Új Korszak, 1934 (1. évfolyam, 2-18. szám)
1934-04-07 / 3. szám
4. oldal. 3. szám. kötelezze az iskolafenntartót annak megvételére. A katonát minden támadó és védő fegyverrel az állam látja el, a kultúra harcosa is megérdemel ennyit. Az államnak ez nem is kerül oly nagy megerőltetésébe, annyira minimális ez a kiadás, hogy valóban nem okozhat nehézséget ebből a szempontból, talán 10—12 ezer koronáról lehet szó. Ezzel szemben Podk. Rusban már évek óta az történik, hogy néhány „mindenre elszánt,, ember elhatározásából ismét és ismét új „helyi tanterv,, készül, amely nem más, mint az állami tanterv, sorrendben és megfordított sorrendben s néhány egzotikummal kibővítetten. Beszélnek szubvencióról, aztán a helyi tanterv mégis fejenkint 40 Kc-ba kerül s úgy szerepel, mint hivatalos és mégsem hivatalos, mert az elszámolást nem ismerjük, csak sejtjük, hogy az is megtörténik, csak nem kötik mindenkinek az orrára. Egyetlen tárgy van a tantervben, a honismeret, amelyet a többi tárgyon kívül, melyek mind hiánytalanul benne vannak az állami tantervben, minden község helyi sajátságainak megfelelően ki kell bővíteni. És ezt semmiféle, külön e célra készített „hely tantervben„ nem lehet úgy felvenni, hogy minden iskolának, illetőleg községnek megfeleljen, legfeljebb az általános vonásokban lehet útmutatást adni ezekre, de hát ez megvan az állami tantervben is. Olyan hiába való erőlködés ez, mint mikor valaki egy község szociográfiáját akarná elkészíteni s minden iskolára rátukmálni, holott ami ráillik Bulcsúra, csak általános, legfeljebb sorrendi fokozatban illik rá Benére, Várira és megfordítva. Ellenben Podk. Rus szociográfiája irányadó minden podk. rusi községre, ugyanígy vagyunk ezzel a helyi tantervvel is, amely hogy mégis újat is tartalmazzon, kibővül olyan kérdésekkel, amelyek csakugyan találós kérdések, pl. „A madarak költözködése és ennek jelentősége a világgazdaságban.“, aztán, hogy a helyi sajátságosság is kellőképen kidomborodjék: „A négy alapművelet orosz terminológiája." stb. stb. Hát tisztelt nagyon elszánt férfiak, a tanítóság nem valami nagy örömmel várja az újabb érvágást, a 40 koronás különlegességet, amikor a fizetés leszállóit az egész vonalon s az élet megdrágult, amikor fenyeget a férjes tanítónők elbocsátásának a réme, amikor oly sok hiszékeny és naív kollégánk eljegyezte magát a 200 koronás almanachra is, ne tessék mozgolódni 1 Ha mégis szükség van ilyenre, akkor adja ki azt a Referátus hivatalosan. Nem szabad mindenből üzletet csinálni 1 ! Egy kis pikantéria a copi kerületből címen megjelent cikkre reflektálni óhajtok az alábbiakban, hogy ezáltal a nagykövezsdi tanítóválasztás körüli eljárásnak — szinte természetesen meglévő — másik oldalát is megvilágítsam. Mint az esetnek közvetlen ismerője, már is le kell szögeznem azon tényt, hogy a panaszát nyújtó Tóth István tanító, mint erősen érdekelt fél, nagyon elfogultan bírálja a szóbanlévő választási eljárást akkor, amikor annak mozzanataiból sérelmeket és jogtalanságok véghezvitelével Kucharik Mihály tanfelügyelőt vádolja meg, egyenesen túlzásba megy és oly valótlanságokat állít, melyek alkalmasak a közvélemény megtévesztésére. A tényállás a következő : Az 1933. aug. 27. napjára kitűzött tanítóválasztás elhalasztása tárgyában maga az iskolaszék határozott, titkosan megejtett szavazás utján. Az elhalasztás gondolatát az iskolaszék tagjai vetették fel azon — szerintem. .. 1 — helytálló indokolással, hogy az állásra meghirdetett pályázati határidő aug. 27.-e volt, ami azt jelenti, hogy aug. 27.-ének éjféli 12 óráig még mindig jogosultak lettek volna a pályázatok. Nagy tévedésben van Tóth, amikor azt fejtegeti panaszában, hogy aug. 27,-iki postabélyegzővel ellátott pályázat már nem is érkezhetett volna, mert ez a nap vasárnap volt s ily napon nincs postaszolgálat. Hátha valaki a közeli vidékről küldönc utján, vagy személyesen juttatja el pályázatát még azon a napon ? ... Legfeljebb az állapítható meg, hogy helytelen volt a választás megejtésének e napra való kitűzése, mely tulajdonképpen még határidős nap volt. Nem fedi tehát a valóságot, hogy Kucharik „önhatal-A kiadásért felelős: Czabán Samu. ÚJ KORSZAK mulag“ és „önkényesen“ halasztotta el a választást arról a napról. Leszögezni kívánom tehát, hogy a választás megejtésének aug. 27.-ről szept. 9.-re történt eltolása tárgyában Kucharik tanfelügyelő urat semmiféle „önhatalmuskodás“ és „önkényeskedés“ vádjával illetni nem lehet. Kétségtelen, hogy Kucharik tanfelügyelő urnák Tóth I. tanító úr által felpanaszolt ténykedései csakis az iskolaszék kifejezésre jutott óhaja iránti lojálitásból és méltánylásból történtek. Szerény véleményem szerint ez is kötelessége annak az elnöklő tanfelügyelőnek, hogy figyelembe vegye a megnyilvánuló s tudomására jutott közóhajt. Hogy aztán milyen körülmények között történt Újlakinak a pályázása és megválasztása, erről és ennek elbírálásáról nem szólhatok, mert ezt a részletét a választásnak már nem ismerem. (Ján). * A szerkesztőség megjegyzése. Leadtuk ezt a nyilatkozatot lényegtelen megrövidítéssel azzal, hogy ez ügyre kimerítőbb információ szerzése után következő számunkban még visszatérünk. Szerkesztős üzenetek. Szarvasbőgés. Ha igaz az, amit névtelenül Ír, hogy az illető a hivatalos helyiségben szerelmi ajánlatokkal, „tapogató, simogató“ kedveskedéssel molesztálja a fiatal tanítónőket, még akkor sem írjuk meg, ha névaláirva küldi be, csak az esetben közölhetnénk, ha az illető, akivel megtörtént, két tanú aláírásával igazolná azt, hogy ha a bíróság elé kerül az ügy, ne legyünk kitéve semmiféle meglepetésnek. Ez olyan súlyos ügy, amelyben a legnagyobb óvatosság is indokolt. Máskülönben velünk szemben nincs oka a bizalmatlanságra. Ezt hallottam, azt hallottamra mi nem indulhatunk el. Többeknek. Levélben is szívesen válaszolunk, ha megfelelő bélyeg van mellékelve. Déli. Már hogy volna az gyávaság, ha valaki álnév alatt ír? Hát gyávaság az, ha az ellenség tüze ellen fedezékből támad és védekezik az ember? Nem esztelenség volna-e a túlerővel szemben kiállni teljesen fedezetlenül s kiszolgáltatni magunkat? Nem, kedves Kollégám, nincs igazuk azoknak, akik a barátságot úgy értelmezik, hogy minden cikket mindenki írjon alá. Mert miről is van szó ebben az esetben ? Arról, hogy tengernyi igazságtalanság történik a tanítóval. És ha hivatalos úton próbál elégtételt szerezni, akkor még jobban meggyőződhetik az ő nagy magárahagyatottságáról. Ámde, ha azok, akik a tanító életét megkeserítik, tudják, hogy a hivatalos fórumokon kívül is van a tanítónak fóruma, ahol a nyilvánosság lelkiismeretéhez is apellálhat s szégyenpadra állíthatja bántalmazóját, az illetők jobban meg fogják gondolni, mit tesznek és sok megaláztatástól, sok keserű órától szabadul meg a tanító. Máskülönben még arról lehet szó: igaz-e, amit írunk, ha igaz, teljesen mindegy, alá van-e írva, ha pedig nem igaz, ez esetben semmiféle aláírás nem teszi igazzá s bűnhődni kell érte. Csakhogy mi nem írunk hazugságot s akiről mi azt írjuk, hogy akasztófáravaló, az mehet ... de nem a bírósághoz, hanem a köteleshez!... Paraszt. Ennek a szónak kétféle értelme van. Eredeti jelentésében az anyafölddel foglalkozót, az emberi élet fenntartására szükséges és nélkülözhetetlen élelmiszerek előállítóját értették. Azt az embert, aki csak dolgozott a mások jólétéért, kényelméért s maga nélkülözött, nyomorgott, szenvedett, életével, becsületével más rendelkezett. (A nemes úr ha a vadászatról megtérve fázó lábát fel akarta melengetni, felvágatta egy jobbágya hasát s annak meleg vérében tette azt,... hát a jus prímé noctis...). Mai felfogásunk szerint a paraszt, a földművelő a társadalomnak a legtiszteletreméltóbb tagja, nemcsak mint a múlt igazságtalanságainak hordozója, hanem és elsősorban azért, mert a társadalom részére a leghasznosabb a legnélkülözhetetlenebb munkát ő végzi: munkájával közvetve a testet táplálja. Ezzel a munkával hasznosság, társadalmi érték szempontjából csak a tanító munkája hasonlítható, aki a szellemet táplálja. Ha a tanító paraszt szülők gyermeke, annak nemhogy nincs szégyelni ^valója, hanem, ha büszkeségről egyáltalán szó eshetik, ő kétszeresen büszke leheti Az előkelő származás, a Nyomja: a nemesi oklevelek s más effélék a demokratikus és tiszta emberi felfogás szerint is bagót érnek. Ma a végzett munka szerint adjuk meg a tiszteletet mindenkinek és mindenki tiszteletet érdemel, aki a társadalom részére hasznos munkát végez. Másik értelme ennek a szónak a durvalelkű, műveletlen emberre vonatkozik és ilyen lehet az, aki bármely előkelő születésű is, ha műveletlen, durva. Aki még ma is a születés után itél, az nagyon szegény lelkileg és nagyon műveletlen. LSrincz hitoktató urnák Berehovo. Hogy jön ön ahhoz, hogy a hittani órán ilyen kérdést tegyen fe] a gyermeknek: „Tudja-e édesanyád, hogy milyen nagy kommunista a fia ?“ stb. Vegye tudomásul, az állam nem azért fizeti a hitoktatókat, hogy azok a nekik nem tetsző elvért küzdők írását a hittani órán bírálat vagy megrovás tárgyává tegyék. Ehhez nincs joguk. Több önfegyelmet és türelmet 1 Progresszív, ön nem olvasta el figyelmesen a progresszív tanítóság programját, sem az: „állami felekezetien népoktatást követelünk...“ kezdetű cikket. Mert ha elolvasta és megértette voina, nem írná azt, hogy követelésünk „abszurd“ (vagy nincs tisztában a szónak jelentésével). Hogy mennyire nem abszurd az a követelésünk, hogy a hittan oktatása a felekezetek területére utaltassák, azt az is bizonyítja, hogy maguk a felekezetek a saját iskoláikban ezt a követelésünket már rég megvalósították. Pl. a bratislavai Orsolyita tanítóképzőben a nem katolikus növendékek a hittani órákra a saját felekezetűk területére fáradnak, de így van ez a többi felekezeteknél is. Ami nem abszurd (lehetetlen, képtelen, esztelen, ostoba) a felekezeteknél az nem lehet az az állami iskoláknál sem 1 Aztán, kedves kollegám, aki nem helyesli a progresszív tanítók programját, az ne írja magáról, hogy progresszív. A progresszív gondolat és érzés nem egy szó leírásában, hanem az abban kifejezett eszme megvalósítására valő törekvésben nyer igazolást. Kútmérgező. Az igazság nem ismer különbséget. Az igazságot ép úgy meg kell mondani barátainknak is, mint ellenfeleinknek. És az igazság elmondása soha;,sem személyeskedés, még akkor sem, ha — amint az máskép nem is lehet — személyekről is szó van az írásban az igazsággal kapcsolatban. Az igazság maga a lelki tisztaság. Az egész világ két táborra van szakadva, az egyik oldalon vannak az igazság harcosai, a másikon azok, akik az igazság érvényesülése ellen küzdenek, akik minden aljasságra, minden jellemtelenségre mentséget keresnek és igazolást. Sajnos, ma még azok vannak nagy többségben, akik eltemetnék az igazságot örökre, mert rájuk nézve az igazság kellemetlen következményekkel jár. Ezek a púpos hátűak annyira elözönlik a közéletet, hogy szinte annyira vannak már, hogy az egyenes gerincűekre fogják rá, hogy púpos hátúak. Azt mondják és írják ezek az igazságot keresőkről, hogy összeférhetetlenek, kútmégezők bosszúállók és a fórumon nagy hangon a tiszta erkölcs, az alkotó munka, a békés együttmunkálkodás, a szolidaritás, a konszolidáció és még Isten tudja, mi mindenről szavalnak. Mi nem akarunk képmutatóskodni, nevén nevezzük a gyermeket és nyíltan megmondjuk, hogy az olyan gyenge jellemű embereknek nem szabad megmaradni a közélet irányítói között. Szigorú kritikus. 1.) Hogy a lap formája, technikai kiállítása és papírja kifogásolható, ez igaz. De ezek a hibák csak átmenetiek és nem is bírnak valami nagy fontossággal. A lényeg az, hogy a tartalma hűen fejezze ki a progreszszív tanítóság érzületét: modern s amit ír igaz legyen és kímélet nélkül harcoljon az elnyomatás és igazságtalanság minden formája ellen... bárkivel szemben is. 2.) Nem igaz I Sem a szabadkőművesek nem segélyeznek (sőt van közöttük olyan is, aki ellenünk agitál, levelekben „óvja” tőlünk a kollégákat) s el sem fogadnánk ilyen segélyt, sem semmiféle más formában senkitől segélyt nem kapunk, még hirdetések formájában sem (ajándék elvétel: szabadság letétel!). 3.) Ebből önként következik, hogy az Új Korszak csak az előfizetésekből tartja fenn magát, ezért írtuk azt az első számban, hogy ha nem lesz elegendő előfizető, nem fogjuk szégyenleni magunkat, beszüntetjük a lapot. A következő számban már beszámolhatunk erről az eredményről is: ha azok, akik nem küldték visza az Új Korszak 1. 2. számát, a most mellékelt csekklapon beküldik az előfizetést legalább egy, negyed évre, akkor már biztosítva van az Új Korszak élete. „MERKUR“-nyomda Berehovo, Asztélyi u. 1. <
