Új Magyar Út, 1953 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1953-03-01 / 3. szám
VASVARY ÖDÖN Amerikai festő eddig ismeretlen képei Kossuth Lajosról és törökországi környezetéről Walter Gould amerikai festő Kutahiában, 1851. nyarán II. Két héttel Kutahiába érkezése után Gould levelet írt egy meg nem nevezett barátjának, aki a levelet eljuttatta a new-yorki Commercial Advertiser napilaphoz, amely azt 1851. szept. 11-i számában közölte. A levélben elmondja Gould, hogy már régebben levelezésben állott George P. Marsh konstantinápolyi amerikai követtel, akitől azt kérte, hogy szerezzen neki engedélyt Kossuth meglátogatására és lefestésére. Marsh ezt meg is ígérte. Gould az olaszországi Firenzéből indult el s körülbelül hatheti út után ért Konstantinápolyba. Marsh követet nem találta ott, mert hosszabb időre Egyiptomba utazott, mivel azonban ajánló levelei voltak Stratford- Canning angol követhez is, ennél jelentkezett. Az angol követ szívesen fogadta, sőt azt is megtette neki, hogy Ali pasa nagyvezértől ajánló levelet kért számára Szulejmán beyhez, Kossuth és követői “börtönőréhez” Kutahiába. Az ajánlás kilátásba helyezte, hogy szabadon érintkezhetik a magyarokkal és addig maradhat Kutahiában, ameddig tetszik. A festő az ajánlással zsebében, egy “dragomán” kíséretében el is indult. A levélben Gould tolmácsnak mondja a dragománt s nem tesz említést róla, hogy az voltaképpen Makk József volt magyar tűzérezredes, bár ő maga ennek teljes tudatában volt. A négy napig tartó nehéz utat, amely vad területen keresztül vitte őket, rosszul betört lovak hátán tették meg. Útközben nyomorúságos falvakban aludtak. Kutahiában Szulejmán bey egy lovas katonája várta őket. A bey öt-hat társával együtt párnákon ült egy fa alatt, kedélyesen füstölve. Átnézve a festő útlevelét, a bey saját pipáját nyújtotta át Gouldnak s megmondta neki, hogy jöveteléről előre értesítve volt. Egyelőre az ottani róm. katholikus templomnál lesz szállása és az egész város rendelkezésére áll. Ha akarja, azonnal felkeresheti a magyarokat, lefestheti őket és ha úgy tetszik, be is költözhetik a barakkba. Mindez sokkal több volt, mint amennyit remélni mert, írja Gould, de Szulejmán bey még eddig pontosan betartja a szavát. A bey másnapra vacsorára hívta az amerikait, aki azt keserves megpróbáltatásnak mondja (ordeal). Az újjaival evett végig valami húszféle kriminális fogást (villainously cooked dishes). Utána a bey megmutatta neki pompás arab lovait, azzal a kijelentéssel, hogy azok is bármikor a vendég rendelkezésére állanak. Szulejmán elmondta, hogy tudomása van róla, hogy Gould milyen nagy ember, hogy családja igen közeli rokonságban áll hazája első emberének családjával, tudja, hogy az amerikai milyen kiváló festő, stb. Mindez természetesen a szokásos keleti lódítás volt. Gould azonban szintén a helyzet magaslatára emelked- 23 23 László Károly, op. cit., 75. 1. ve, biztosította a beyt, hogy ő is ismeri annak katonai kiválóságait. Meg van győződve róla, hogy tízezer hadvezér között talán egyet lehet hozzá hasonlót találni, aki annyi véres csatában győzelmesen állotta meg a helyét. Az mellékes volt, hogy a török soha semmiféle harcban részt nem vett, az volt a fő, hogy a dicséret módfelett tetszett neki. A nagyvezér levele valósággal csodákat művelt. Gould valóban teljes szabadságot élvezett valamivel több, mint egy hónapi ottléte alatt és soha a legkisebb kellemetlensége sem volt a törökökkel. Először Perczel Mórnál, azután gróf Batthyány Kázmérnál, majd Wysocki lengyel tábornoknál jelentkezett. Végre Kossuthhoz is bejutott, aki rendkívül szívélyesen fogadta és nagy örömét fejezte ki, hogy annak az Egyesült Államoknak polgárát fogadhatja, amely ország az egyedüli volt a magyar ügy iránt érzett őszinte rokonszenv megbizonyításában. Gould bámulattal emlékszik meg Kossuth abszolút jólértesültségéről az Egyesült Államok felől s megemlíti, hogy a kormányzó folyékonyan beszél angolul, de hibás kiejtéssel s valahányszor az Egyesült Államokat említi, sohasem múlasztja el mély háláját kifejezni az óceánon túli hatalom iránt. A levél írásakor Kossuth arcképe már készen volt. Gould írja, hogy az arckép igen jól sikerült, Kossuthnak és családjának is nagyon tetszik, annyira, hogy egy másik példányt is szeretnének belőle. Tárgyalt a magyarokkal is egy csoportkép felől, amelyet emlékbe akarnak adni a kormányzónak. Meglátogatta a száműzöttek iskoláját, ahol mindennap angolul tanulnak, festenek, rajzolnak, stb. Július negyedikén, az amerikai szabadságnapot a magyarok nagy lelkesedéssel ünnepelték meg, kitűzték az amerikai zászlót, rakétákat gyújtogattak, beszédeket mondtak, énekeltek, szóval az ünnep a teljes siker jegyében folyt le. Ezzel végződik Gould egyetlen, Kutahiában irt levele. László Károly hadnagy, az emigráció hivatalos naplóvezetője is leírja ezt a napot, amely 75. évfordulója volt az amerikai függetlenségi nyilatkozatnak. “Vacsora után egy intésre lelepleztetek egy illumináció, melyen az egyesült állami nemzeti lobogó látszott ezen felirattal: “Be welcome, dear traveller” (Isten hozott kedves utazó). Ezt látván Gould úr, szemeiben örömkönnyekkel, elérzékenyülve szorított kezet mindnyájunkkal s azt mondá, hogy három hét múlva ezt tudni fogják Amerikában.^ Makk már akkor nem volt ott. Kossuthnak junius 25-én aláírt meghatalmazásával a zsebében, junius utolsó napjaiban elhagyta Kutahiát s mint említettük, július 3-án már Konstantinápolyban volt, ahol azonnal összeköttetésbe lépett Lemmivel, valamint az ottlevő és a tervvel ismerős magyarokkal. Ezek a következők voltak: Vay László volt honvédőrnagy, aki ihint Andrássy 4
