Új Magyar Út, 1952 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1952-04-01 / 4. szám

1953. őszén Mao-Cse-Tung svájci közvetítéssel tárgyalásokba bocsátkozott az Egyesült Nemzetek képviselőivel — jelentették Sztálin ügynökei. Ez a tárgyalás szeizmográfszerűen jelezte, hogy a háború kulminációs pontjára jutott. Ez a közeledési kísérlet a vörös világ bomlásának első biztos jele volt.

A háború harmadik és döntő fázisa 1954. április végén megindult Szövetséges ellentámadással kezdődött. Az atomtermelésétől megfosztott Szovjet óriásbirodalom halálos döfése ez, melynek nagybani lefolyását a 2. sz. ábra szemlélteti. A szeptember 21.-én Varsónál elfogott vörös hadseregparancsnok jelentette először, hogy tudomása szerint Sztálin eltűnt s pillanatnyilag Beria, a titkos rendőrség feje az uj diktátor. Ez az először valószínűtlennek ható hír később igazolást nyert. Sztálin nyomtalanul eltűnt, mint rémuralma, melyet teremtett. Legtöbbet a háború folyamán Törökországba menekült Visinszky volt külügyi népbiztos tudott róla, aki a vörös rezsim vezérei elleni tanúskodását ajánlotta fel esetleges háborús-bűnös perben. Mint tudjuk, erre nem került sor sehol, mindössze a csatlós államokban volt lehetetlen megakadályozni azt, hogy a feldühödött tömeg a kommunista vezetők jórészét felkoncolja.

A háború befejeződött az UN győzelmével. Oroszország és Kína sok részében először leírhatatlan káosz következett. A feudálizmusból bolsevista tiránnizmusba hajtott nép olyan tétován ténfergett az új élet napfényében, mint látását visszanyert beteg az első fényben. De a szabadság napja most már tartósan bevilágítja a jobb sorsra érdemes orosz népet, épúgy, mint aa világ minden más népét s ma 1960-ban máris a legjobb úton van Isten-adta képességeinek jó irányokban való kifejtésében.

Most pedig néhány szót még azokból a cikkekből, melyeket a háború után a felszabadított Európából írnak amerikai megfigyelők:

L Orosz városkép.

Moszkva, Kharkov, Kiev, Stalingrád, Voronyezs s az orosz nagy városok legtöbbje jórészt romokban. A teljesen összerombolt területek nagysága 1—3 mérföld átmérőjű, melyek felett átszántottak már az UNIHOPE (UNITED NATIONS HOUSING AND PROVIDING ENTERPRISE) bulldózerei és ekéi. Helyükön parkok, sokhelyütt veteményes kertek, melyek nagy szerepet játszottak az 1957-58-as nagy éhínség leküzdésében. Köröttük a megmaradt és még lakható régi városnegyedek, azokon kívül katonás rendben a kis fabarakok tízezeréi, hol a hajléktalanok kerültek ideiglenes elhelyezésre. Mindezt a hatalmas munkát az új UN-szervezetek végezték. Joggal állítható, hogy a harmadik világháborúnak nem a megnyerése, hanem az azt követő feladatok megoldása volt az igazi hőstette az emit