különösen Amerikában. Én a honvédelmi képeztetést a magasabb tanfolyamokon át is, mindenütt részévé tenném a közoktatási rendszernek. Eszembe jutnak itt a bölcs szavak, miket egykor az aradi mártír hősök egyikétől, a szintoly tudományos készültségű katona és jeles hadvezér, mint szilárd hazafi, Aulich tábornok hadügyminisztertől hallottam: Ha egyszer a békés szervezés ideje elkövetkezik — mondá — ne gondoljunk katonai növeldékre, külön katonai intézetekre, ne emeljünk válaszfalat polgár és katona közt. Neveljük az egész nemzetet honvéddé, tegyük a honvédelemre képzést nemzeti közoktatási rendszerünk lényeges kiegészítő részévé, a falusi iskolától kezdve, fel az egyetemig.” Ára 1 dollár, megrendelhető P. O. Box 5629. Pittsburgh 7, Pa.
