Új Magyar Út, 1952 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1952-09-01 / 9. szám
★ ★ ★ A MAGYAR FELSŐOKTATÁS BOLSEVIZÁLÁSA Az alig 9 millió lakost számláló trianoni Magyarország felsőoktatása a főiskolák és egyetemek számát illetőleg kifogástalan volt: négy tudományegyetem, egy nagyméretű műszaki egyetem s amellett temérdek főiskola (az egyházi jellegűekkel együtt több mint 40) ontotta magából a diplomás fiatalságot. E felsőoktatásban túltengett a jogtudomány szerepe, hiszen a négy egyetemi jogi fakultás (Budapest, Szeged, Debrecen és Pécs) mellett még külön három egyházi jellegű jog akadémia is működött: katolikus jogakadémia Egerben, református jogakadémia Kecskeméten és evangélikus jog akadémia Miskolcon. Egyéb szellemtudományok (nyelvészet stb.) túlméretezettségéröl is beszélhetnénk, ha nagyon vizsgálni akarnák a két háború közti időszak magyar felsőoktatásának a hibáit. S ugyanakkor a természettudományok sok helyt (pl. a debreceni egyetemen) eléggé el voltak hanyagolva. A háború utáni első években pedig az volt a nagy hiba, hogy a nyugatra menekültek vagy politikhilag tanszékjükröl elmozdított professzorok helyét nem tudták mindig azonnal betölteni s így gyakran egy-egy professzor két tanszéket is kénytelen volt ellátni, ami az oktatás színvonalának nagyon ártott. De a Horthy-időszakban az egyetemi élet autonómiája nagyjából sértetlen volt. A professzorok kinevezésébe döntő módon nyúlhattak bele az egyetemi karok. Éppúgy kifogástalan volt az egyetemi tanszabadság. A professzorok áltáléiban azt hirdethették, amit lelkiismeretük diktált. A magyar felsőoktatás egyházi főiskoláival és egyetemi theológiai fakultásaival (Budapesten katolikus, Debrecenben református és Pécsett evangélikus theológiai kar) kissé régies, konzervatív volt ugyan e korszakban, de azért nagyjából a nyugati egyetemi oktatáshoz igyekezett hasonlítani. Mindez változatlanul így maradt 1945 utóm is egészen 1948-igt. Ekkor indult meg teljes erővel a magyar felsőoktatás bolsevizálása. E folyamat 1948 őszén vette kezdetét, amikor az akkor méír kimondottan kommunista közoktatásügyi kormányzat eltörölte az egyetemek autonómiáját (Ortutay Gyula kultuszminiszter és Tolnai Gábor egyetemi főosztály-főnök közreműködésével). Az egyetemeket és főiskolákat ekkor lepi el a kommunista sejtek, megfigyelők, AVH-besúgók hada. Ettől kezdve az egyetemek és főiskolák kommunista sejtjeinek ágensei döntően irányítják nemcsak a hallgatók felvételének, szociális segélyezésének, jutalmazásának és eltávolításának ügyét, hanem a professzorok előadásainak párthű (“vonalas”) jellegét is ellenőrzik, sőt bizonyos tanárok eltávolításának (nyugdíjazásának) a keresztülvitelében is sokszor irányítólag befolyást gyakorolnak. A főiskolai oktatásban való részesedés 1948 óta egyre hangsúlyozottabban kommunista monopóliummá vált. A kommunista felsőoktatás 1951 -tol kezdve a mind nagyobb mértékben szervezendő “marxizmusleninizmus”-tanszékek által válik teljesen bolsevista jellegűvé. Ezek az ideológiai tanszékek nagy apparátussal és jogokkal működnek, álláspontjuk megfellebbezhetetlen és bírálhatatlan s csak a Kassai Géza moszkovita pártember irányításával működő “marxizmus-leninizmus” ügyosztálynak vannak alárendelve a közoktatásügyi minisztériumban. Hogy a hallgatók ideológiai dresszírozása még eredményesebb legyen, a kommunista kormányzat gondoskodott a kollektivizált nevelésről is. A hallgatók többsége állami otthonokban van elhelyezve s állami támogatásban részesül. 400, illetve 500 Forint-os havi segélyeket kapnak a hallgatók, amiből 220-250 Ft-ot levonnak lakás és koszt céljára. A tananyagot ingyen kapják az államtól. Kétségtelen, hogy mindez nagy anyagi áldozatába kerül a kommunista magyar államnak, de mindez olyannak tekinthető, mint nélkülözhetetlen propaganda. A hallgatók között sok a nő s mert ezek szorgalmasabbak, mint a mai magyar férfi hallgatóság átlaga, így a színvonalsüllyedés ellensúlyozására jó hatással vannak. Jelenleg a főiskolai és egyetemi hallgatók 40%-a leány, illetve asszony. A kormányzat két éven belül el akarja érni az 50- 50% -os arányt. A legjobb magyar egyetemi karnak a budapesti pedagógiait tartják, melyen a hallgatók 70%-a nő. A kritikátlan dogmatizmus középkori módon uralkodik a mai, bolsevizált magyar főiskolákon és egyetemeken. A jogi karon nyíltan hirdetik, illetve tanítják, hogy a bírói “objektivizmus” helyett a “pártos bíráskodást” kell mindenütt bevezetni, egész a legfelső magyar bíróságig. Egyáltalán az “objektivizmust” — mi alapaxiómája a nyugati, illetve minden civilizált állainbeli felsőoktatás tudományosságának az antik görög tudományfogalom óta — “polgári jellegűnek” s elvetendönek tekintik a bolsevista dogmatikusok. Darvas József magyar közoktatásügyi miniszter pl. ez évben a budapesti egyetem rektorának: Waldapfel Imrének a beikta-11
