Új Korszak, 1935 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1935-12-20 / 12. szám
II. évf. 12. szám. — berehovo—beregszász, 1935 dec. 20. követeljük a közoktatás államosítását, minden felekezeti tendenciának az iskolából való kizáróa csehszlovákiai progresszív irányú magyar tanítók lapja. felelős szerkesztő: czabán samu. megjelenik minden hó 10.-én. szerkesztőség és kiadóhivatal: berehovo— beregszász, asztélyi u. 6. I. lapzárta minden hó 1.-én. előfizetési ár: egész évre 40 kő fél évre 20 , negyed évre 10 „ a távozó mester után masaryk hosszú ideig nemcsak a foglalkozás szempontjából volt pedagógus, de pedagógus volt mindig a szellemiség szempontjából is, mert tetteiben mindig az igazság szempontjai voltak az irányadók . az igazság mérlegén lemért és az így helyesnek, fontosnak talált és bátran keresztülvitt cselekedet mindig pedagógiát is jelent, a legéletesebb pedagógiát, amelynek jelentőségét az igazság jelentősége határozza meg . de különösen pedagógiát, felmérhetetlen pedagógiát jelent az olyan élet, amelynek minden tette külön-külön is az igazság tette és így az igazság pedagógiája volt . az ilyen élet : adakozás, szellemi és erkölcsi igazságok örökös adása, az ilyen élet : irányítás, egy kor és egy embertömeg ellenállhatatlan irányítása . többet ennél pedagógus nem tehet és nagyobb, tettebb hivatás ennél nincs, sem pedagógusnak, sem másnak . masaryk azt adta szükebb körben a köztársaságnak, ami nagyot ember csak adhat : létezést a létezés legigazibb alapján, a demokrácián, lehetőséget a fejlődés vonalán, tágabb körben pedig : a szabadság demokratikus igazságait egy kor barbárság felé hajló tévedése felé . masaryk most elmegy, mint közéleti ember, de mint pedagógus, akinek mindig is vallotta magát, továbbra is és csorbíthatatlanul itt marad elveiben és igazságaiban . gondolatainak nagyszerű épülete a mi demokráciánk háza . megismételjük azt, amit itt már egy ízben mondottunk : az előretörő fasizmussal szemben masaryk demokráciája az egyik leghatalmasabb gát . masaryk eszméi biztosítékai a kultúra szabad fejlődésének . ezért kellene felnyitni és kifejteni a masaryki gondolatok, igazságok nagy pedagógiai értelmét és odahatni, hogy ezek a gondolatok nevelésünk munkájának mind nagyobb és mind szélesebb alapjává és irányelvévé váljanak . erre mái kötelezve vagyunk . — az idő . . . a soha meg nem álló élet szakadatlan nagyszerű folyamatában ismét egy éy perdül le az idő rokkájáról s a tovarohanó esztendő utolsó perceiben mindenki! elfog a vágy, hogy visszatekintsen a múltba s előre nézzen a jövőbe . az egyes ember saját arasznyi életének eredményeit és reménységeit rakja mérlegre : mi az emberiség sorsára függesztjük tekintetünket, hogy az egyetemes szolidaritás lelkiismerete előtt végezzük el nyilvános nagy számadásainkat . nagyszerű látványt, fölemelő érzést és büszke öntudatot ébreszt bennünk az emberiség múltja . ha ragondolunk arra, amint állati, sanyarú életet élt őseink millió évekkel ezelőtt vívták győzelmes élethalál harcaikat az elemekkel és állattársaikkal . . . amint szolgálatukba hajtották a természet erőit és kincseit . . . amint megalkották saját életüknek különböző alakzatait s amint rendszerekbe halmozták a szórványos ismeretek tömegeit : el kell ismernünk, hogy ezek mind az emberi nem diadalmas fölfelé haladásának beszélő tanúságai . meghódítottuk s bevontuk gazdasági életünk keretébe az egész földet, a tenger fenekének s a föld mélyének kincseit hordjuk napvilágra . . . millió évekkel ezelőtt élt erdők megszenesült fáival tüzelünk és világítunk . . . nekünk dolgozik a nap, a szél, a víz, a tűz, a villám . kikutattuk a természetnek és az emberi életnek törvényeit, mérhetetlen messzeségben fekvő más világrészek anyagát s mozgásait derítettük föl, meghatáro tűk az egész mindenség fizikáját . . . földünk multjá ban kimutattuk a fajok eredetét s elmúlását, az ember származását, föltártuk a szerves élet törvényeit, megszabadítottuk fajunkat gyilkos betegségektől, meghoszszabbítottuk az emberi élet átlagos időtartamát . megállapítottuk, hogy az emberi társadalom fejlődés eredménye s egész életén át alá van vetve a fejlődés törvényeinek, hogy a faj, a nemzet, az állam, a tudomány, a művészet, a vallás, az erkölcs . . . mind, valamennyien fejlődésnek az eredményei, korról korra változnak s ezután is új meg új változások elé sietnek. sok évezrednek tömérdek alkotása és rombolása merül föl múltba néző szemeink előtt : régi hagyományok és tekintélyek hullottak a porba, örök életűnek mondott tanok és intézmények mentek tönkre, bálványok dőltek romba, hazugságok foszlottak szerte, békók és bilincsek pattantak szét ... de a vérnek, verítéknek és könnynek szörnyű özöne nem hullott hiába : az emberiségnek mind nagyobb és nagyobb tömegére árad szét a szabadságnak, a jólétnek és a műveltségnek egyre növekvő foka . az emberi haladásnak emez időszakos megállások, kanyargások, sőt visszaesések dacára is fölfelé vezető országútján itt állunk 'mi, tanítók . . . s a forduló esztendő utolsó pillanataiban a múltakról a jövendőbe vetjük tekintetünket . nem mindnyájan vagyunk még egy táborban, de lelkeinkben már sok közös szándék csírázik, álmaink és sóhajtásaink mór igen megegyeznek . a tanító helyzete — eltekintve néhány országétól —, sehol sem rózsás és a népoktatás ügye még mindig csak az utolsó helyen kullog . de már felragyog itt-ott a fáklya . • . már látjuk a napot, mór érezzük, hogy közel az idő, amikor a népoktatásügy minden ország programjában az első helyre kerül és a népoktatás munkása, a tanító, mindenütt munkájához méltóan megbecsült tagja lesz a társadalomnak . ... a tudomány, az erkölcs és a politika terén merészen szárnyra kelt közöttünk a szabadgondolat s kihajtottak mindenfelé a kételkedések bűbájos virágai . nem hiszünk már a régi hitben, amely az embert születésétől kezdve : nyomorra Ítélte, amelybe belenyugodni keresztényi kötelesség, mert mindig voltak gazdagok és szegények, boldogok és boldogtalanok és mindig volt szegénység és gazdagság, bőség és nyomor és mindig is lesz, amíg vannak eszes meg ostoba, ügyes meg ügyetlen, erős meg gyönge, szorgalmas meg lusta, takarékos meg tékozló emberek . . . ameddig a szerencse egyenlőtlenül osztogatja kegyeit. amint ezt az egyház és a jóllakottak tanítják ! nem hiszünk már ezekben a mesékben, mert tudván tudjuk, hogy mindezt az emberek eszelték így ki, azért, hogy a kiváltságok mindörökre fennmaradjanak . az igazságos társadalmi rendben, melyben megszűnt minden szolgaság, melyben nincs elnyomó és elnyomott : minden ember igazán ember lehet, minden ember valóban boldog lehet . a boldogsághoz az út a hamisíthatatlan népkultúrán vezet keresztül . ezért a hamisítatlan népkultúráért küzdünk mi harcos, haladó tanítók, akik az újjászületésnek ebben a világtörténelmi napjaiban igaz boldogságra vágyó lélekkel köszöntjük a közelgő új esztendőt . ♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦ tolsztoj halálának 25 éves évfordulójára hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy iszép fiatal művelt előkelő és gazdag katonatiszt, aki megunván a gazdag és henye élet tobzódásait, unalmában elkezdett gondolkodni az emberekről, az intézményekről, a társadalomról, a papokról meg az istenről . gondolkodott bátran, szabadon, minden pap egyetért velünk abban, hogy az ilyesmiből baj szokott lenni. csakugyan, a szép tisztetekéből az emberi szellemnek nagyszerű óriása lett, aki milliók feszült figyelme közepette könyvekben, röpiralokban, hírlapokban és •szónoklatokban elemezte a modern ember lelkét, támadta az államot, a hadsereget, az egyházat s a fennálló társadalmi, gazdasági és politikai rendet. nemcsak nagy hírre, hanem vlágraszóló tekintélyre tett szert írásaival és beszédeivel de különösen azzal, hogy nem elégedett meg tanításainak elméleti következményeivel, hatnem megtette azt is, amit a mi — szegénységet, lemondást és munkát prédikáló gazdag papjaink és nagyuraink soha nem cselekedtek meg, hogy t. i. szegény munkás parasztember módjára élt. fát vágott, cipőt tisztított, gyermekeket tanított, betegeket ápolt s azon fölül kinyitotta zsebét a szegények számára . mindennapi életével dokumentálta azt, amit a mi papjaink ünnepi szónoklataikban hirdetnek, hogy t. i. hogyan kellene élni az igazi keresztény embernek, a boldog, a jó, a bölcs krisztusi kereszténynek . évtizedeken át zarándokoltak tolsztojhoz jasznája-poljánába a mai kultúra kárvallot-
