Új Korszak, 1934 (1. évfolyam, 2-18. szám)

1934-11-07 / 15-16. szám

15.—16. szám.

Őszinte hangot a tanítóképzőbe.

A pillanatnyi segítés terve az, amit itt közreadunk. Tudjuk, hogy gyökeresen, kívánalmaknak és követeléseknek megfelelően tanítóképzésünk nívóját csakis egy merőben új tanítóképző felállításával lehet emelni, de azt is tudjuk, hogy várni kell erre. Lehet, hogy hoszszabb, lehet, hogy rövidebb ideig, aszerint, hogyan tud az összmagyar tanítóság e súlyos kérdésben aktíve egy alapra helyezkedni és Így döntésre, a kérdés gyors megoldására szorítani az illetékeseket.

Mert mi kell elsősorban problémánk eredményes elintézéséhez? A magyar tanítóság összefogása, erőteljes demonstrálása a magyar kultúra fenntartása mellett, a kisebbségi sajtó publicitása, amely politika mentesen támasztaná alá ezt a tanítóságot és kisebbséget a létezés é3 megfelelés alapjaiban érintő kérdésben. Ezzel szemben a tanítóság egy része nem érzi át a kérdés kulturális és kisebbségi súlyát, nincs meg a tanítói közös front.

Nem tudjuk: virtus e vagy lebecsülés az, amit az egyesület hivatalos kara részéről tapasztalunk minden olyan föltevésünkkel szemben, ami pedig kizárólag a tanítóság érdekét szolgálja. Miért nem találunk egyetlen egy hivatalos állásfoglalást, ha mást nem, helyeslést az Általános részéről? Talán csak nem építette be minden hangadó egyesületi ember fülét, szívét, eszét a Tanítók Háza téglái közé ? A kisebbségi sajtó se teszi meg azt, amit megtehetne és meg kellene tennie egy ilyen üggyel kapcsolatban. Nem hinnénk, hogy ennek oka a kérdés helyes föl nem ismerése volna. Inkább az, ami végigkísért egész tizenhat esztendőnkön: nem szívügye az a kisebbségi sajtónak, ami ordítóan nem szűk párt- és osztályérdek. Mi azonban nem szűnünk meg propagálni és hirdetni a tanítóképzés megreformálásának fontosságát úgy tanítói, mint demokratikus kisebbségi szempontból, még akkor sem, ha a Tanítók Háza tényleg feje fölé női minden felelős tanítónak.

Vagy az Általános Egy, a komáromi református tanítóképző megnyitását várja és egy kimondottan klerikális képzőt szándékszik támogatni a maga erkölcsi és anyagi súlyával ?

A pillanatnyi segítést célozza a lapunk hasábjain jól ismert Déli kartárs terve :

... Kívánatosnak tartja Déli és vele együtt mi is, hogy a tanítóság részéről aktuális pedagógiai és tanítói mozgalmainkat ismertető szabadelőadások tartassanak a pozsonyi magyar tanítóképzősök részére.

Sok probléma van pedagógiai, mozgalmi, speciálisan szlovenszkói szociológiai, amelyeket ismerni kell a kikerülő fiataloknak, mert ezek ismerete szorosan összefügg a tanítói hivatás nívós betöltésével. Szabadelőadásokra gondolunk, vitával összekötve. A képzősök önképzőkörében lehetne ezeket praktikusan lebonyolítani. Azt szeretnénk, ha maguk, a képzősök vennék ki ezen gondolat megvalósításából a legnagyobb részt a megszervezéssel, meghívással, téma megjelölésével stb. Mi a legcsekélyebb mértékben sem akarjuk a képzősöket befolyásolni, de arra kérjük őket azzal a szeretettel, amellyel mi általában a tanítóképzés ügyét kezeljük : karolják föl aktíve ezt a nagyon egészséges tervet a maguk érdekében főieg és önképzőköri gyűlésükön állítsák össze a témákat, ámelyekrő! hallani szeretnénk, állítsák öszsze az előadói tanítók névsorát, akiket az egyes témákkal kapcsolatban hallani szeretnének. Az utazás anyagi részét az egyes tanítói járásoknak kellene fizetni, de nem kétséges, hogy az előadó tanító, amennyiben ezt egyáltalán megteheti, saját maga is hozzájárul anyaanyagilag is útjához.

Nagyon sok és őszinte mondanivalónk lenne a fiatal képzősök részére. Mi is, a fiatalok, nem régen kerültünk ki a képzőből, kurzusról, de ez a rövid idő is elég volt ahhoz, hogy világosan lássuk és érezzük a tanítóképzős elmélet és a meglevő (?) pedagógiánk viszonyát. Beszélnünk kellene elmaradt és sokszor durva pedagógiánkról (a testi fenyítés kérdése), beszélgetnünk kellene a kisebbségi iskolaviszonyainkról (lehet erről hallani?), a falvaink kulturális viszonyairól —, iskolánkívüli tanítói munkánk fölvilágosító, mint demokratikus kisebbségi szempontból sokszorosan szükséges voltáról... mind megannyi megvitatásra váró feladat.

_________________ÚJ KORSZAK___________________________________s___________5. oldat.

IA teremtés története a biblia

és a tudomány szerint.

A geológiai meg az ásatásokból napfényre került babylóniai és egyiptomi emlékek nagy kavarodást támasztottak a teológusok között. A szentírás magyarázat nem állhatott meg, az addig holtbizonyosnak tartott „igazságok“ foszlottak széjjel. Különösen a teremtés történetével volt nagy fennakadás. Kapkodtak fűhöz-fához a hittudósok és nagy erőlködéssel próbálták régi nézeteiket legalább részben megmenteni. Közben a túlbuzgókat szép szóval vagy indexxel leintette a pápa s így végeredményben ma sincs tisztázva a kérdés.

A hivatalos egyház iskolai könyvei még a maga szószerinti értelmében tanítják Mózest, míg a tudósokkal szemben álló teológusok a tömegnek előadott „igazságok“ háromnegyed részét nagylelkűen elvetik, hogy kifelé igazágszeretetükkel kérkedhessenek. Vergődésük történetét írta meg Loisy kiváló híve, Albert Houtin: La question biblipue chez les Calholiques de France au XlX-e siecle. („A bibliai kérdés Franciaország katolikusainál a X'X. században,)

A mózesi hat napot egészen a XV111. századig minden kétséget kizárólag szószerint való értelemben vették s így 24 órából álló időköznek tartották. Deluc, a protestáns geológus, vetette el legelőször ezt a fölfogást és hirdette, hogy nap alatt korszakot kel! érteni. Ezzel a fölfogással azonosította magát a Saint Suplice egyház superiorja, Emery, aki Deluc francia nyelvű kiadásához írt előszavában azt mondja, hogy sokan megütköznek ugyan az ortodoxok közül Deluc állításain, melyek szerint „nap“ alatt korszakot kell érteni, a vízözönt pedig nem szabad az egész föld felületét elborítónak gondolni, de ez a fölfogás egyáltalán nem ellenkezik a katolikus hittel.

E tanítás hívei, a periodisták, azonban hamarosan szemben találták magukat a múlt század harmincas éveiben fellépő Marcell de Seressel, aki azt bizonyította, hogy Mózes könyve tudományos kinyilatkoztatást tartalmaz. Kétféle teremtés van ugyanis benne megírva. Az egyik az idő kezdetén történt ősrégi általános teremtés, a másik a földünkön végbemenő, ez utóbbi akkor történt csak meg, mikor istennek idők folytán kedve támadt sértefeénken rendet teremteni. 1861-ben halt meg Seres és tanítványai, a konkordisták, rövidesen annyira erőltették a dolgot, hogy mindenben egyezést födöztek föl Mózes és a modern tudományok között. Még Szt. Péter leveleibe is kémiai elméleteket magyaráztak bele.

1881-ben Clifford cliftoni püspök mutatott rá ennek az iránynak a tarthatailansá-A problémák fölvetése, megvitatása kapcsán meg kell alkotni a fiatal tanítók egységfrontját, mert abban a magányban és sokszor üldöztetésben, ami ma még pontosan kijár minden igazszívü, józan és gátlások nélküli tanítónak, éppen azok részéről, akikért vagy akik ellen meg kell csinálni a fölvilágosító munkát, csak az összetartás és a közös ügy igazsága jelent vigaszt és támogatást. Föl kell készülni a tanításra, ezt a képzőnek kél! adnia, de föl kell készülni a kisebbségi iskoláknál való tanításra, és erre pedig az őszinte szavú megbeszéléseknél íehet kellőleg felkészülni.

Sajnos, úgy van, hogy egész pedagógiai idealizmusunkat elnyelheti az a látszólagos körülmény, amiben éppen ki kellene bontanunk pedagógiai idealizmusunkat, ha előre nem készülünk föl a megismerés, összetartás eszközével a gáncsolás, üldözés, fenyegetés formájában jelentkező akadállyal szemben.

Meg kell értenetek, nem az a lényeges, hogy iskolához, hanem hogy kisebbségi iskolához kerültök ki 1 Itt pedig csakis a helyzet tökéletes ismeretével állhattok meg pedagógiailag is. A helyzetismeretet azonban senki sem viszi nektek, ha ti azt nem akarjátok és

harcoljatok az önképzőkörötökben tartandó szabadelőadásokért, mert csak ezek révén kaphatjátok meg a pedagógiai és kulíúráiis céljainkat minden falusi gátlás és üldözéssel szemben megvédő fegyvert: a helyzet ismerést I i. 1.

gára : „Mire való Mózesből geológust csinálni? Mikor a csillagászatot akarták a szentíráshoz szorítani, kitört a harc a teológusok és a tudósok között. A geológia és a szentírás összeegyeztetésére fordított fáradozásukkal sem járunk jobban. S ugyan ki merészelné megmondani, hogy a genezis tanulmányzása csak egyetlen geológus fölfedezésére is vezetett?“

Szerinte Mózes könyve éppenséggel nem történeti elbeszélés, hanem csak szent himnusz, mely az ég és föld alkotójának teremtő munkáját hót napon át dicsőíti. Az itt szereplő hét nap tehát nem a teremtés első hét napját jeleti, hanem egyszerűen ünnepi vallásos beosztás.

Hummelauer jezsuita mind két irányt elveti és a protestáns Kurtztól 1842-ben megalapított vizionarius elméletet fogadja el, mint később a híres francia püspök Bougand. A hexaemeron, amint Mózesnél találjuk, ezek szerint csak látomás leírása. Ebben a látomásban mondja el Isten Ádámnak vagy Mózesnek a teremtés történetét. így a hat nap története tehát csak egy Ádámra vagy Mózesre bocsátott álom leírása. Mindenesetre különösnek tetszik előttünk ez a fölfogás, mert eddig még páratlan a teremtés történetében az az eset. hogy valaki alvókat tanított. Istennél látjuk ezt a módszert először s nála sem vált be, mert a tanítványok fölébredésük után álmukban tanult teremtéstörténetüket igen hiányosan jegyezték föl. A genezis és geológia összevetése lealább ezt bizonyítja.

Nagy feltűnést okozott még a teológusoknak is a föld korának a megállapítása. Az egyiptomi kutatások eredményei kétségtelenné tették, hogy a Nílus partján Kr. e.

4.000 évvel már magas műveltségű fokon álló államok voltak. A teológusok azonban eddig azt tanították, hogy a világ teremtése után hamarosan bekövetkező bűnbeeséskor azonnal megígérte a jó Isten, hogy csak

4.000 évig bünteti, gyötri az emberiséget, azután gondoskodik a megváltásról, azaz, fiát. Krisztust küldi el hozzánk. Krisztus óta 1933 év telt el s így összesen 5933 évesnek s pár hónaposnak szabadna a földnek lenni ... a teológusok engedelmébői. De hogyan voltak akkor Kr. e. 4.000 évvel művelt államok? Az egyiptológusok a teológia Achilles sarkára léptek.

Itt voltak azután a kínaiaknak Kr. e.

12.000 esztendőről szóló írott történeti évkönyvei. a dinasztiák krónikái és sírjai. Borzasztó föladatok állottak elő a hithű katolikus tudományra. Ugyancsak izgatottak voltak a Vatikán különben hideg csarnokai. S még meg sem találták az adatokra a helyes feleleteket, illetőleg cáfolatokat, amikor előállott az őslénytan s az ember származásának története a maga számlálatlan millió éveivel, amelyekből több mint 100.000 év az ember földi életére esik.

Ez a fölfordulás teljes mértéken igazolta Silvestre de Sacy fölfogását, mely szerint a bibliában nyoma sincs a kronológiának. Valroyer atya bele is nyugodott már a az üj helyzetbe s mivel a föld korát öregbíteni kellett. gyorsan megkezdte a szentírás és a tudomány közt e közvetítést. A történelem e| lőtti kort a talált sok kovaszerszám alapján I 100.000 évre tették a tudósok. Valroyer nem | ijedt meg ettől. Egyszerűen kijelentette, hogy ezeket az eszközöket a csimpánz, a gorilla ás az ember közt álló mazasabb fajú majmok készítették. Mivel azonban fejlődésre képtelenek voltak, nem tekinthetők embereknek. Ez a nézet persze nem tetszett a föizúdúló ortodox teológusoknak.

Ilyen ellentétes nézeteket vallanak a mózesi teremtéstörténetre vonatkozólag a katolikus teológusok — de csak „tudományos" körökben. Az iskolakönyvekben 24 órás a teremtés napja és 5933 esztendős a föld.

Az időbeli ellentmondásokon és képtelenségeken kívül tények cáfolataival is alkalmatlankodik a teológiának a természettudomány. Az emberi ész és szorgalom nem étallotta, hogy szembehelyezkedjék az évszázados tekintélyekkel és a szentlélektől sugalmasott próféta szerzőkkel.

(Folytatjuk.)