Új Magyar Út, 1952 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1952-02-01 / 2. szám
SONY Lelki érettség r es lelki érettlenség H. A. Overstreet: The Mature Mind, W. W. Norton & Co. New York, 1949. „Minden gyermek alapjában véve bűnöző“, mondta Diderot, „s nekünk csak az a szerencsénk, hogy a gyermek fizikai képességei nem elegendőek ahhoz, hogy romboló terveit keresztülvihesse.“ Ha Diderot ma élne, — Írja H. A. Overstreet The Mature Mind című könyvében, — akkor bizonyára megtoldaná ezt a megállapítást azzal, hogy minden- gyermekded lélek veszélyes, különösen akkor, ha felnőtt testben él, mert ebben az esetben megvan a fizikai képessége is ahhoz, hogy érettlenségével magában és embertársaiban kárt tegyen. Sajnos, sokan, akik látszatra felnőttek, belül gyermekek maradnak. Igaz, hogy mások, akik látszatra gyermekek néha csodálatos lelki érettségről tesznek bizonyságot. A nehézség abban rejlik, hogy a lelki érettlenség tényét nehéz felismerni. Nehezen ismeri fel az egyén, akiben rejlik, de nehezen ismeri fel környezete is, mert benne rendszerint ugyanazok az érettlenségek rejlenek. Végül nehezen ismeri fel a társadalom is, mert a lelki érettség mérésére és értékelésére eddig nem fejlesztettünk ki gyakorlatot. Értékelésünk elsősorban életkorunk, legfeljebb fizikai és szellemi képességeink szerint történik. Életünk legtöbb és legfontosabb helyzeteiben életkorunkat kérdezik. Eszerint osztanak be bennünket a gyermekek, serdülők, felnőttek, vagy öregek kategóriáiba. Az életkortól függ, hogy mikor szólhatunk bele a közösség dolgaiba, mikor kapunk szavazati "jogot, mikor köthetünk házasságot. mikor nézhetjük meg a „csak felnőtteknek“ szóló előadásokat, egyszóval korunktól függ, hogy mikor vagyunk „nagykorú“-aknak tekintendők. „Nagykorúságunk“ tehát naptári évektől függ és nem érettségünk fokától. Ha elfogadjuk azt, hogy az embert három főtényező alkotja: a test. a V E KI R A S O szellem és a lélek, akkor rá kell döbbennünk arra, hogy milyen fontos a fizikai és szellemi fejlettség mellett a lelki fejlettség fokát is mérni és tekintetbe venni. Overstreet kifejti, hogy a modern lélektanban igen fontos szerepet játszik az ú. n. pszichológiai kor, vagy lelkikor, amelynek mérése és eredménye új értékelési alapot teremtett számunkra. Földi életünknek nagyon sok bajától megszabadulnánk, ha különösen azoknál, akik mások vezetésére hivatottak a fizikai és szellemi -rátermettség mellett a lelki érettség korát is figyelembe vennénk. Napjainkig nem állt rendelkezésre eszköz arra, hogy képviselők, bírák, papok, tanárok, katonatisztek, üzemvezetők és általában mások vezetésével megbízott embertársaink „lelkikordát lemérjük. Ezzel a lehetőséggel a lélektan legújabb kutatásai ajándékozták meg az emberiséget. Ezek a felfedezések olyan drasztikusak és olyan nagy jelentőségűek, hogy Overstreet szerint a XX. századot nem az atom, hanem a lélektan századának kellene neveznünk. Eddig két elmélet igyekezett megbirkózni az emberi együttélés nehéz problémáival. Az egyik a j ó kontra rossz elmélete. E szerint van jó és rossz. A jót dicsérni, segíteni kell. a rosszat pedig üldözni és pusztítani. Ha mindenki „hallgatna a jóra“, tartja az elmélet, akkor a világ bajai hamarosan megoldódnának. A másik elmélet szerint minden baj oka a tudatlanság, ezért ezt a tudás kontra tudatlanság elméletének nevezhetjük. Ha az emberek többet tanulnának, ha a tudomány fáklyája belevilágítana a legsötétebb zúgokba, akkor az emberiség magától rájönne a helyes útra. Addig ez a világ nem lesz jobb, tartja ez az elmélet, amig tudatlan tömegek élnek benne és amig ezek beleszólhatnak a világ folyásába. A múlt azt bizonyítja, hogy egyik elmélet sem váltotta be az hozzáfűzött reményeket. Próféták és bölcsek évezredek óta intik az emberiséget a jóra, de ez kevés „rossz“ emberen segített. Az emberek legnagyobb része nem hiszi, hogy rossz, vagy egyszerűen nem képes jobb lenni. A lélektan szerint pedig nincs a mindennapi értelemben vett „jó“ és „rossz“ ember, csak lélekben érett és érettlenek vannak, olyanok akik az élet mindennapi problémáit érett és olyanok akik érettlen eszközökkel próbálják megoldani. Nagyon kevés bűnöző állította magáról, hogy ő rossz ember és az is akar lenni. Ezek a legsúlyosabb elmebajosok kategóriájába tartoznak. A legtöbb bűnöző jó embernek tartja magát, akár milyen „bűnökkel" vádolják embertársai. Jó embernek tartotta magát A1 Capone, Hitler s tartja magát ma is a legtöbb gangster. S a tudomány szempontjából valóban nem is „rosszak“, csak lelkileg érettlenek, akik a három, öt vagy tíz éves gyermek lelki érettségével akarnak megoldani olyan problémákat, amiknek megoldásához teljes lelki érettség kell. Vájjon nem ez a meglátás ölt formát Jézusnak azokban a szavaiban, amiket a kereszten mondott: „Bocsáss meg nekik atyám, mert nem tudják mit cselekesznek.“ A műveltség önmagában sem tudta ezeket a problémákat megoldani s a legnagyobb műveltséggel rendelkező emberek között is szépszámmal találunk olyanokat, akik a együttélés mindennapi problémáival nem tudnak megküzdeni és akiktől Isten őrizzen, hogy vezető pozícióba kerüljenek. A megoldás tehát abban van. hogy embertársainkat egy harmadik szempontból is lemérjük, értékeljük: a lelki érettségük szempontjából. Ezt az elméletet ezért a lelki érettség kontra lelki érettlenség elméletének nevezhetjük. Overstreet könyve behatóan foglalkozik az elmélettel, a lelki érettség kritériumával és az elmélet alkalmazásával az élet különböző területein, igy az otthonban, iskolában, általában nevelésben, egyházi életben, sajtóban, politikában, stb. „Az élet apró cselekedetei formálják a világ folyását“, mondta Teleki Pál s valóban életünk minden helyzetében kétféle döntést hozhatunk: egy lélektani szempontból éretett és egy érettlent. A magunk és a világ jövője teljesen attól függ, hogy ma és minden nap melyiket választjuk. Mikó Bálint
