Új Magyar Út, 1953 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1953-03-01 / 3. szám
Perezel Móric tábornok, Kossuth egyik legkitartóbb ellenfele. Később az emigrációból hazatért és képviselőséget is vállalt. Batthyány képe körülbelül egy harmada, Perczelé egy negyede a Kossuth-arcképnek. A hatodik egy “félben levő mű”, mint László írja, 26 x 33 vásznon tizennégy személy, “csak vázolva, de máris híven találva”. Eszerint a jelenleg külön darabokra vágott 14 arckép eredetileg egy vászonra volt festve, amelyen az ovális alakban elhelyezett tenyérnagyságú arcképek Kossuth képét vették volna körül. A képet 2500 piaszterért az ábrázolandó magyarok rendelték, azzal a céllal, hogy a kutahiai idők emlékére a kormányzónak ajándékozzák Lajos napján. (Aug. 25.) Mivel a kép meglepetésnek volt szánva, Kossuth- 26 26 Veress Sándor: A magyar emigráció keleten, Budapest, 1878. — Cseh Imre gyermekkorában került Törökországba és a janicsárok között nőtt fel, egészen a “janicsárok végnapjaiig”, 1826.-ig. nek nem lett volna szabad tudnia róla. De mégis tudomására jutott és kifogásokat emelt ellene. Főképen azt kifogásolta, hogy ismert pénztelen állapotukban a száműzöttek ilyen nagy kiadást vállalnak. Londonban akadhat olyan festő, aki hasonló munkát szívességből, ingyen fog végezni, amit sokszorosítva, esetleg némi pénzt is csinálhatnak belőle. A magyarok azonban megtudták, hogy Kossuthnak főképen azért volt kifogása a csoportkép ellen, mert az ő véleménye szerint Mayerhoffernek, Bíró Edének és gyermekei nevelőjének, Karádynak is rajta kellene lenni. Izgalmas tárgyalások után Ihász Dániel vvitte el az érdekeltek üzenetét a kormányzóhoz, azzal, hogy a kép politikai természetű s így nem gondolták, hogy Karádynak is rajta kellene lennie, de ha a kormányzó óhajtja, beveszik. A másik kettő pedig már nincs Kutahiában. “Erre ő tűzbe jőve, mondá: Nem akarom, hogy ez a kép a világ elég menjen, de ha az urak szavamra nem hallgatnak, ám tegyék.” E szóváltás után Gould beleegyezett, hogy a képet az eredetileg kialkudott árnak körülbelül negyedrészéért befejezi és otthagyja. Amikor azonban ez is megtörtént, azt jelentette ki, hogy a képet elviszi és sokszorosíttatja. A magyarok tiltakoztak ez ellen s azt kötötték ki, hogy vagy a képet hagyja ott, fizetés ellenében, vagy pedig Kossuthtól kérjen engedélyt az elvitelére. Kossuth válasza az volt, hogy mivel a képek között olyanoké is van, akiknek hűségéről nincsen meggyőződve, annak sokszorosítását nem engedélyezheti. Gould szavát adta, hogy Kossuth engedélye nélkül nem adja ki a képet, amit mint befejezetlent, magával visz, később befejezi és emlékül tartja meg. A magyaroknak nagy fejtörést okozott, hogy vájjon kik lehetnek azok, akikről Kossuth úgy nyilatkozott, hogy hűségük felől nincsen meggyőződve. Egyiknek Berzenczeyt gondolták, aki az utóbbi időben barátságtalanul viselkedett Kossuthtal szemben, a másiknak Cseh Imrét, akiről maga Kossuth is úgy nyilatkozott, hogy az nem magyar, hanem török ügynök, aki Kutahiában minden egyes vita alkalmával a törököknek adott igazat.2® A 14 magyar, akiket Gould a csoportképbe festett, a következő: 6
