Új Magyar Út, 1952 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1952-03-01 / 3. szám

“Még a magánéletben sem szigetelheti el magát az ember másoktól. Aki ezt megkísérelné, száműzött lenne a saját országában, saját városában, saját családjában. Ugyanígy van a nemzetekkel, melyek a tágabb érte­lemben vett emberi család tagjai. Ha egy nemzet el­különíti magát, az emberiség száműzöttje. Egy ember sem független embertársaitól, egy nemzet sem függet­len a többi nemzettől, még ha hatalmas is. Válasszák el csak egy hétre a leggazdagabb, legerősebb embert családjától, városától, országától és hamarosan rájön gyöngeségére. Egy nemzet életében a teljes izoláció kö­vetkezménye nem érezhető ilyen hamar, de végül ugyanilyen bizonyosan érezhető. A népek életében az órák éveket jelentenek, de az elszigetelt, az emberiség­ből magát száműzött nemzet elpusztul. Jaj annak a népnek, melynek polgárai csak saját jelenükkel törőd­nek és nem országuk jövőjével... A magukat elszige­telő emberek és nemzetek a selyemhernyóhoz hasonlók, mely saját maga szőtte hüvelybe rejti magát és csak meghalni bújik elő. Ugyanez történik a nemzettel, mely magába zárkózik .. .”14 — És mint egy közös atya van az égben, így az emberiségnek is egy közös rendelte­tése van a földön és ez: a szabadság.'5 Amint egy Isten az égben, egy nap az égen, egység van a szabadság princípiumában. Bárhol törik meg, veszélyt jelent az egész világra. Minden nép érdekelve van tehát a többi népek szabadságában.16 A szabadság kivívása egy he­lyen nyereséget jelent minden nép számára.1? A népek törvénye. Az emberiség közös törvénye: a népek törvénye, amit Isten adott a nemzeteknek. A népek törvénye pedig így szól: minden népnek szuverén joga, hogy önmagával rendelkezzék, belügyeit intézze, intézményeit módosítsa, kormányformáját megváltoztassa. Minden nép függetlensége ezen alapszik. Ez a népek közös joga és az összes népek közösen garantálják.18 Mint egy jól rendezett társadalomban a törvények rendeltetése, hogy fenntartsák az egyén jogát, igazságát és biztonságát legyen bár szegény vagy gazdag, hatalmas vagy gyenge s hogy védelmezzék életét és tulajdonát erőszak, csalás, vagy bűntény ellen, így a népek törvényének rendelte­tése az, hogy a legkisebb állam függetlenségét is bizto­sítsa a leghatalmasabbak beavatkozásával szemben. Az erőszaké lesz a szó, amíg minden nemzet nem egyesül azoknak a törvényeknek a fenntartására, melyeken minden nép biztonsága nyugszik. Hangsúlyozza, hogy minden nemzet, mert a gyengeség mindig viszony-14) Baltimore, Maryland Institute, 1851. december 27. Philadelphia, Evangelical Clergy, 1851. december 24. 15) New York, The Piano Forte Makers küldöttségéhez, 1851. december 17. 16) New Haven, 1852. április 23. Boston, Council Chamber 1852. április 28. 17) New York, Cuba-i küldöttséghez, 1851. december 12. 18) New York, Corporation Dinner, 1851. december 11. 19) Syracuse, 1852. junius 4. 20) New York, Corporation Dinner, 1851. december 11. 21) New York, Castle Garden, 1851. december 6. 22) Jackson, 1852. április 1. 23) Baltimore, Maryland Institute, 1851. december 27. Columbus, Association of Friends of Hungary, 1852. febr. 7. Mobile, Alabama, 1852. április 3. 24) Address to the People of the United States. 25) Staten Island, 1851. december 5. New York, Castle Garden, 1851. december 6. New York, Anti-Slavery Society küldöttségéhez, 1851. december 9. New York, Industrial Congress küldöttségéhez, 1851. dec. 9. New York, Corporation Dinner, 1851 december 11. New York, Newark küldöttségéhez, 1851 december 13. New York, Democratic Whig General Committee, 1851. december 20. Philadelphia, Citizens’ Banquet, 1851. december 26. Boston, Faneuil Hall, 1852. április 29. lagos. Több szövetkezett hatalom kombinációja a világ legerősebb hatalmát is viszonylagos gyöngeséggé változ­tathatja. Ezért a népek törvénye nélkül nincs biztonság a népek számára. De az európai hatalmak az igazság uralma helyére már régóta az úgynevezett egyensúlyi rendszert állították. Ez a rendszer igazságtalan, mert nem azon a jogon nyugszik, amely a legkisebb nemzetet is megilleti, hogy függetlensége fenntarttassék, hanem a nagyhatalmak természetes féltékenységén. E rendszer alapján a kisebb államok függetlenségét nem jog és törvény biztosítja, hanem csak az a megfontolás, hogy az ilyen kisebb államok bekebelezése túlságosan meg­növelné az egyik nagyhatalom erejét. Ebben a rendszer­ben az emberiséget semmibe veszik, a kölcsönös nagy­hatalmi féltékenység jelent mindent és a gyengébb biztonsági garanciája megszűnik, ha a hatalmasabb olyan kizsákmányolási tervet talál, mely a kizsákmá­­nyolók relatív erejét nem érinti. 19 — Bármely nemzet erőszakos megakadályozása abban, hogy szuverén jogát gyakorolja, úgy tekintendő, mint a népek törvényének megsértéseve AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK. Hála a kiszabadításért. Kiszabadításáért köszönetét mond az Egyesült Álla­mok népének, Kongresszusának és kormányának. Ezzel a tettével az Egyesült Államok az emberi jogok védel­mezőjének deklarálta magát. Mások beszéltek, ők cse­lekedtek. Ha élete hasznos lesz még hazája és az em­beriség számára, ez az ő érdemük: visszaadták életét, mert visszaadták tevékenységét.21 Legjobbkor jött a segítség, mert Anglia és Franciaország helyeselték az Egyesült Államok magatartását. Mi történt volna, ha késik? Napoleon államcsínye után Anglia közömbös maradt volna, Franciaország szembehelyezkedett volna és így a szultán kénytelen lett volna Kutahiát fizikai, vagy legalább morális sírjává tenni.22 * A néphfez fordul. Az általa képviselt ügy a Kongresszus elé kerül. A Kongresszus és a kormány büszkék arra, hogy csak törvényhozó és végrehajtó hatalma az ország közvéle­ményének, dicsőségüknek tekintik, hogy a nép akaratát követik. Hogy követhessék, ismerniük kell. Viszont nem ismerhetik anélkül, hogy a nép alkotmányos utón véle­ményét ne nyílvánítaná, mivel a Kongresszus tagjait nem külpolitikai kérdések alapján választották. Ezért tárja hazája és az európai szabadság ügyét az ország közvéleménye elé és kéri az Egyesült Államok szuverén népét, hogy mérlegelje és nyílvánítsa véleményét al­kotmányos kötelességének, jogának s a törvénynek meg­felelő módon.23 Nem avatkozik belügyekbe. Elve, hogy minden népnek szuverén joga belügyei­­nek intézése; saját országa számára ezért a jogért har­col. Képtelenség lenne tehát beavatkoznia Amerika bel­­ügyeibe. Ezért nem pártokhoz, vagy csoportokhoz for­dul, hanem az egész ország népéhez, s boldog, hogy szabadság és nemzetközi jog nem pártkérdések az Egye­sült Államokban. 1852. azonban elnökválasztás éve, más­részt pedig a rabszolgatartók és a rabszolgaság eltörlé­sének hívei között a vita mind élesebbé válik. Érthető módon mindegyik oldal szeretné a maga számára ka­matoztatni a Kossuth népszerűségében rejlő propaganda lehetőséget. Ezért szózattal is fordul az Egyesült Álla­mok népéhez, melyben az egész lakosság, elsősorban barátai segítségét kéri, hogy semleges maradhasson a belügyekkel kapcsolatban.24 Másrészt pedig beszédeiben ismét és ismét kénytelen álláspontját hangsúlyozni.^ 12

Next

/
Thumbnails
Contents