Új Korszak, 1934 (1. évfolyam, 2-18. szám)
1934-12-21 / 17-18. szám
Ujságbélyeg használatát a kosicei postaigazgatóság 10.623-IV.-34 sz. alatt engedélyezte Berehovo Feladó postahivatal Berehovo Felelős szerkesztő CZABÁN SAMUt Megjelenik minttor' 7. és 21M Szerkesztőség rejs kiadóhivatal \ ’ Berehovo - Bere'gszá Asztélyi u. 67r> Ide cimzendők a lapot illető összes küldemények. Kéziratokat nem őrzünk meg. Előfizetési ár: Egész évre 40 Ke A csehszlovákiai progresszív irányú magyar tanítók lapja Követeljük a közoktatás államosítását, minden felekezeti tendenciának az iskolából való kizárását s a felekezetek hatáskörébe való utalását, a tanítók gazdasági helyzetének gyökeres javítását. Fél évre Negyed évre Egyes szám ára 20 10 2 Új csillagot.. •v'írta: Legenyei Margit. Tisztán ragyog, szelíd, fehéren, Mint szűzleány-arc az égen A betlehemi üstökös. A nagy tanító közeleg, Szelíd a szava: „Csak tűrjetek, Az élet útja bús, rögös ..." Nem úgy Uram, ne így távább! Itt nem segít az olajág, Jó ostorod ragadd kezedbe! Fertőzve annyi templomod, Csuhás barátok bőgnek ott S nevedben csalnak térdepelve. Téged üvölt júdásid szája S a butaság vad orgiája Nyomukban undok dalt zeneg. Zsíros, mosolygó szolgahad, Tudod, feléd miért halad? Hogy újra megfeszítsenek! Te is tanítói Mesterünk, Hiszen a sorsunk egy nekünk: Hej, minket is feszítenek. S ha néha fölzúdul szavunk: Korbács alatt szakad a húsunk . . Mondd, Mester!, ez hát a szeretet?! limét a podkarpatszkaruszi magyar tanítókébző ügyéhez... Lapunk legutóbbi számában leszögeztük álláspontunkat a kezdeményezett és vitatott podkruszi magyar tanítóképzővel kapesolatban. Megállapítottuk, hogy nincs szükség Podk. Húszban is egy magyar tanítóképzőre, mert igy Csehszlovákiában három intézet képezné a fiatal tanítóságot, ami okvetlenül túltermelésre vezetne a mai iskolai magas létszámú viszonyok melled. Ami álláspontunk ismételten az, hogy nem kell Podk. Húszban magyar tanítóképző, hanem a bratislavai fejtesztessék olyan nívóra, hogy az fölkészültségben a legkifogástalanabb, számbelileg pedig elegendő tan,tót képezzen. Azok az indokok, amellyel a podkruszi magyar tanítóképző fontosságát igyekeznek alátámasztani : nem elfogadhatók ! Fölhozzák a távolságot, hogy Podk. Húsztól hosszú és költséges az út Pozsonyig Ezzel szemben tudni kell azt, hogy a szegény diák szegénységi bizony tvány alapján ingyenes jegyet kap a vasútigazgatóságtói az u.azasnoz, a jooo 'módúak pedig évente háromszor nehézség nélkül meg tudják fizetni a diákféljegyet. Fölösleges, sőt káros is ilyen nem célszerű kérdések megvalósítására azt az energiát, amire bizony más téren mérhetetlenül nagyobb szükség lenne fölhasználni. Helyénvalónak, fontosnak tartanánk azonban egy olyan mozgalmat Podk. Ruszban, amely a pozsonyi képző nívóját emelné. Sőt jogos lenne az aikívánság is, hogy a pozsonyi képzőbe és kurzusra az itteni magyar tanítóság számarányának megfelelően vegyenek föl podkruszi diákokat, hogy itt elsősorban idevaló diákok, mint tanítók kapjanak elhelyezést. Ez jogos kérés lenne és ezt támogatnánk. Helytelenítjük azonban a mostani akciót, mert többé- kevésbé céltalan önnállósdi törekvés, amely nem számol a kisebbség jogi érdekével. Ezzel a probléma körrel kapcsolatban leszögezünk még valamit. Jelenleg Ungváron: orosz, cseh, sőt legújabban zsidó externista vizsgáztató bizottság működik... csak magyar nem. Mi tisztán pedagógiai szempontból is elítéljük az externista rendszert, de kívánjuk, hogy amíg — ez a pedagógiailag szükséges rossz —, az externista rendszer létezik, ami némi előnyt jelent a tanulónak, a magyar diákok is élvezhessek . legyen Ungváron magyar externista vizsgáztató bizottság is! Ez a kívánságunk azonban a mai kényszerű adottságból folyik és semmit sem változtat azon a pedagógiai elvünkön, hogy az externista rendszer tarthatatlan és azt meg kell szűntetni! i. 1. Ropog a csont, ín szakadó, Kék ajkakon fölzúg a szó: „A Golgotára nem megyünk! Cseréld föld azt a csillagot, Élő, teremtő, új napot: Egy szebb világot hozz nekünk! S ha nem: Előre nélküled! Kezünkben nem lesz feszület. Miijók szívében ég tűzünk: Elsápadsz, látva harcainkat. Lehullsz az égről, gyáva csillag S helyedbe lángcsóvát tűzünk!“ A szebb jövő felé... A soha meg nem álló élet szakadatlan, nagyszerű folyamatában újra leperdül egy év az idő rokkájáról s a tovarohanó esztendő utolsó perceiben mindenkit elfog az a vágy, hogy visszatekintsen a a múltba s előre nézzen a jövőbe. Az egyes ember saját arasznyi életének eredményeit és reménységeit rakja mérlegre: mi az emberiség sorsára függesztjük tekintetünket, hogy az egyetemes szolidaritás lelkiismerete előtt végezzük el nyilvános számadásainkat. Gyönyörű látványt, fölemelő érzést és büszke öntudatot ébreszt bennünk az emberiség múltja. Látjuk... múltba néző szemeinkkel, amint állati, sanyarú életet élt őseink milliói évekkel ezelőtt vívták győzelmes élet-halál harcaikat az elemekkel és állattársaikkal. Látjuk, amint szolgálatukba hajtották a természet erőit és kincseit. Látjuk, amint megalkották saját életüknek különböző alakzatati s mint rendszerekbe halmozták a szórványos ismeretek tömegeit... ezek mind az emberi nem diadalmas fölfelé haladásának nagyszerű tanulságai. Meghódítottuk s bevontuk gazdasági életünk keretébe az egész földet. A tenger fenekének s a föld mélyének mincseit hordjuk napvilágra. Millió évekkel ezelőtt élt erdők megszenesült fáival fűtünk és világítunk. Nekünk dolgozik a nap, a szél, a víz, a tűz, a villám. Kikutattuk a természetnek és az emberi életnek törvényeit. Mérhetetlen messzeségben fekvő más világok anyagát s mozgásait derítettük föl, meghatároztuk az egész mindenség fizikáját. Földünk múltjában kimutattuk a fajok eredetét és elmúlását, az ember származását, föltártuk a szerves élet törvényeit, megszabadítottuk fajunkat gyilkos betegségektől, meghosszabbítottuk az emberi élet átlagos időtartamát. Megállapítottuk, hogy az emberi társadalom fejlődés eredménye s egész életén át alá van vetve a fejlődés törvényeinek, hogy a faj, a nemzet, az állam, a tudomány, a művészet, a vallás, az erkölcs mind valamennyien fejlődésnek az eredménynei, korról korra változtak s ezután is egyre új meg új változások elé sietnek. Sok évezrednek tömérdek alkotása és rombolása merül föl múltba néző szemeink előtt! . .. Régi hagyományok és tekintélyek hullottak porba, örök életűnek hirdetett tanok és intézmények mentek tönkre, bálványok dőltek romba, hazugságok foszlottak széjjel, békák, bilincsek pattantak szét a világháború képében szörnyű vérözön zúdult az emberiségre... Veríték és vér ! Új társadalmi rendszerek születtek. De a vérnek és verítéknek szörnyű özöne nem hullott hiába! Az emberiségnek mind nagyobb és nagyobb tömegére áradt szét a szabadságnak a jólétnek és műveltségnek egyre növekvő foka. Az emberi haladásnak emez időszakos megállások, kanyargások, sőt visszaesések dacára is fölfelé vezető országútién előre tekintve, tisztán látjuk kibontakozni az egyetemes kultúra képét, azt, amely ma még csak kevesek, csak a kiváltságosak tulajdona. Igenis, ahogyan ma az emberiség milliói élnek : nyomorban, egészségtelen, piszkos lakásokban, rongyokba takarva testüket; a gyermekek, akik fagyoskodva, éhesen, jelennek meg az iskolában könyv és a legszükségesebb taneszközök nélkül... és ugyanakkor : gabonát, kávét, állatokat, szalonnát, gyapotot s más — az emberi jólét és kultúra biztosítására szükséges —, élelmet és anyagokat semmisítenek meg, hogy tehetetlen profitéhségüket kielégítsék... ezt az állapotot nem nevezhetjük az egyetemes kultúra állapotának! Mi, tanítók, a kultúra terjesztői, a civilizáció minden nap újra élesztői nem lehetünk közömbösek ezekkel az állapotokkal szemben. Mindnyájunknak kifogásolnunk és hangosan hirdetnünk kell, hogy a kultúra ma még nem közkincs, s arra kell törekednünk, hogy valóban közkincscsé legyen. Hogyan? A tanító, aki az iskolában az igazság szellemében és lelkiismeretesen tanít: nagy hivatást teljesít és hatalmas erővel gyarapítja a kultúra harcos seregét. De a tanító munkája nem merülhet ki a szigorúan vett iskolai munkában, kell, hogy az iskolán kívül is betöltse elvégezze a fölvilágosítás munkáját; szervezze, tanítsa a népet, láttassa meg az igazságot. A nép fölvilágosodoftsága sietteti azt a folyamatot, mely a társadalomban a hatalom birtoklásáért folyik akkor, amikor a választások alkalmával mindenki jogát gyakorolja. A fölvilágosodott, az igazságot ismerő nép tudni fogja kötelességét, diadalra jut-
