Új Magyar Út, 1953 (4. évfolyam, 1-12. szám)

1953-01-01 / 1-2. szám

BOLDOG ÚJ ÉVET Ezúttal sírva, szépen Forgok meg lelkemnek régi Gyermekes életében; Boldog új évet kívánok. Boldog új évet kívánok. Mindenki tovább bírja E rettenetét, E szamárságot. Mint szegény, mint bírom én, én. Gyönyörködve, Óh, én szegény Lelki kémény. Boldog új évet kívánok. Ontom a füstjét A szavaimnak. Pólyáivá és idegesen. Be messze ringnak Az én régi terveim. Az én régi társaim is De messze vannak. Boldog új évet kívánok. Új év Istene, tarts meg Magamnak S tarts meg mindenkit A réginek. Ha lehet: Boldog új évet kívánok. INTÉS SZEGÉNY LEGÉNYEKNEK Most, a gyáva szemérmetlenség Kurjongató, rossz éjjelén, Böcsületére jól vigyázzon Minden nemes szegény legény. Egy életünk és egy halálunk S a régi, hős idők alatt Élet s Halál peremén jártunk. Nekünk nem új e gondolat. Kit elsodor e zagyva éjjel. Ki megmarad fészek-rakón. De mi közülünk játsszék csínján Mindenki a tárogatón. Mi másoknál messzebbről jöttünk És örök. amit akarunk. Ha úgy akarja a muszályság. Jól van, jól van, hát meghalunk. De az a mi gyönyörűségünk. Hogy, ha minden reped, szakad, Böcsületes szegény legények Pihennek a romok alatt. Megállóit, de lehet folytatni A jó szemek, a szép szemek Érdemes, őrült látomását. Az Életet, az Életei. ADY ENDRE 1877-1919 A közelmúltban volt 75 eszten­deje Ady Endre születésének. Ez alkalomból a magyarországi és általában a vasfüggöny mögötti kommunista sajtó gátlástalan mo­hósággal hirdette magáénak a modern magyar költészet legki­magaslóbb képviselőjét. Amikor mi most Ady Endréről megemlékezünk, legyen ez az em­lékezés egyúttal válasz és tilta­kozás is a kommunista hazugság­­propaganda ellen. A KÖLTŐ KÖZELRŐL “. • • Pro és contra sokat írtak Bandinak a forradalomhoz való viszo­nyáról. Magam ezekben foglalhatom össze erre vonatkozó tudomásomat: az októberi forradalom demokratikus vívmányait — hűen egész élete politikai hitvallásához — nagy örömmel fogadta. A kormányforma dolgá­ban közömbös volt; neki a Bécstől, valamint az osztrák gazdasági és politikai túlerőtől megszabadult, demokratikus magyar királyság semmivel sem lett volna kedvesebb, mint akár a köztársaság. (A szegény Nagy Gyurka köztársaság propagandájával való kacérkodása 1912/3-ban megint nem volt egyéb nála, mint a Tiszával való szembekerülésnek egyik újabb módja.) Bizonyos, hogy amikor a Pogány Józsefek fokozatos térnyerését látta, ismételten hangoztatta az azóta sokat idézett mondást: “Ez nem az én forradalmam.” A forradalommal szemben való állásfoglalását egyébként erdélyi patrióta volta determinálta.7 Ebből a szemszögből ítélte meg és ítélte el az októberi forradalom azon tényeit, amelyek, érzése szerint, a történeti Magyarországra kimondott ítéletnek végrehajtását csak köny­­nyebbé és teljesebbé fogják tenni. Nem Érmindszent, annál kevésbbé Csúcsa elvesztése fájt neki, hanem egész Erdélyé; s abban sem a szén-, vas-, arany- és sóbányák, a földgáz s annyi minden természeti kincs el­vesztése, hanem az erdélyi magyar léleké, amelynek hite szerint oroszlán­­része volt a történeti Magyarország ezeréves fennállásában. S c h ö p f 1 i n .Aladár írja (Nyugat, 1920. 3-4. szám): “A forradalom előtt két­­három nappal zaklatott szívvel, egész lényemben lesújtva meglátogattam Adyt, mint annyiszor, mikor válságos órákban megnyugvást kerestem. Ő akkor már nagy beteg volt. Fázósan, köpenyegébe búrkolózva ült lakása hallszerű előszobájában, az arca dúlt volt, finom vágású szája körül az a fájdalmas vonás, melyet jól ismertünk, elmélyült, uralkodóvá lett egész fiziognómiáján. Előtte kis asztalkán kancsó bor. Sokáig nem szóltunk sem­mit. Aztán egyszerre megfogta a kezemet és halkan így szólt: — Úgy érzem magamat, mint Vörösmarty, mikor a Vén cigányt írta ... Hallgattunk, aztán újra megszólalt: — Erdély ... fáj nagyon ...” Ady Lajosnak, a költő testvér­­öccsének, 1923-ban, Budapesten megjelent “Ady Endre” című könyvéből. 231-2. I. 7 Említettem már, hogy a “nacionálista” szót és fogalmat gyűlölte és a nacionalizmust, sovinizmust alacsony kultúrfokú vagy degenerált, pusz­tuló nemzetek faji tulajdonságainak tartotta. Ellenben szívesen nevezgette, tartotta magát patriot á-nak. 4

Next

/
Thumbnails
Contents