Új Korszak, 1935 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1935-02-07 / 2. szám
. 2. szám. ÚJ KORSZAK 5. oldal. csodálkozva kérdezte: nincs botja? Nincs, mondtam. Hát hogy csinál mondjuk óra előtt csendet? Nálam nincs vigyázó, ,ez örökké ismeretlen volt, mondtam. Helyette pld. a reggeli csend: még tegnapról egy olyan dolgot rajzoltam fel, amely szép, érdekes, de egy fokkal nehezebb, mint az illető osztály anyaga. A gyerek bejött, nézte, csendesebb lett, kezdte rajzolni. Nem ment. Megint elkezdte. Mikorra eljött az óra előtti 10 perc, a gyermekeknek már készülni kellett az órára- Csend volt. Ez csak egy fajtája a dolognak. 4 Az osztályozás kérdésében így csinálom a dolgot. Bizonyítvány kiosztás előtt egy pót-osztályozást csinálok, amelyet az egész osztály lát. Minden tanuló lefelel. Kétszer, tízszer is sor kerül mindenkire- Egyenkint, csoportosan dolgoznak, de mindég nyíltan, az egész osztály ellenőrzése mellett. Azok, akik nagyon gyöngék, azok külön foglalkozást kapnak. Amennyire arra az időre nem bírnak elegendően elkészülni, az egész osztály belátása szerint is: elmaradnak, de állandóan foglalkozom velük, hogy a versenyt behozzák. Eredmény: egy-kettő ha lemarad, mert ki van zárva, hogy ne tanuljon velünk. (Tanító is, a szomszédja is, az egész osztály is foglalkozik vele). 5. Valami a tisztaságról. Osztályom olajos. Fejünk fáj. Már régen gondolkozom, hogy hogyan lehetne beszerelni linóleumot? Ez fontos, mert a linóleumnak óriási baktériumölő ereje van! A gyermekek ruháját úgyahogy dezinficiálom, mert roppant nehéz a dolog, de (figyelem!) magam ruháját azután annál erősebben dezinficiálom minden nap! Fiatal» haladó kollégák (igaz, hogy én is csak négy éve működöm), ne felejtsétek el: a munkaköpenyt, ne felejtsétek el, hogy minden reggel szigorúan mossátok ki fogatokat, ruhátokat pedig: keféljétek ki, levegőztessétek és dezinficióló szerrel tisztítsátok ki! 6. Vigyázzunk arra, hogy a gyermekekre senki ne adjon gúnynevet! Egyik tanító ezt nyilvánosan és bátran szóvá tette, hogy a helybeli pap az egyik kisleányra gúnynevet adott, amely azután rajta maradt! A gyermek neve: nem Juliska és nem Margitka, nem Pista, nem Jancsi, de: Julianna, Margit, István és János. Komoly nevelő komolyan dolgozik- Es a tréfa? Tessék: szabad órán, vagy esős napon torna órán tessék víg-órát csinálni: kiki mondja el az ismert tréfákat! És ilyenkor-' nevetni! Tanító, tanítvány nevessen. A harsogás után micsoda komoly munka megy majd! 7. A tanfelügyelői látogatásokról. Aki komolyan tanít, annak csak annyi a hivatalos látogatás, mintha az igazgató jönne fel a szokásos havi elenőrző-látogatásra. Nugodtan kell tanítani és nem baj, ha a gyermekek gém ülnek fagyottan! Óra, mint a többi óra! ppen az a szép, művészi és értékes, hogy a nevelő sokszor tehetetlen, mert az osztály szinte kicsavarja kezéből a hivatalos tanítást és más irányba tereli. Ekkor: nyugodtan, részletesen, nevelve folytatni kell a munkát, amerre az kívánkozik, de a másik öt percben már visszacsavarjuk a dolgot és végezzük a feladatot. 8. Valami arról a dologról, amelyet nem szívesen szellőztetnek. Első éves tanító voltam, amikor felső osztályt kaptam és az egyik leány bátran kijött (nyíltságra, bátorságra kell nevelni!), hogy engedjem haza: véres a padja, hasa fáj. Tessék! Ha nem lettem volna haladó gondolkozású, ha nem olvastam volna erről, ha nem fogtam volna fel -programomat másképpen is; menthetetlenül lezuhantam volna. Egészen komolyan megmondtam neki négyszemközött, hogy ez és ez, ez van vele, ez lesz vele, menjen haza» vattát, kötszert adtam neki, otthon pedig ellenőriztettem: bekötözte-e magát? Kaptam szidást, kaptam bélyeget, de egy lányt megmentettem. Olyan lányt, kinek anyja abban halt meg, hogy a tisztulásosvért nem engedte ki: elkötötte és egy hét múlva meghalt. Fiatalok, haladók! Legyen mentőszekrény, legyetek komolyak, legyetek jókedvű és tiszta vezetői annak a 30—90 gyermeknek, akik előttetek ülnek! 9. Tanítás. Minden óra utón megkérdezem: kinek van valami kérdezni valója? Akinek van, szigorú őszinteséggel felelek ró! Olyant is kérdeztek, amelyre csak négyszemközt, de feleltem! Amikor látom, hogy a figyelem semmiképen sem tartható fenn. okvetlen 2-3 pe;ce* pihenőt, testmozgást végeztetek. Az Egy évi munkaprogram írta: „1935.“ Odáig már elérkeztünk, hogy a szlovenszkói magyar szellemiségi életet félholtra fojtották a magyarság vezérei, most ebből a leesettségből — eleg későn — azután már nem lehet még mélyebbre esnünk. Elérkezett a szellemiségi krízis mélypontja, az alkotó munka csakis pozitív továbblépés lehet. A magyar tanítóság nagyrésze mozdulatlan a szellemisegi dolgokkal szemben. Reális tényeken keresztül kell megmutatni, hogy a tanítóság aktiv része elindult a munka felé. Röviden és akadékoskodás nélkül kell kiteljesíiem a dolgokat. Most egységes-szempontokat kell követni, nem pedig személyek, vagy csoportok érdekeit. Nézzük csak a szellemi frontot; milyen készületlenségek, micsoda zuhanások! Mekkora hézagok és utólérhetetlenségek! Mar távlatokkal van dolgunk, nem is évekkel. Kezdjük sóiban és röviden. Sietve és alapos munkával meg kell szervezni a tanítóság központi és járásköri könyvtárait, de úgy, hogy azokba haladó könyvtárosok kerüljenek. A tanítói állomány regenerálása nagyon is korszerű munka. A képzőkért újabb harc megy, de a tanítói állomány állandó megújhodása is lényeges. A központi könyvtár az ország minden részébe küldene könyvjegyzéket és könyveket. Ellenőrizné a könyvtárak szellemi tisztaságot és felelősen törődne a tanítóság haladásával. A második: a haladó tanítók szervezzék meg azt, hogy a szabad napokon egy-egy mintaszerű iskolát látogassanak csoportosan, hogy lássák a kollektív munka értékét. Tárgyilagosnak kell lenni, nem elég a levegőbe beszélni, pozitívumok is kellenek. A következő: a progresszív tanítók egységesen kérjék az iskolaügyi minisztériumtól az állami ösztöndíjak kiírását a magyar tanítók számára is ! Eddig erről szó sem esett. Az ösztöndíjakkal azonnal külföldi tanulmányutakat kell szervezni, amelyek eredménye állandó tudományos anyag lenne. Vegre: a haladó tanítóság nézzen körül: vájjon akad-e sorai között irodalom, művészet, pedagógia? Ha igen, úgy szervezze meg a maga kiadóját, mert eikepzelhetetlen, hogy a színházi élet es a félpengős detektívregény továbbra Is törtessen útján akkor, amikor itt minden ájultan hever. Egységes iskolai kiállításokat is kell szervezni. Mielőtt az anyag Prágába menne, ki kell állítani itt előttünk. Mindezek gyors és biztos megszervezésére: pénz kell. Ezt is elő kell leremteni. Azok a tanítók, akiknek nem elég az egyleteskedés komolytalansága, azok alkossanak egy kollektívát, amelynek minden egyes tagja: áldoz, dolgozik, szervez és cselekszik. A központi pénztárba folyik a pénz és ebből történik a szervezés. Ezek reális dolgok, amelyekkel lekéstünk, mert ezek a dolgok nem is kerültek a napvilágra. Az itteni magyar tanítóság egy része van olyan erős, hogy komolyan akarja a szellemi felfrissülést, hogy nem elégszik meg egy kártyaparlíval és nem elégíti ki egy bb szónoklat. Sajtója van: az Új Korszak. Tessék kollektiven összedolgozni: minél több elmélyedő munkát. Kiki részletesen dolgozza ki a kérdéseket és küldje be. Amennyiben valaki kérné, úgy e sorok írója azonnal részletesen is kifejti a programot; aprólékosságik menő részletig. Csak úgy szép a nevelői pálya, ha gyökeres, generációkra ható kultúrngolírozást tudunk végezni, másképpen ránkborul a reakciós hullám. Ez ellen pedig munkánk lesz a legkegyetlenebbül ellenszegülő harc. (Az „Ú. K.“ szerkesztősége nevében fölkérlek: fejtsd ki, amit elgondoltál 1 Szerk.) ♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦ anyagot a múlt órai anyag egészéhez kapcsolom, nem elégszem meg, hogy annak legvégét megismételtetem: Csak így folyamatos a tanítás- Elmagyarázom a dolgot: lassan gyorsabban ('összefogva), egészen széjjeiszedve, Nagy vonásokban visszakérdezem, egyenkint, csoportonkint, akik gyengébek, azok külön magyarázatot kapnak. Óra közben lehet kérdezni és mindent (amit lehet) bizonyítunk, szemléltetek, rajzolunk, hozzáteszik maguk észrevételét, megmondják összehasonlításukat. Büntetés? Packa? Térdelni? Sohasem ismertem! Egyszer óriási lárma fogad: jogosan volt hangos az osztály. Csendben elkezdtem beszélni. Először kettő, aztán 52 figyelt és csend lett, pedig egy szóval sem mondtam, hogy csend legyen. 10. Hogy is mondja Komensky? „... Az iskola pedig az élet műhelye legyen . . .“ (Didactica Magna) Aki dolgozik, annak nem kell félnie! A munka, a haladás az ember értelme! Igaz ez? Ezerszer is: igaz! (»1935“) Fábry Zoltán: Korparancs 1934. Milliók érzése, milliók beszéde, az igazság beszéde szól a Korparancs minden sorából. A történések hű leírása, a történelmi események tiszta meglátása és megalkuvást nem ismerő kritikája ez az írás. Az utolsó 20 év történetének megbélyegző, lázító valósága, az igazság megláttatása. Nem lehet megválni ettől a könyvtől és ha elolvastad, nem lehet rá nem gondolni. Van benne valami rendkívüli, ami minden más írás fölé helyezi: a meggyőződés, a hit mélysége és plasztikus tisztasága, az események tiszta meglátása s az a rendkívüli éles, az a mindent leegyszerűsítő kritika, az a csodálatraméltó éleslátással párosult tudás, amely elismerésre, tiszteletre kényszerít. Bátor, őszinte beszéd, , kemény, harcos írás ... ez a Korparancs 1 így kell mindenkinek beszélni és cselekedni! Verekszik, harcol, ütlegel, boncol és érzed, hogy minden csapása oda talált, ahová szánva volt. Tárgyilagos, tani tó. Megenyhülsz, amikor rád olvas, felelőségre von, érzed : megérdemelt a korbács. Igaza van: nem szabad gyávának lennünk, nem szabad megalkudnunk, nem szabad a viszonylagos jobb helyzetedben megfeledkezned az élet javainak kitagadottjairól, mert a milliók szenvedése azért szenvedés, mert én, te és mind a többiek ma ebben, holnap abban, mindennap valamiben megaikuszunk, elfojtjuk a lelkiismeret feltörő jajszavát s azzal, hogy hiszen én úgy sem válthatom meg a világot.. . ezzel a hamis önámítással vagyunk sírásói az emberi és társadalmi igazságnak s táplálója, éltetője a fasiszta imperializmus könyörtelen, embergyilkos létének.. Ébresztő, tanító, tettekre serkentő Fábry Zoltán Korparancsa. „Az utolsó órákban, amikor a fasizmus csizmaléptei mindenfelől szociális igenlésünk elfojtására indulnak, nem lehet igazolt és fontosabb föladatunk, mint a változtatnimuszaj korparancsát a magyar szellemiség elfásult, antiszociális síkján is elvégezni.“ (9. old.) .' >. (it A Korparancs írója is rendkívüli jelenség, aki a régi világ emlőin nőtt föl s halé-» los komolysággal készült a frázisos hazafiság munkájából részt vállalni... Megjárja a pokolokat, végigszenvedi a világháború minden kínját és kábultan, egy szebb, egy fölszabaduló világ iránt való hitben tér haza. És látja, meg kell látnia a valóságot. Meglátja az életet a maga nagy igazságtalanságában, a megcsúfolt Embert és a mun-: ka kizsákmányolóinak rejtelmes üzelmeit. El-i veti a régi ideológiát, harcosa lesz az igazságnak, a szocializmusnak, olyan harcosa/.' olyan propagálóra, amilyen csak ritkán születik. Hiszen vagyunk hívek, vagyunk igazságraszomjazók és cselekvésre is készek, de hogy azt és úgy ki tudjuk fejezni, mint Fábry Zoltán, az csak a kevesek, a halhatatlanok, a zsenik tulajdona. Kollégák I Aki érzi a mai társadalmi -, élet borzalmas igazságtalanságait, aki látja a ; :h megcsúfolt, meggyalázott, megkínzott letiport. . Embert, a modern rabszolgát és érzi, hogy az az igazságtalan élet neki is osztályrészül juthatott volna és tudja, hogy ezeken segíteni : mindenki életét elfogadhatóvá, boldoggá tenni lehetséges : az ne mulassza el megszerezni Fábry Zoltán Korparancsát! 4 ka-. rod e tisztán látni, mi történik ma a világban ? Akarod-e tudni, miért a nyomor, miért a szenvedés, miért a bűn, miért az ei-r kölcstelenség ? Akarod-e megismerni a kapitalista imperializmus igazi arculatát? Akarod-e tudni, miképpen lehet az emberiség békéjét, boldogságát, szépségét, tisztaságát biztosítani? Ha igen: olvasd el Fábry Zoltán Korparancsát I (Fábry Zoltán Stós, via Kosice.) . Suhogó. ♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦ Június végén rendeznek nagy felhajtást Prágában a klerikálisok. A Vencel téren hatalmas oltárt állítanak fel 30- méter magas kereszttel. Ez a katolikus kongresszus jeladás lesz a haladó szervezetek megtámadására (Egyelőre a bot elmarad). Újból beakarják hozni az eltörült katolikus ünnepeket, elválaszthatatlan házasságot és egyébb „kultúrprogramm“ keresztülvitelére határozták el magukat.
