Új Magyar Út, 1952 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1952-01-01 / 1. szám

Mig Saint-Cloudban az alkony Került, hogy ne zavarjon,

Csillag nőtt homlokára S halvány volt, mint Diána.

☆

Három Királyok: Gide, Proust, Valéry Mágus nyoma új földre vezeti,

Erdélyből jött és itt óhajtja sírját Az Ile de Francéban, hol a gyönge nimfák Még játszanak La Fontaine ligetén S hattyút sirat a Ronsard költemény. Böilérbicskájuk smisszes honfiak Bertalan-éjre fenik ezalatt,

A történelem tömlöcökben készül, Sejtben, kocsmában, őrületben végül S mig ő hangolja lelkes szavait Fellázad München s késel Moabit.

Késsel a torkán később megtanulta,

Hogy szöges drótot húz a század útja.

De akkor még a Múzsákkal nyaralt S nevenapjára szerzé ezt a dalt:

Velemérben, Székelyderzsen László király képe áll,

Vas megyében s székelyek közt Jó fegyverre rátalál.

Szepességi lándzsásokat Századokba rendezi,

Követi a Királyhágón Xárszekerek ezeri.

Csapzott haja a királynak Fésületlen hét napja,

Fut a kunnal halálába Molnár lánya, szűz Anna.

Patakparton a két legény Puszta kézzel birkózik,

Pusztaiak párbajában Egyéb fegyver minek is.

A patakot hogyan hívták Én bizony már nem tudom.

Ottan állott László király Férfibosszút a kunon.

Királyának Molnár Anna Fésüli a szép haját, így meséli Anonymus,

Volt párizsi vén diák!

☆

Táblákban sírkereszt Hol nőne új kalász,

Deszkák az ablakon Egy népet magyaráz.

Tékozlón vérező Kegyetlen szép haza.

Műhelyedből kihalt Munkásaid java,

Elestek könnyedén Verdun s Madrid alatt.

Zászlóért, csillagért S a síber megmaradt

És megmaradt a sok Kufár kis honatya,

A szerkesztő urak S a tyúk és mindama

Szájhősködő szemét,

Ki bátran ellenállt,

Hogy bátrak oldalán Fogadja a halált!

Lelkében meghasadt,

Lemondó millió,

A neve, úgy tudom:

Antiszelekció.

Készüljünk hát, szívem,

Ha már úgyis muszáj,

Nagyságos úrjogán Kitesz a policáj.

3

Csonka katedrális,

Itt a tenger máris,

Párizsban így éltem,

Balparti felében S féltem . . . féltem . . . féltem . . .

(Uram, milyen dalt parancsol,

Vígat a windsori napról,

Vagy egyet a keserű gázról,

Szörnyűséges sommei csatárólf ...)

Az énekes szusszan egyet s átkel Angliába.

Lengyel a fűszeres,

Övé a kantin,

Öccse az ellenőr A földalattin.

Számolni asszonya Csak olaszul tud.

Rimini tájékán Volt kézfogójuk.

Mert a két bujdosó Szabad honáért Hiába más fronton Négyszer adott vért.

Ingben a hindu nő Muskátlit öntöz,

Ingéről azt hallom:

Hercegi köntös.

Diák a néger itt,

Pincébe bújnak,

Bújják a könyveket S mind szomorúak.

Papjukkal fújják, hogy Eljön az Advent . . .

Brooks úr, a könyvelő Sárkányt bocsát fel