Új Magyar Út, 1952 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1952-07-01 / 7-8. szám
KOLOSSVÁRY BÉLA Fény és árnyék az amerikai collegeik életében Az amerikai főiskolás diákság élete a "campus"-on zajlik. Ez egy olyan sajátossága az angolszász nevelésnek, mely ha nem létezne már nagyon régen, fel kellene találni. Az eredete tulajdonképen európai. A nyugati nagy egyetemek ifjúsága egészen a mi századunkig ilyenféle szervezett életet élt s ez csak a legutóbbi időkben halványult el. Megtaláljuk ezt az életformát a magyar főiskolák történetében is, legszebben és legtovább talán a debreceni és pataki főiskolákon. A közép- és nyugateurópai bajtársi egyesületek valószínűleg csökevényes maradványai ennek a szép rendszernek, sajnos csak az üres forma s nem a lényeg maradt meg. Az amerikai főiskolák maradéktalanul ültették át és fejlesztették amerikaivá az európai hagyományt. Mi is hát a campus system? Az amerikai college-ok és egyetemek ifjúsága legnagyobbrészt a szorgalmi idő alatt, az intézet területén, “campus”-én, a dormitóriumokban lakik s egy testületet alkot. A bejáró diákok azonban szintén tagjai ennek a Student Body-nak, melynek teljes önkormányzata van s csak főbenjáró ügyekben felelős az intézet vezetőségének. A diák-élet autonómikus szervezete a társadalmi és politikai élet előiskolája. Élén áll a többségi akarattal választott elnök és a “kormány” tagjai. Minden lényegesebb kérdésben, há az elnöknek nem áll módjában a diák-alkotmány szabta keretek között dönteni, a többségi akarat az irányadó. Ennek minden diák jó lélekkel aláveti magát. A kormánynak lapja van. heti vagy napi, attól függően, hogy mekkora a diákság teherbírása. Nincsen olyan, az egész diákságot érintő kérdés, melyben ne maga az egész diákság határozna. És a tanári kar? Övé az ellenőrzés. Erre a célra az intézet és a diákság vegyes bizottságot küld ki, melyben tanárok és diákok egyformán vannak képviselve. A bizottság elnöke egy, a tantestület által választott, tanár, aki egyben a tanári kar vétóját is képviseli, mely ellen azonban a diákságnak joga van a college elnökéhez fellebbezni. Jó szellemű intézetekben ez az alkotmány ósdi a legjobb iskola az életre. A diák megszokja, hogy felelősséggel vegyen részt a közügyek intézésében s játszva készül fel az élet nagyobb horderejű döntéseinek megtételére. Képzett újságíró tolla kellene egy-egy “választási hadjárat” leírásához. Az egész campus egy feldúlt hangyabolyhoz hasonlít. Hatalmas plakátok, röpcédulák hirdetik a jelöltek kiválóságát, kortesek beszélnek s ajánlják jelöltjeiket. Aztán a diákság titkos szavazással dönt s a harc egy évre elül. A nagy alkotmányos élet kicsi mása ez. * Az amerikai diák óraszámra, tanulásra fordított ideje jóval kevesebb, mint európai kollégájáé. Ennek több oka van. A campus élet s a különböző diák egyesületekben, sportéletben való részvétel sok időt és energiát kíván. A legtöbb diák maga keresi a kenyerét is és így csak korlátolt időt szánhat a tanulásra. A diák-életnek annyi “curriculum”-on (kötelező tanulmányon) kívüli terhe van, hogy az egyik, az európai viszonyokkal ismerős tanár egyszer azt mondta nekem: “Ugye, csodálkozik, hogy az amerikai diák néha azért tanul is”? — Sajnos ez igaz s ez egyik árnyoldala az amerikai magasabb oktatás rendszerének. * Az európai diák jobbára a jegyért tanul. Ennek a célnak érdekében, tisztelet a kevés kivételnek, minden szabad. Már tudniillik a diák-etika szabályai szerint. A “puskázás” minden rendű és rangú iskolában olyan fokú volt, hogy komolyan gondolkodóba ejtette az embert, vájjon az a középosztály, mely ilyen múlt után kerül az élet különböző helyeire, méltó és alkalmas-é arra, hogy vezessen. Az amerikai iskolák legnagyobb része ezt a kérdést jól oldotta meg. A legtöbb college-ban és egyetemen a diákság szavát adja, hogy a dolgozatok elkészítésénél — a vizsgáztatás csaknem kizárólag Írásban folyik! — csak tiszta eszközöket használ. Bizony többször megesett, hogy diákjaim egyikemásika fehér lapot adott be vizsgadolgozatként, mert a feladattal nem tudott megbirkózni, pedig a szomszédja az osztály legjobb fizikusa volt. Az “honor system” az amerikai főiskola egyik erőssége. » A sportok közül a football és a baseball dominál. Amennyire helyes az egészséges testedzés, annyira helytelen, ami ezen a téren a főiskolákban történik. Először is egy néhány tucat diák sportol csak, a többi “drukker.” Fordítva jobb lenne. Még nagyobb baj, hogy egyik-másik iskola hajlandó a tanulmányi követelmények terén engedményeket tenni, hogy egy jó játékost megszerezhessen. Sok intézet látja már ezt az erkölcsi szempontból teljesen elvetendő gyakorlatot és ma a különféle főiskolai szövetségek programjának egyik legfontosabb, megoldásra váró problémája a sport helyes vágányra terelése. Egyik-másik intézet diplomája ma már semmit nem ér, mert köztudomású, hogy az oklevelet sportteljesítményekért “árulják”. Sajnos, amekkora hangsúly van ezen a két labdajátékon, annyira elhanyagolnak minden egyebet. Ritka intézet az, ahol atlétika, úszás, birkózás, stb. virágzanak. A teniszpályákat benövi a gyep, a gyom s ha egy-két diák játszik is, csak “fecskéket” eregetnek. » A tanév során a legtöbb helyen a nap középpontjában a Chapel Period áll. A második óra után a diákság valláskülönbségre való tekintet nélkül, vagy nagyobb intézetekben vallásfelekezetek szerint az istenházába megy, ahol egyik nap rendes áhítaton vesz részt, a másik napon pedig valami társadalmi kérdés kerül az Ige fényében megvilágításra. A Chapel Periodon való részvétel természetesen nem kötelező. Adatgyűjtés szempontjából minden diák kap a szemeszter elején egy névtelen kartoték lapot az intézetnek azzal a kérésével, hogy a diák jegyezzen be egy t jelet azon a napon, amelyiken a kápolnában megjelent. A szemeszter végén a diák a lapot egy erre a célra szolgáló gyűjtőbe névtelenül bedobja. A tapasztalat azt mutatja, hogy a diákok 80%-a résztvesz ezeken az alkalmakon. 27
