Új Korszak, 1936 (3. évfolyam, 1-6. szám)
1936-03-10 / 3. szám
2. oldal. új korszak 3. szám. levelek, melyeket a szeretet és hála érzései diktáltak. tanító a növendék ítéletében a tanító hibásan gondolja azt, hogy akkor ellenőrzik, amikor hivatalos láLogaLok vannak az osztályában . minden egyes növendék egy-egy kritikus . ötven-hatvan kritikus szeme előtt dolgozik a tanító . ,a növendékek kritikai al,apja a tanítóval kapcsolatban majdnem minden esetben más és más, szinte anynyi szempontból ügyelik a tanítót, ,ahány növendék ül a padokban . a tanító az iskolában hivatásának megfelelő színben igyekszik magát mulatni, legtöbben a megfellebbezhetetlen erkölcsi tekintély, a tudós polihisztor, a hatalmasság pózában mutatkozik be a növendékeknek vagy a nagy magasból jóságosán leereszkedő bácsika szerepét igyekszik játszani, de azzal a bevallott szándékkal, hogy megmaradjon az a bizonyos távolság tanítói és növendék között, amely föltétlenül szükséges ahhoz, hogy a „tekintély1, a fegyelem legfőbb „biztosítéka“ sértetlenül maradjon . sajnos kevesen tudják, hogy éppen ez a szándék, cél teszi groteszkké a leereszkedő nyájasságot . azért, mert a növendékek soha nem fogadják el a tanítót olyannak, amilyennek az magát elhitetni szeretné anélkül, hogy maguk egyénenként, esetleg teljesen függetlenül egymástól ne kritizálnák meg a tanítót. a növendék lelkében a tanítóról az a kép él, amelyet öntudatos vagy öntudatlan kritikája nyomán saját maga alkotott magának és nem az, amelyet a tanító akart magáról a gyermek leikébe vésni . a növendék tanítóval szembeni szemléleti alapja mindenkor emberi, soha nem mint „tanítót“, „hatalmasságot“, „tudóst“ közelili meg a gyermek a tanítót, hanem mindenkor mint embert . fogalmai vannak az „emberről“ általában és ezeket a fogalmakat vonatkoztatja a tanítóra, ezeken a fogalmakon méri le a tanítóját, mint embert és mint emberről alkot fogalmat és egyben kritizál . a baj és a v . .nevetség ott kezdődik, amikor a növendéknek a tanítóról, mint emberről alkotott fogalma nem egyezik meg azzal a képpel, a melyet a| tanító magáról elfogadtatni akar . a keletkező differencia mindenkor az oly nagyon féltve őrzött „tekintély“ rovására megy és ezért nem tudja megérteni a tanító, hogy a legkomolyabb pillanatokban is, amit nyomatékosabb föllépéssel ér el, miért vonul el egy-egy növendék arcán a „mosoly“ . az ilyen mosoly a tanító groteszkségét tükrözi, azt a groteszkséget, amely a növendéknek a tanítóról, mint emberről alkotott fogalma és a tanítónak magáról nyújtott kép közti differencia alkot . a tanító azt hiszi, hogy „hivatása magaslatán“ áll épen és töretlenül, amikor — mondjuk —, prédikációt tart valami erkölcsi igazságról és ugyanakkor néhány növendéke mosolyog belül és azt mondja magában : no, csak beszélj, öreg ! sokkal szerencsésebb és egyetlen helyes dolog, ha a tanító magát nem mint szellemi és erkölcsi „hatalmasságot“ hanem mint embert igyekszik bemutatni . az a tanító, aki mint „tanító“ mutogatja magát, a növendék előtt bizony emberi hibákkal tündöklő „beszélő“ ember lesz, míg azt, aki mint ember áll a növendékek elé keresett pózok nélkül, a növendékek, mint igazi tanítót zárják magukba . az ilyen tanító soha nem fogja azt a mosolyt a gyermek arcára hozni, amit a pózoló tanító hoz . ez azonban nem azt jelenti, hogy ilyen tanítónál egyáltalán nincs mosoly csak azt, hogy nincs a tanító rovására mosolygás ,. a növendékek pedig különösen hálásak is az „emberi“ tanítónak, szemben a „tanító“ tanítóval . csakis az „emberi“ tanító tudja megteremteni azt a mesterségesen előliem állítható légkört, amely az iskola egyedüli helyes, természetes légköre . ilyen esetben találkozik legszerencsésebben a tanító és a növendék keze a közös munkára, nyíltság, őszinteség költözik a merev iskolai életforma helyére . csakis az ilyen tanítónak mernek őszinte véleményt mondani a növendékek, csakis az ilyen tanító előtt nyílik meg a gyermeki lélek teljesen a maga sokrétű világával . egy fiatal kartársunk „ilyen“ tanító volt, ezt a szellemet érte el iskolájában és bár az utolsó iskolai évet nem a régi iskolájában kezdte meg, most, katonáskodása idején régi idézünk egynéhány levélből, hogy a szeretet, a hála szele hadd áradjon szét : r. írén VI. évf. tanuló írja : „nagyon sajnálom, hogy tanító úrnak el kellett innen menni, de nemcsak én, hanem mindegyik, aki tanító úr elibe járt . az iskolás gyermekek mind azt mondják, hogy most nem jó az iskolába járni, mert nem jó a tanító és nem is nagyon szeretik . minden gyermeknek csak az volna a kívánsága, bogy ... tanító úr jönne vissza . de olyan tanító nem is ér semmit, mint itt is van, hogy mikor bent van az osztályban, akkor is vigyázót állít ki. október 28-án is meglátszott, hogy nem ... tanító úr van itt . a szavalások sem az éneklések nem voltak olyan tökéletesek, mint tanító úr idejében volt . lajos bátyánál megvan az öröm, mert kis fiók van, de nem egy hanem kétszer egy ... “ egy következő levél így kesereg : „...mindenki megsiratta tanító ural, hogy már nem lehet itt, közöttünk . mindenki nagyon sajnálja tanító úrat, mert nagyon hiányzik a faluból... mi már tanító úrat anynyira megszoktuk, és jó volt, megszerettük . tanító úr összes tanítványai amíg élnek mindig fogják tanító úrat emlegetni, hogy milyen jó volt . nincs olyan nap, sőt óra sem, hogy tanító úrra ne gondolnék és ne emlegetném . ezt h. Sándor írja : „azt kérdezem a tanító úrtól, hogy tetszik lenni abban a .... katonai életben . mikor ezt a levelet írom, könny pereg a szememből . hozzánk most új tanító úr jött, talán ösmeri is a tanító úr, a neve h. d. a tanító úrtól egyszer sem kaptunk ki, de ez a tanító úr még mikor bent van az osztályban, akkor is vigyázót állít és akit a vigyázó fölír, az kikap . aki a leckét nem tudja, az egy vagy két tenyerest kap... egy V. osztályos leányka így ír : ,,... epedve várjuk a kedves tanító urat, hogy még egyszer a kedves tanító úrat viszont láthassuk és hogy még újra a keze alá kerüljünk tanulni . ha erre az isten megsegít, meg leszünk a sorsunkkal egyenként és mind az összes tanuló elégedve . . . megismétlődik a kívánság in. ilonkn levelében is : „sokszor elemlegetjük tanító urat . szeretnénk, ha tanító úr még egyszer visszajönne minket tanítani . minden másként megy, mint mikor tanító úr tanított . . .“ az alábbi sorok nagyon eredeti módon adnak kifejezést az önérzetes, a maga értékét ismerő gyermeknek : <, „tisztelt tanító úr ! a hozzánk küldött levelét megkaptuk, melyet tanító úrtól köszönettel fogadtunk mint növendékei . olyan örömet keltett közöttünk, hogy én különösen úgy belerúgtam a futballba, hogy fönt akadt az almafán . mióta a tanító úr elment tőlünk, azóta életbe lépett a tenyeres, ami mindennapos nálunk, én se vagyok kivétel, hiába szorgalmas vagyok, mint ez előtt . jelenlegi tanító urunkkal is megvagyunk elégedve . de azért mi, mint éles eszű gyermekek nem tér vesztjük össze a sezlonl a fazonnal . ez a levél is sokat mondó, „ ... jobb szerettük volna tanító úr mellett eltölteni a tanuló óráinkat. mert olyan örömmel mentem iskolába, mintha édes apámhoz mentem volna, nem panaszkodom én a jelenlegi lanítómra sem, mert tanulni kell minden tanító előtt, ez csak hasznunkra lehet, nem kárunkra . ezt megtanultam még tanító úrtól, belátom, hogy így van . tudatom tanító úrral, hogy megünnepeltük október 28-át. szépen földíszítettük az iskolát, szavaltunk mindannyian a tanító úrtól örökölt versekből, csak nekünk nagyon hiányzott tanító úr . hiába volt három tanító mester, mink olyanok vonunk, mini az árva gyermekek a mostoha szülők mellett . nagyon elmaradtunk a sok szép rajztól, a szép versektől és énekektől és sok minden jótól, amine a gyermeki szív növendékei : megszerezték címét és elárasztották levelekkel . ezek a levelek nem parancsra íródtak . ezek nem dolgozatok, ezekben a levelekben az a természetes, szép és igazi viszony folytatódik, amelyet a tanító, mint ember teremtett meg . ezek a levelek nemcsak küszkeségei lehetnek a tanítónak, hanem legszebb iskolai eredmény igazoló! is . t vágyik . még a kis erzsébetet is ha hívom iskolába, azt feleli, nem megyek, mert nincs olt. „c. “ tanító úr. ő is sokat emlegeti tanító úrat . sajnáljuk tiszta szívből tanító úrat, mert vége a mi jó gyermeki világunknak . most már szépen kérem tanító úrat, ha haza tetszik jönni szabadságra, tessék fölkeresni a kis tanítványait . “ mindnki csak arról beszél, ami fáj b. i. és b. m. kis tanítványainak írják magukat, ámbár az 5. évf.-ba jártak : „...tudatjuk a tanító úral, hogy nagyon rossz tanító urunk van, nem olyan, mint tanító úr volt . sokat kell tanulni és egy .hónapban kétszer-háromszor rajzolunk . azóta mióta a tanító úr elhagyta a falut, minden át van fordulva . sajnáljuk nagyon a tanító úrat, amikor emlegetik előttünk, majdnem mindig sírunk. mikor r. i. ojlvasta elfelé a lapot, nehéz zokogással sírt .... nagyon szeretnénk látni a tanító úrat . jó egészségben töltse el a katonai életet . ezt a levelet szerda este 7 órakor szomorú sírással írtuk meg . jó éjszakát kívánunk a tanító úrnak !... “ ez a pár sor egyéni fájdalmat is regisztrál : ,,... bocsánatot kérek, hogy e pár soraimmal zavarom a tanító úrat, de tudatni akarom a mostani iskolai helyzetről . a mostani tanítónk goromba . sokszor gondolok a tanító úrra . ez idén nem igen megyünk a gimnáziumija, mert nincs aki előkészítsen a felvételire . nekem nagyon hiányzik a tanító úr . sok szerencsét kívánok ... “ a következő sorokat egy volt tanítvány írja : „tisztelt tanító úr ! hogy tetszik lenni, jobb-e ott, mint. m. - n.? nagyon sokat emlegetjük tanító ural . mindenki csak azt mondja, nem lesz többet olyan tanító in.- n. mint tanító úr volt. az iskolás egyermekek különösen sokat emlegetik a tanító úrat... a segédjegyző! is elhelyezték maramarosba. itt a jóknak innen pusztulni kell... “ ez is már középiskolába járó fiú, aki mint volt tanítvány mondja el a falu eseményeit: „...ne tessék haragudni, hogy még csak most írok először . ennek oka egyrészt az, hogy nem volt időm, másrészt az, hogy nem tudtam a tanító úr címét . most elkértem kedves szüleitől és azonnal írok . tanító úr nagyon hiányzik a faluból, különösen az iskolásoknak, kiknek fejőkbe pálcával veri h. tanító úr a tudományit, még sem tudnak semmit . a múltkor az iskolában egy érdekes történet folyt le . az iskolás fiúk megkapták a tanító úr válaszát : örömmel vitték föl az iskolába . megmutatták h. tanító úrnak is, aki ezen sorokra azt mondta, hogy akkor biztosan jobbak voltatok . az a pár sor azt tartalmazta, hogy rnodják meg a tanító úrnak, hogy a pálcákat tegye el . h. tanító úr fölolvasta a levelet, de azt, ahol az a pálca história van, elhallgatta . erre az iskola mint valami lázongó tömeg kiabálni kezdett... mióta a tanító úr elment, minden megváltozott, még a levegő is más ... “ bezárjukl a sort a másik faluból küldött levélre való hivatkozással, amelynek aláirói hosszú sorokban számolnak be mindenről, ami azóta iskolájukban történt . még azt is megírják, hogy a tanító nénijük megharagudott rájuk, mért azít mondták, hogy a katonasághoz bevonult tanító bácsijuk jó volt hozzájuk . íme, a levelek . ezekből valami olyasmi árad szét, amit nem lehet megrendelni és megrendezni . ezek a levelek nem hivatalos levelek, amit egy tanító erőszakol ki a növendékektől, ember írt itt a maga gyermek-hangján az embernek, aki tanítói foglalkozása mellet! is tudott és akart ember maradni a kifs emberek mellett . ezek a levelek már következmények, annak a viszonynak a következményei, amit a tanító teremtett meg maga és a tanulók között . ezt a viszonyt pedig meg lehet teremteni egy túlzsúfolt és rosszul felszerelt iskolában is, mert semmi más nem kell hozzá, csak lélek és szeretet . emberségesség kell hozzá és viszonzásul emberségességeit kapunk . aki tanító pedig ezt kap, az a legtöbbet kapja . i. ♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦ a „szovjetföld“ címe : dr. Spiegel béla, bratislava, stúrova 9/a. — előfizetési ára egész évre 5 Ke.
