Új Magyar Út, 1952 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1952-02-01 / 2. szám
Bildarchiv Foto Marburg A szent korona első része. A bizánci Krisztiis-Pantokrator képe majdnem egészen eltakarja a szent istván-kori pántot, amely két durva szeggel van az abroncshoz erősítve. Ez utóbbin Mihály és Gábor arkangyal zománcképei. és a Krisztus-lemez eredetileg egy Szent István által készíttetett könyvtábla, ereklyetartó, oltárlap vagy más egyházi felszerelési tárgy díszei voltak és ép a szent király személyes emlékével való közvetlen összefüggésük, azaz ereklyeértékük miatt használták fel őket a korona kiegészítésére. A négy apostol levágása111, a Krisztus-kép átfúrása és a sietős, kezdetleges rászerelés a bizánci koronára, amelynél két apostolkép jóformán teljesen el lett takarva, egyáltalában nem mutat valami nagy kegyeletre és különleges megbecsülésre. Már Pauler Gyula sem tartotta lehetségesnek, hogy ,,a II. Sylvester pápa adta Szent István koronáját összetördelték volna, csakhogy a későbbi, Géza-féle byzanci koronába illesszék“* 13 14 és határozottan tagadta azt, hogy a mai felsőrész azonos lehetne Szent István koronájával. Ügy érezzük, Pauler aggályai a Kelleher feltételezte szent istváni könyvtáblával szemben is érvényesek. Habár a pántok és a Krisztus-lemez Szent István-kori származása, az utóbbinak az apostol-lemezekétől eltérő zománctechnikája ellenére is, bizonyítottnak vehető, egyáltalában nem valószínű, hogy ép a szent királlyal való közvetlen kapcsolatuk, azaz szellemi, ereklyeértékük miatt használták volna fel őket a bizánci korona átalakításához. 13 Az 1916-os vizsgálat szerint a pántok alsó végei úgy vannak elvágva, hogy folytatásuknak kellett lenni. Kelleher erről nem szól és az eredeti könyvtábla képzeleti helyreállítását ábrázoló rajzán sem veszi figyelembe. A korona újabb vizsgálatánál erre a részletre különös figyelmet kellene fordítani. 14 Pauler Gyula: A magyar nemzet története az Árpádházi királyok alatt. 1. kötet Budapest 1893. 542-543 l. Szent István koronáját illetőleg végeredményben a tárgy vallomása épugy negativ, mint a forrásoké volt. A történeti kútfőkből nem állapítható meg, hogy Szent Istvánnak honnan való és milyen volt a koronája. A szent korona felső része ugyan az ő korából való, de az eddigi vizsgálatok eredményei szerint mai állapota nem bizonyítja, sőt még csak nem is valószínűsíti, hogy az első magyar király koronája lett volna. ☆ A DUKAS MIHÁLY-FÉLE BIZÁNCI KORONA ereretéről semmiféle forrás sem beszél. Annál többet mond a tárgy maga feliratos zománcképeivel és formájával. Mivel ép ezekről és általában a Dukas-koronáról a szakirodalmon kívül alig esett szó, kissé bővebben kell velük foglalkoznunk. Az elülső oldalon látható az égi hierarchia: Pantokrator (Krisztus mint a világ ura) Mihály Gábor Kozma György Demeter Damján A hátsó oldalon a földi hierarchia: Dukas Mihály „a rómaiak császára“ Biborbanszületett Géza Konstantin „Turkia királya“ „a rómaiak császára“ Az ábrázolt uralkodókkal (Dukas Mihály 1071—-1078, I. Géza 1074—1077.), megvan adva a korona keletkezési ideje: 1074—1077. Az egész képrendszer pedig a bizánciak vallási és egyúttal politikai tekintélyrendszerének pontos ábrázolása. A világ ura Krisztus, reá tekintenek az arkangyalok és égi szentek. Földi képviselője a „rómaiak császára“. Tőle jobbra, de lejjebb áll a trónörökös és társcsászár, balján, tehát rangban még lejjebb, a magyar király, akinek tekintete épúgy a császárok felé irányul, mint az angyaloké és szenteké Krisztus felé. Azonkívül a bizánci oklevélírás szabályainak megfelelően a két császárfcép felirata vörös, a magyar királyé azonban csak az egyes császári főtisztviselőket megillető kék színnel van írva. A földi hatalom égi eredete jut kifejezésre a Pantokrator kísérőinek összeválogatásában is. Angyalok hozták bizánci felfogás szerint a császári koronát, a katonaszentek, György és Demeter segítettek a harcban és az orvosszentek. Kozma és Damján biztosították a testi egészséget. A régebbi és Kelleher részéről is elfogadott felfogással szemben Bárányné Oberschall Magda kutatásai bebizonyították, hogy ezt a sajátos eszmetartalmú koronát nem kaphatta és viselhette I. Géza király, hanem csak a királyné, a görög születésű Synadene. Erre mutatnak mindenék előtt az oromdíszek, amelyek a bizánci női koronák jellegzetes tartozékai. Kelleher ugyan azt hiszi, hogy a korona nem lehetett más, mint Gézának a zománcképen ábrázolt fejdisze, azaz csak elől és hátul volt az abroncson egy-egy rátét a Pantokrator és a császár képével. Az íves és háromszöges, halpikkelymintájú oromdíszeket szerinte Piroska, Szent László leánya, aki Irene néven II. Komnenosz János császár felesége lett, ajándékozta a lecsüngő láncocskákkal és a kereszttel együtt Kálmán királynak, hogy ez a nyílt koronát a pántokkal és ezekkel a járulékokkal a Komnenoszok újdivatú császári koronái mintájára alakíttathassa át. Ezt a feltevést elfogadhatatlanná teszik először is ép Kelleher által közölt kitűnő fényképfelvételek. Ezek szerint az állítólag utólag rákerült oromdíszek a Pantokrator-lemezzel nemcsak formában és nagyságban van-18
