Új Magyar Út, 1952 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1952-01-01 / 1. szám
az emigráció politikai életének elfogulatlan szemlélője, akármi is legyen véleménye a királyságról mint államformáról, nem tagadhatja, hogy a magyar szent korona még ma sem egyszerű műtárgy, történelmi emlék, hanem sajátos és súlyos politikai tartalom hordozója. Ezért írem kapta vissza a magyar köztársaság a műkincsek restituciója során3 és ezért találkozunk vele oly sokszor a nyugaton élő magyarság nemzetpolitikai eszmélkedéseiben. De ép ezért kötelességünk az is, hogy tudomásul vegyünk, ha eddigi ismereteinket akár magyar, akár más nemzetbeli kutatók megállapításai módosítják. Tudomást kell tehát vennünk arról a pár hónapja megjelent könyvről is, amelyben egy fiatal amerikai művészettörténész, P. J. Kelleher, aki az amerikai hadsereg kezébe került szent koronát olyan körülmények közt és eszközökkel vizsgálhatta, amilyenek eddig soha sem adattak meg magyar kutatónak, megkísérelte, hogy végleges választ adjon mindazokra a kérdésekre, amelyeknek megoldását a Szent István Emlékkönyv 1938-ban a magyar tudomány erkölcsi kötelességeként jelölte meg.4 ☆ A szent koronának egész kis könyvtárt kitevő irodalmában a legkülönfélébb, sokszor homlokegyenest ellentmondó vélekedések és megállapítások találhatók. Alig van kérdés, amelyben a tudósok egyező és általánosan elfogadott eredményre jutottak volna. Kelleher ennek okát abban látja, hogy a korona közjogi jelentősége miatt nagyon ritkán és igen kevés szakértő tudós számára volt hozzáférhető, a szinte misztikus tisztelet légkörében pedig ezek sem voltak képesek teljesen elfogulatlan véleményt alkotni. Másoknak viszont, akik a koronát nem láthatták, de egyébként az évszázados hagyományok és kultusz varázsától függetlenül foglalkozhattak vele, nem álltak a tudományos igényeket kielégítő képek rendelkezésükre. A könyv ezért elsősorban ki akarja küszöbölni az eddigi kutatások sikertelenségét okozó hiányokat a korona jó és részletes felvételeinek és leírásának közlésével és bemutatva azt a történelmi hátteret és újabb, jórészt magyar szakirodalmat, amelynek ismerete nélkül a szent koronával érdemiben foglalkozni nem lehet. Ezenfelül tartalmazza Kelleher saját kísérletét is a problémák megoldására. A teljesítmény — főként ha tekintetbe vesszük, hogy a szerző nem tud magyarul — igazán bámulatos. A bibliográfia ugyan nem filológiai pontosságú és nem 3 A U.S. Department of State 1951. július 27-én kelt 678. számú sajtónyilatkozata a művészeti és történelmi értékek nemzetközi védelméről (l. Kunstchronik IV 1951. Szept. 232 l.) a szent koronáról a következőket mondja: „Magyarországi Szent István koronáját, amelyet biztonságba helyezés véget az Egyesült Államok hatóságainak adtak át, az Egyesült Államok kormánya gondnokként őrzi. A korona továbbra is mint különleges jellegű tulajdon (property of a special status) lesz kezelve. Az Egyesült Államok kormánya nem tartja a jelenlegi feszült helyzetet kedvezőnek vagy alkalmasnak arra, hogy a felette való rendelkezési jogra vonatkozó akciót indítson. 1 Patrick J. Kelleher: The Holy Crown of Hungary. American Academy in Rome 1951. Papers and Monographs of the American Academy in Rome, Volume XIII. IX + 124 l. XXXVI. táblával. Itt jegyezzük meg, hogy Kelleher könyve után, de arról nem tudva a kiváló osztrák történetírónő, Mathilde Uhlirz is kiadott egy kis kötetet: Die Krone des heiligen Stephans, des ersten Königs von Ungarn, Graz 1951. Veröffentlichungen des Instituts für österreichische Geschichtsforschung Bd. XIV, amely a korona felső részével foglalkozik művészettörténeti szempontból, anélkül azonban, hogy a tárgyat magát eredetiben látta volna. E könyvet külön fogjuk ismertetni. is teljes — az 1949 óta megjelent cikkek mellett több fontos régebbi és méghozzá ép német és francia nyelvű tanulmány is hiányzik belőle — de a magyar történelemben és kutatásokban tájékozatlan külföldi szakember számára mégis nélkülözhetetlen lesz.5 Annak ellenére, hogy a szent korona immár l*özel száz éve nemzetközi művészettörténeti probléma, nagyon is szükség volt egy ilyen, a magyar munkákat is felölelő könyvre. Elég csak Frankhauser német levéltáros esetére utalnunk, aki 1917-ben megjelent cikkében6 gúnyos megjegyzés kíséretében oktatta ki a magyar történetírókat a magyar királyi főkegyúri jogról és a szent korona adományozásáról szóló ú. n. Szilveszter-bulla hamis voltáról, nem is sejtve, hogy ugyanezt a tételt ép Magyarországon már évtizedekkel előbb, nem is egyszer és sokkal alaposabban feldolgozták.7 A szerzőnek azonban szorgalmas anyaggyűjtése, két ségtelen elfogulatlansága és nagy tárgyszeretete mellett sem hozott pozitív eredményt a könyv nagyobbik részét kitöltő kísérlete, hogy véglegesen és részletekbe menően tisztázza a magyar királyi korona egyes részeinek készítési idejét, helyét, eredeti rendeltetését és a mai alakjában való összeállítása időpontját és körülményeit. Ennek oka egyszerűen az, hogy „túl nagy fába vágta fejszéjét“. A szent korona körül u. i. kezdettől fogva egymásba bonyolódtak a régészeti-művészettörténeti és a történeti kérdések. És mindegyik külön-külön többnyire oly súlyos és szétágazó, hogy a megoldáshoz szükséges szakismereteket és tapasztalatokat feltétlenül többeknek kell összeadniok. Kelleher megpróbált munkájában egymaga szembe nézni jóformán az összes problémákkal, amelyeket a nemzetközi kutatás közel száz év alatt a szent koronával kapcsolatban felvetett. Természetes, hogy nem birkózhatott meg velük, de ép ezért eredményeinek bírálata sem végezhető el egy szokásos könyvismertetés keretében, hanem szükségessé teszi, hogy áttekintsük a korona eredetének egész kérdéskomplexumát és sokak különkülön folytatott részletkutatásai alapján számot vessünk avval, hogy mit is tudunk a szent koronáról, mi a bizonyítható igazság és mi a történeti illúzió. A szent korona eredetkérdései a közismert két főrésznek, a „latin“ és a „görög“ koronának, azaz a felső pántoknak és az alsó abroncsnak megfelelően az alábbi három probléma köré csoportosíthatók: Szent István koronájának kérdése; — a Dukas Mifiály-féle bizánci korona eredete és rendeltetése; — az alsó és felső rész egyesítésének, azaz a mai korona készítésének ideje és történeti háttere. •ü SZENT ISTVÁN KORONÁJA és ennek eredete a magyar köztudatban mint a legbiztosabb és mondhatnánk leginkább kézzelfogható és szemmel látható történeti igazságok egyike él, a kutatók számára viszont a legnehezebb és leghomályosabb kérdések közé tartozik. Mint már a bevezetőben láttuk, a nagyközönség és a szakemberek történetszemlélete közti szakadék itt szinte áthidalhatatlanná tágul. 5 Szerző megjegyzi, hogy a felsorolt műveket nem tudta mind áttanulmányozni. így Moravcsik idézett alapvető tanulmányát is csak másodkézből, kivonatosan ismeri, ami észre is vehető könyvében. Egyébként elismerésre méltó lelkiismeretességgel adja a történeti adatokat. Téves adat alig csúszott be. A 933-ban a Riade mellett szenvedett vereséget a Lechmezeinek mondja (19 l.), egy másik helyen (76 l.) pedig összetéveszti Arnulf császárt a hasonnevű, de egy emberöltővel később élt bajor herceggel. “ Archivrat Frankhauser: Sacra Regni Hungáriáé Corona. Der Cicerone IX, 1917. 167-173 l. 1 Karácsonyi János „Szent István király oklevelei és a Szilveszter-bulla" című alapvető munkája már 1891-ben megjelent. lő
