Új Magyar Út, 1952 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1952-10-01 / 10. szám
EMIGRÁCIÓS LAPSZEMLE 15 MILLIÓ DOLLÁR biztosítási kedvezményt fizetett ki megalakulása óta tagjainak, betegeinek, özvegyeinek, árváinak az amerikai magyarság legnagyobb egyesülete, melyet 13 MAGYAR BÁNYÁSZ alapított 1886-ban, hogy az életért és a kenyérért folyó küzdelemben védőbástyája legyen a bevándorolt magyaroknak. 46 MILLIÓ DOLLÁR biztosítása van ma az Egyesült Államokban élő, több mint hatvanezer Verhovay-tagnak, aki azért ragaszkodik egyesületéhez, mert nemcsak elsőrendű, az élet minden körülményének megfelelő biztosítást nyújt, hanem azon felül a társadalmi életet ápolja; elaggott, nincstelen tagjait hűséggel gondozza, ifjúságát tanulmányaiban és sporttevékenységeiben támogatja; az élet ügyes-bajos dolgaiban tanáccsal és segítőkészséggel áll tagjai rendelkezésére, balsors-sújtotta tagjainak számtalan esetben életmentő segítséget nyújt a fiókjaiban gyakorolt testvérsegítés révén. A világ minden részében szétszórt magyaroknak sok-ezer ábécéskönyv ajándékozásával is segítségére sietett. Mennél többen vagyunk — annál több jót és nemeset tudunk tenni! Az amerikai magyarság legnagyobb egyesülete A magyar testvérsegítés intézménye A Verhovay Segély Egylet Verhovay Fraternal Insurance Association 436 Fourth Avenue Verhovay Building Pittsburgh 19, Pa. Az Új Magyar Út olvasóit bizonyára érdekli, hogy miről ír a vasfüggönyön kívüli magyar sajtó, de csak kevesen lehetnek abban a helyzetben, hogy egy féltucatnál több újság essen a kezük ügyébe. Ezért a szerkesztőség elhatározta, hogy időről-időre erről a területről is nyújt beszámolót. Természetesen lehetetlen lenne minden sajtóterméket ismertetni, mert hiszen csak a címeiknek a felsorolása is oldalakat venne igénybe, de igyekezni fogunk a lehetőséghez képest mindegyikre sort keríteni. Az argentínai magyarok kultúrális munkájáról közöl örvendetes beszámolót a buenosairesi “Délamerikai Magyarság”. Ez év elején megszervezték a “Pázmány Péter” Buenosairesi Magyar Szabadegyetemet. A Szabadegyetem az Argentínában élő fiatal magyarok tudományos továbbképzését szolgálja. Fáy István volt államtitkár a rektora és Vajay Szabolcs történész az igazgatója. Tanrendjén a következő tárgyak szerepelnek: Magyarságtudat, Irodalomtörténet, Világtörténelem, Törvényismeret, Művészettörténet, Diplomáciatörténet, Néprajz, Nemzetvédelem, Atomfizika, Jogbölcselet, Földrajz, Természettudomány és Mitológia. A nagyjelentőségű kezdeményezés a már hónapok óta rendszeresen tartott előadások mellett egy Szabad Magyar Diákszövetség szervezését és egy Szabad Egyetemi Nyomda berendezését, továbbá nemzetközi kultúrális kapcsolatok felvételét tervezi. A “Délamerikai Magyarság” pedig rendszeresen közli az egyes előadások rövid kivonatát. Az Új Magyar Út örömmel üdvözli a Szabadegyetemet és reméli, hogy a vezetőségnek rövidesen módjában fog állni, hogy az előadások tartalmát az egész emigráció közkincsévé tegye. A délamerikai magyarokról írva meg kell emlékeznünk a “Délamerikai Magyar Hírlap”-ról is. Ennek az újságnak a szerkesztői a ma már kissé idejét múlt konzervatívizmus alapján állnak és erről a valamikor tiszteletreméltó, de ma már meglehetősen elhasznált talpazatról szeretik időnként a kommunistaság látszatának sarát dobni a másvéleményen levőkre. Egyik céltáblájuknak az Új Magyar Utat használják, amelyet református lapként emlegetnek és néhány bekezdéssel később a kommunista népköztársaság helyreállításának propagálásával vádolnak. Az “Elévült Szentkorona” című cikk szerzője hangsúlyozza a bevezetésben, hogy nem akar felekezeti vitát kezdeményezni, sőt még azt is elismeri, hogy mindenkinek jogában áll véleményt nyílvánítani. Ezeket hangsúlyozva kioktatja az Új Magyar Utat, amelynek “káros tevékenységét már hónapok óta aggodalommal” figyeli, hogy a magyarság egységét “megbontani, tudatosan rombolni, nem szabad” és ugyanakkor ízelítőt ad arra is, hogy lapunknak, jelen esetben Dr. Bogyay Tamásnak, a kiváló római katolikus műtörténésznek, hogyan illenék írni. Ugyanis a “Délamerikai Magyar Hírlap” cikke Bogyaynak a Szentkorona körüli legendákat tudományos megvilágításba helyező tanulmányát nehézményezi. A boszorkányégető cikkből azonban inkább az derül ki, hogy az Új Magyar Út a magyarság ellen vétkez akkor, amikor hasábjain Habsburg Ottónak való udvarlás helyett egy demokratikus Magyarország építésének alapjait tisztázó kérdéseket tárgyal. Az Új Magyar Út megérti a “Délamerikai Magyar Hírlap” szerkesztőinek kétségbeesését és nem is veszi rossz néven, mert nem várhat mást tőlük. Építő munkát végez az “Angliai Új Magyarság” a magyar helyesírási szótár folytatásos közlésével. Valamennyien tapasztaljuk sajátmagunkon az idegen környezet hatását. Idegen szavakat keverünk beszédünkbe és ha nem ügyelünk, elfelejtünk magyarul gondolkozni. A helyesírási szótár közlése azért is fontos, mert a külföldön felnövő, idegen iskolában nevelkedő magyar ifjúságnak nem sok magyar nyelvtankönyv áll rendelkezésére. Hasonlóképen, a felnőttek is sokszor szívesen folyamodnának vagy kellene, hogy folyamodjanak a helyesírási szótárhoz. Gyakran bizony még az újságíróknak is jót tenne, ha ez a könyvecske a kezük ügyében lenne és nem sajnáljnák az időt használatára. Mérlaky László
