Új Magyar Út, 1953 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1953-03-01 / 3. szám
n UJ TERVEK ESZTENDEJE” A cim arra vonatkozik, hogy ebben az évben minden eddigi kedvezményünket felülmúló, uj biztosítási formákat vezetünk be. Élet-, baleset-, kórházi és betegsegély biztosítási módozataink nemcsak állják a versenyt bármely más egyesület vagy kereskedelmi jellegű társaság okmányaival, de felülmúlják azokat a tagjaink számára r'gyermek és öreggondozó" Bethlen Otthonunk kedvezményeivel. Nem nyerészkedési, hanem testvériségi alapon állunk, ami azt jelenti, hogy Egyesületünk magának a tagságnak tulajdona i ügyen alkotmányos gyűlésein s választott vezetőségén keresztül maga á tagság irányítja. Bizalommal 'és szeretettel hívjuk táborunkba az amerikai magyarságot. Belépési lehetőség mindkét nembeliek számára születéstől kezdve bezárólag'yy éves életkorig. Angol vagy magyarnyelvű bővebb ismertetést kívánatra készséggel küldünk az Egyesült Államok területén bárhová. AZ AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUS EGYESÜLET 1801 "P" Street, N. W. Kossuth House Washington 6, D.C. e Phone: Adams 4-0331 M J FlNTA I lllllllllllllllllinilllllllllllllllllllltllllllillllllllllllllllilllllllllllllllll FORUM TÉNYEK A VOLT MAGYAR HADSEREGRŐL Saád Ferenc hozzászólása Bolgár László cikkéhez A két háború közt a magyar honvédség vezetősége nem nagyon szerette a kritikát. Aki a hadsereget bírálni merte, arra hamarosan azt mondták: “bolseviki.” — A második világháború után viszont divatba jött, hogy a triánoni korszak honvédségéről csak rosszat mondunk. Bolgár László nem rosszindulatú kritikus. Bírálva a múltat, sok üdvös dolgot kíván az elkövetkezendő hadsereg számára, de cikkében szembeszökő, hogy mennyire nem tájékozódott a triánoni korszak honvédségéről. Talán nem is hallott róla, hogy a Szolgálati Szabályzatot átdolgozták és igen tiszteletreméltó törekvések mutatkoztak a triánoni korszak honvédségénél a magyar katonai nyelv megtisztítása körül is. Persze, három évszázad múlasztásait nehéz néhány év alatt rendbehozni. Ami a bánásmódot illeti, a triánoni honvédség vezetősége drákói rendszabályokat léptetett életbe a dúrvaság és különösen a testi bántalmazás leküzdése érdekében. Az ilyen miatt kiszabott büntetéseket havonta kihirdették a tiszti- és altiszti kar valamennyi tagjának. Az eredmény ennek ellenére alig volt több a semminél. Ennek oka az, hogy a katonai nevelést nem tudtuk a nemzetnevelés szerves részévé tenni. A törekvések azonban ebben a tekintetben megvoltak. Sajnos, tíz évet késtünk. A hygienia valóban nem állt magas fokon a honvédségnél. Ez egyszerűen költségvetési kérdés volt. Tudjuk, hogy a honvédelmi tárca majdnem a második háború kitöréséig igen rosszul volt dotálva. A laktanyák korszerűtlenségének egyik oka volt a valóban elavult beszállásolási törvény. A katonai testi és szellemi nevelés korszerűsítése terén a triánoni korszakban igen sok történt. A csuklógyakorlatok igen régen eltűntek * E sorok írója, Saád Ferenc alezredes a budapesti tisztképző Ludovika-Akadémia tanára, egyben a budapesti egyetem magántanára volt. Számos tanulmányán kívül “Nemzetnevelés" címen önálló értekező kötetet is adott ki. A magyar katonai nevelésügyi kérdések avatott szakértője. és ha volt intézmény, amit kitünően felépítettünk a triánoni korszak alatt, úgy az a katonai sporttanárképző intézet volt. Büntetési és fegyelmezési rendszerünk nem volt korszerű. Az egész magyar nép hibás ebben, mert bizony mondom, hogy a dúrvák közt a legdúrvábbak túlnyomórészben az ú. n. “népi származású’’ egyénekből kerültek ki. Sajnos, a durvaság valahogyan népi karakter jeggyé nőtte ki magát nálunk. Igen jól kamatoztatja ezt a tulajdonságot a jelenlegi vezetőség is. Bolgár László sürgeti a képességvizsgálatokat, Nos, a Mária Terézialaktanyában már a húszas években modern képességvizsgáló intézet volt. Harkay Schiller Pál kitűnő magyar pszihológus — civil — létesítette. Az intézménynek hatalmas feldolgozott tudományos anyaga volt. A második világháború kitörésekor már szóba került, hogy hadtestenként létesítenek pszihotechnikai intézeteket. Kettőt sikerült is felállítani. A légierők képességvizsgáló intézete kifogástalanul működött és teljesen korszerű volt. A két háború közt igen sikeresen alakult az altisztnevelés kérdése. Ha meggondoljuk, hogy 1918-ban a magyar altisztek igen nagy része csak irni-lovasni tudott, míg a húszas évek végén, már minden altisztünk négy középiskolai végzettséggel rendelkezett, akkor mégis csak adhatunk egy kis elismerést a volt honvédségnek. Tisztikarunk sajnos nevelési szempontból nem volt egységes, hiszen 1936. óta négyszer kellett felhígítani, mert a világ akkor már gyorsvonati sebességgel rohant a háború felé. A tisztikar továbbképzése egészen kiváló volt. Ebben a tekintetben tényként állapíthatjuk meg a következőket: Az első világháború után a honvédség minden egyes érettségizett tagjának alkalmat adott egy főiskola vagy egyetem elvégzésére. Ezrekre rúg azoknak a diplomásoknak a száma, akik az egyetemi városokban állomásozó ezredekhez vezényelve katonáskodtak és egyben tanultak. (Folytatás a borítéklap 3. oldalán»
