Új Magyar Út, 1953 (4. évfolyam, 1-12. szám)

1953-07-01 / 7-8. szám

MIKÓ BÁLINT „Újabb kémiskola az Egyesült Államokban“ A Collier's című amerikai burzsoá hetilap tu­dósítást közöl arról, hogy az Egyesült Államok­ban újabb kémiskolát létesítettek. Ezen az isko­lán a Szovjetúnió és a népi demokráciák elleni kémkedésre és diverzióra “oktatnak”. Mint a lap írja, ez a különleges iskola a kaliforniai Montereyben működik. Az iskolában 1,200 em­ber “tanul”, akiket az amerikai hadseregből vá­lasztottak ki. A “Collier’s” szerint a “tanulók” idegen nyelveken kívül megismerkednek a nép­szokásokkal is, hogy felkészülhessenek azokra a különleges feladatokra, amelyekkel majd meg­bízzák őket. A lap közöl fényképeket is, ame­lyeken lengyel és orosz népviseletbe öltözött amerikai katonák láthatók. A Collier’s kép­aláírása dicsekedve jegyzi meg, hogy közülük “egyesek még népdalokat is tudnak”. A fenti hír a “Szabad Nép” január 30-i számában jelent meg. Ellátogattunk Montereybe és megnéztük magunk­nak ezt a “különleges kémiskolá”-t. Már maga a Csen­des-Óceán partján fekvő városka is különleges benyomást tett ránk. A Monterey-i öböl vize különlegesen kék. Capriban, a Kék-barlangban láttunk ilyet utoljára. A cip­rusok és pálmák különlegesen zöldek és az emberek kü­lönlegesen vidámak. Monterey egy kis halászfalúból nőtt Kalifornia fővá­rosává, míg tőle ezt a szerepet a mai főváros, Sacramento el nem vette. Régi spanyol település, amelynek lakosai évszázadokon át halászatból és halfeldolgozásból éltek. Kikötőjében négyszáz halászhajó ringatja fehér testét és a város szélén hosszan kígyóznak a szardíniafeldolgozó- és konzervgyárak. A városka kellős közepén fekszik a különleges Pre­sidio. Már a név hallatára meghűlt bennünk a vér. Kö­zépkori spanyol erőd képe jelent meg képzeletünkben, hatalmas, nedves falaival, bástyáival. A valóságban azon­ban még sokkal különlegesebb jelenség fogadja a tájé­kozatlan utazót. A “kémiskola” bejáratát két hatalmas terméskő oszlop jelzi. Az egyiken PRESIDIO OF MON­TEREY 1770. felírás látható, a másikon az áll, hogy U. S. ARMY LANGUAGE SCHOOL. Igazolványok után kutatunk zsebünkben, megigazít­juk nyakkendőnket és belépünk. A látvány elképesztő. Ha ezt a “Szabad Nép” szerkesztője látná, menten ha­nyatt vágódna, mert a titokzatos és különleges “kémis­­kolá”-nak a kapujában még csak őrség sincsen. Nem­csak mi lépünk be észrevétlenül, hanem a városi autó­busz és még száz meg száz autó is. A közúti forgalom ugyanis a “kémiskola” kellős közepén vezet át, szinte kettészeli a Presidiot. Rendőrnek, őrségnek nyoma sin­csen egyik kapunál sem, s magában az iskolában is za­vartalanul közlekedhet akárki. Kirándulók, autózók ez­rei jönnek Kalforniának erre a gyönyörű félszigetére, hogy megcsodálják ezt a helyet, ahol fenyőt, pálmát és pelikánt, ciprust és sequoia fát láthatnak egymás mellett. Befelé haladva az út két oldalán örökzöld sövények és a Kaliforniában megszokott tarka virágtenger között sárga barakkokat látunk. A barakkok oldalán egy-egy tábla: JAPANESE, GERMAN, CHINESE-MANDARIN, RUSSIAN, ALBANIAN, SWEDISH, FRENCH, HUN­GARIAN .... Szóval, mégis igaz... Csak azt nem értettük, hogy miért engedtek be ilyen egyszerűen bennünket. Vagy talán valami rejtett helyről figyelik és fényképezik a lá­togatókat? Itt, Amerikában az ember sohasem tudhat­ja. A napokban is voltunk egy nagy fűszerüzletben, ahol az ajtó automatikusan nyílt ki, mihelyt a közelébe értünk. Először azt hittük, hogy belülről valaki udva­riasan kitárta előttünk, de nem láttunk egy lelket sem a közelben. Később fedeztük fel a fotocellát, amely mű­ködésbe hozta az ajtót, ha valaki közeledett a bejárathoz. Hátha itt is van valami titkos gép, amely szemmeltartja a látogatókat. Némi szorongással indultunk a HUNGARIAN jelzésű épület felé. Az ajtón magyar felírás fogadott: MAGYAR SZAKOSZTÁLY, alatta: TANÁRI SZOBA. No, ez is na­gyon különlegesen hangzik, gondoltuk, visszaidézve kö­zépiskolai élményeinket, de azért bekopogtunk, ha már idáig jöttünk. El voltunk készülve a legrosszabbra. En­gedély nélkül jöttünk ide be a “kémiskola” szívébe és most itt biztosan szakképzett magyar főkémek ülnek, akik rajtunkcsapnak, kivallatnak, s ha nem tudunk ki­elégítő válaszokat adni, akkor talán még az Egyesült Ál­lamokból is kiútasítanak bennünket. Egy félelmetes “Szabad!” hallatára benyitottunk. A szobában különleges könyvespolcok, a polcokon különle­gesen vastag könyvek. Az íróasztalokon tornyosuló kü­lönleges papírtömegek között végre szemtől-szembe ta­láltuk magunkat egy csomó különlegesen békés magyar nyelvtanárral. A szakosztály vezetője, a magyar “főkém”, egy szociális munkában megőszült tanár, fogadott. Kölcsö­nös bemutatkozás után jövetelünk céljára tértünk: “Sze­retnénk megtudni, mi igaz a “Szabad Nép” cikkéből?” “Van igazság benne” — mondta a szakosztály veze­tője, “mert ez az iskola, hä nem is “kémiskola”, mégis csak különleges iskola”. Különleges azért, mert komoly és konkrét lépést jelent a nemzetek közötti megértés irányában. Angolok, amerikaiak híresek voltak arról, hogy nem szívesen tanúltak idegen nyelveket, mert az angollal csaknem mindenütt meg tudták érttetni magukat. An­gol tolmácsot mindenütt találtak. A tolmácsolás azon­ban elveszi az érintkezés személyi jellegét s nagyon rit­ka az a tolmács, aki a szavakon túl az érzéseket is tol­mácsolni tudja. A közlekedéstechnika haladásával a tá­volságok össszezsugorodtak és az Egyesült Államok népe is közeli szomszédságba került a világ többi népével. Először a második világháborúban döbbentek erre rá és akkor vetették el ennek az iskolának a magvát. Az is­kola tehát nem “új”, mert japán és kínai tanfolyamok formájában 1941-ben kezdődött, míg ma huszonnégy nemzet nyelvét tanítjuk, 1,400 diáknak. 12

Next

/
Thumbnails
Contents