Új Korszak, 1936 (3. évfolyam, 1-6. szám)

1936-01-10 / 1. szám

1. szám.

uj korszak

3. oldal.

az iskola műhelyeden.

új rovatot nyitunk, melyben az eiemi iskola összes évfolyamai részére minden tárgy — de leginkább az elvont fogalmak —, köréből mintaleckét köziünk .

ebben a számunkban közöljük azokat az elveket, amelyeken minden tanításnak iöiépülve kell lennie . tesszük ezt azért, hogy megkönnyítsük a kollégák munkáját . minőén pedagógiai gyűlésen van minta tanítás, utána bírálat . ezeknek a fokozatoknak az ismerete mindkettőnél elengedhetellenül szükséges (az alábbi ismertetés „az elemi népoktatás enciklopédiája“ című műből van átvéve, csekély módosítással és rövidítéssel) .

az új ismeretek közlésének igen jó módja a herbart—zitier—rein-féie didaktikai eljárás, amely igen jó és biztos útmutatást ad a tanítónak minden fokon az elemi iskola első osztályától kezdve az egyetemi előadásokig.

a h.—z.—r.-féle didaktikai eljárás a tanítás folyamatának a következő fokozatait különbözteti meg .

I. célkitűzés .

legelső dolog a tanítás céljának megállapítása . ezzel elsősorban arra törekszünk, hogy a tanulónak a tudatában meglevő világos képzeteket a tanítás idejére íélreszorítva, helyet csinálunk az újonnan megszerzendő képzeteknek . a tanulóban bizonyos várakozást, figyelmet, érdeklődést keltünk és öntevékenységét is fölébresztjük azzal, hogy a tanulónak a cél megjelölésével megmutatjuk azt az eszmeköri, amelyben mozogni fogunk és ezzel elősegítjük az új képzetek megalkotásához szükséges elemi vagy rokon képzeteknek előtérbe nyomulását .

a cél kitűzése a tanító eljárásában a legfontosabb, de nem a legkönnyebb . van ráesel, amikor a cél kitűzése nagyon könnyű . de van olyan tanítás is, ahol igen nehez a cél kitűzése . legyen a célkitűzés a tartalmat megjelölő, egyszerű, könnyű, rövid, szemléltető, a már meglevő képzetekhez fűződő, várakozást keltő 1

a célkitűzés minden módszertani egységnél szükséges, amelyet föl akarunk dolgozni, akár egy óra aiatfc végezünk azzal az egységgel, akár több óra alatt . ha azonban nagyobb egység, pl. a földrajzban : a kárpátok, vagy szlovenszkó vizei-ről van szó, akkor az egységet részekre bontva, a főcél mellett még kisebb célokat is tűzhetünk ki „

II. előkészítés (analízis) .

a célkitűzés után következik az előkészítés . ez abban áll- hogy a gyermek lelkében felébresztjük és készen tartjuk azokat a már meglevő képzeteket, amelyek az új képzetek befogadásához .appercipáiásához) szükségesek . más szóval az előkészítésnekl az a leiadata, hogy az új képzetek befogadása elől elhárítsa az akadályokat, hogy az új tanítási anyag könnyen kapcsolódjék a már megtanult anyaghoz, hogy a lanűió mindjárt a tanítás kezdetén befogadja, megértse az eléje adott képzeteket .

az előkészítés nem minden esetben szükséges, mert vagy készen állanak már az új képzelek appercipiáláshoz szükséges régebbi képzetek vagy pedig a közlendő új képzelek úgyis fölidézik önként, maguktól is a befogadásukat megkönnyítő régebbi képzeteket.

az előkészítés úgy történik, hogy elemezzük a meglevő ismeretkört . ez a munka tehát tulajdonképpen ismétlés, különösen a történelmi, számtani, földrajzi oktatásban, de nem mindenkor a legutóbbi óra anyagánák ismétlése, hanem az az anyag ismétlendő, amelyhez az új anyag szorosabban kapcsolódik . vigyázzunk arra is, hogy az előkészítése ne legyen fárasztó és hosszadalmas . az előkészítés nemcsak folyamatos beszédben történhetik, alkalmas erre a társalgás vagy feleltetés is .

III. az új anyag átadása (szintézis) .

az új anyagot a szükséghez képest több-kevesebb részre bontva nyújtjuk a tanulónak: lassan és óvatosan, mert a gyermeki lélek teljes figyelemmel egyszerre nem nagy anyagot tud befogadni . az egyes részekre bontott anyagot közöljük a tanulóval s végezetül az egészet összefoglaljuk, hogy a részek összefüggését, egymáshoz való tartozását láthassa a tanuló és így a közölt ismeretanyagot a maga egységében ismerje meg . a főcél mindig az, hogy a tanuló a nyújtott új anyagról tiszta fogalmakat szerezzen .

az új képzetek tisztázását legcélszerűbben párbeszéd útján érhetjük el . E beszélgetésnek nemcsak az a célja, hogy a gyermek megismerje a vele közölt új anyagot, hanem az is, hogy észrevegye a benne rejlő erkölcsi elemeket, logikai vagy természeti törvényszerűségeket . legnagyobb szerepe van a szemléltetésnek . a tanító soha se nyújtson több új anyagot a gyermekeknek, mint amennyit fáradtság nélkül elbírnak . e tekintetben a tanító ellenőrizheti magát azzal, ha egy-egy részlet előadása után figyel, hogy a tanulók könnyen tudják-e követni a tanító gondolatmenetét . azok a kérdések, amelyekkel ezt meg akarja állapítani, ne legyenek olyanok, mint a feleltetés és lehetőleg azokat kérdezze, akik önként jelentkeznek .

legszebb az eredmény akkor, ha a tanuló más szavakkal és más kifejezésekkel mondje el értelmesen a vele közölt új tananyagot .

IV. összekapcsolás (asszociáció) .

az újonnan szerzett képzeteknek a régiekkel való összekapcsolása az asszociáció . az összekapcsolás célja az újonnan szerzett képzetek lekötése, álladósítása. . e nélkül az új anyagnak a megismerése, megszerzése nem sokat ér . ezért az új ismereteknek a régebbiekhez való minél jobb hozzákapcsolása igen nagy fontosságú dolog

ne elégedjünk meg azzal, hogy a jó tanításnál a rokonképze'tek önmaguktól is társulnak a tanuló lekében . ami önmagától történik a tanításban, az mindig valami bizonytalan, amire számítani, építeni nem szabad ! és ahol önmagától megy is végbe ez az aszszociáció, ez azért történik meg, mert a tanító már az új anyag közlésekor hasonlítgat, rámutat a rokon és ismert dolgokra vagyis már itt elvégzi az asszociálás munkáját, de nem külön fokozatként, hanem már az új anyag közlésének, a szintézisnek a fokozatánál .

V. összefoglalás (rendezés, szisztéma) .

az összefoglalásnak az a főcélja, hogy az új ismeret a maga he lyére jusson a már meglevő ismeretek között . ezt a célt többé-kevésbé meg lehet közelíteni, de egészen elérni alig lehet, mert sohasem egészen tökéletes a fogalmi elvonás és. ennek következtében nem lehetnek teljesen szabatosak a nyelvbeli kifejezések sem . bizonyos ismeretek tanításánál, pl. rajz, szépírás.. egyáltalán nem is alkalmazható az összefoglalás, mert nincsenek határozott fogalmak, amelyek rendezhetők volnának .

VI. alkalmazás (funkció) .

minden ismeretszerzésnek az a célja, hogy a megszerzendő isnaepet alkalmazható, fölhasználható legyen, ha nem is az anyagi értelemben, de a lellú életben . ennélfogva

a vallásoktatás tudományos megvilágításban.

nagy baj az, hogy a vallásoktatás kérdésében nálunk nem a nevelés egyetemes szempontja dönt, hanem az egyházak érdeke . ezek pedig fennen hangoztatják, hogy miután a vallás helyességének kérdését végső fokon észfölötti és titokszerű érzelmek határozzák meg, a vallásnak tudományos megállapítása sem lehetséges . de hát akkor miben különbözik az ilyen vallás például a spiritiszta hókusz-pókusztól, amelyek szintén ott kezdődnek, ahol a tudomány hatalma megtörik, a józanság megszűnik s melyeknek alkotó elemei a fikció, a babona, a vakhit s egyéb fantasztikus agyrémek ?

innen ered, hogy az mai vallásoktatás a egész vonalon antiracionális, a gyermek adott szellemi fejlődésfokához nem alkalmazkodik, a gyermek érdeklődésének természetes körét nem veszi figyelembe s így a gyermekben az öntevékenységre való készséget sem ébresztheti föl . a szülő pedig kénytelen tűrni, hogy gyermekének pár esztendős eszét a kötelező vallásoktatási órákon hittitkokkal, csodákkal és érthetetlen dogmákkal, mint az isteni bölcsesség szentesítette igazság tényeivel teletömjék, a vallás neve alá bujtatott babonákkal, mint a szentiélektől hitelesített igazsággal elkábítsák és hogy egyik-másik hitoktató istennek nagyobb dicsőségére más vallásfelekezetű embertársával szemben gyűlöletet csepegtessen a fogékony lélekbe . az ilyen vallásoktatás butítás, az értelem fejlődésének tervszerű megakasztása .

a tudomány ragyogó vívmányai mélyebb, igazabb, teljesebb képet nyújthatnának „isten koncepciójának nagyságáról“ s tüzetesebb fölvilágositással szolgálnak a föld s az élet történetéről, mint az antropomorfizált teológiai fogalmak, melyek a mindenséget s az istent is egészen emberi viszonyok korlátái közzé szorítják . az imádság kezdettől fogva arra való volt, hogy az embert a maga gyarlóságával megismertesse, önismeretét ébren tartsa, nerti pedig arra, hogy kérésére belenyúl az isten a felhők járásába, megfordítja a szél irányát, megváltoztatja a levegő súlyát s esőt ád a száraz földnek . ezelőtt, régen, nagyon régen talán el kellett hitetni a primitív emberrel, hogy imádsága miatt ad az isten esőt s ha nem imádkoznék, nem adna . ma azonban minden iskolásgyermek tudja, hogy a természeti tünemények kérleiketetlen mechanikai történés út ján váltódnak ki .

és éppen itt a bökkenő ! nemcsak a legnagyobb pedagógiai és didaktikai abszurdumok egyike, de roppant demoralizáló dolog is, a tanulót oly dilemma elé állítani, hogy tulajdonképpen kinek higgyen, a földrajz, természetrajz és természettan tanítójának vagy pedjg a hitoktatónak-e ? meri mig az előbbiek a tudomány mai állásának megfelelő biológiai alapra helyezkedve s egységes világnézet alapján állva, szabadon hirdetik a természettudományok eddig megismert igazságait, addig az utóbbi oktatásnak javarésze a bibliai teremtéstanon alapszik, amely copernicus, kepler, gaülei newton és laplace felfedezései után bizony meg. szűnt tudományos reveláció lenni .

minden vallás korának gyermeke s így tanaiban, hitrendszerében az illető kor kulturális evolúciója tükröződik vissza . amit egy budha, egy zoroaszter, egy konfuciusz, egy mózes, egy jézus hirdetett, az a koruk művelődési fokának megfelelő világfelfogás volt . abban a korban és abban a körben kétségtelenül a legjobb és legtökéletesebb, amit az ember várhatott és követelhetett . azonban az emberi ismeretek bővülésével és az ember erkölcsi fölfogásának tisztulásával és nemesbülésével igen sok azokból a tanokból, nem különben hitágazatokból, melyeket a későbbi teológia és papság beillesztett „a dolgok isteni rendjébe", idejét múlta .

dogmák, szertartások, egyházak csak addig lehetnek jogosultak és tiszteletreméltók, amíg nem gátolják az emberiségnek szintoly jo gos, más irányú : tudományos, erkölcsi, fizikai, társadalmi fejlődését .

korunk egyik legnagyobb természettudósa, metschnikoff, egyik művét e szavakkal fejezi be : „wenn es wahr ist, wie man häufig versichert, dass ohne glauben zu leben unmöglich ist, so kann dieser glaube nur der glaube an die macht der Wissenschaft sein .“ a tudomány vívmányai végre is mindig erkölcsösek ,