Új Korszak, 1934 (1. évfolyam, 2-18. szám)
1934-11-07 / 15-16. szám
2. oldal. ÚJ KORSZAK 15.—16. szám. Tégla a Tanítók Házához. Végre őszintén kell foglalkozni a Tanítók Házával. A kíméletlen őszinteséget nemcsak a közügy, hanem az a nagy zaj teszi szükségessé, amely egyre jobban fölcsap a Tanítók Háza körül- De ily őszinte, minden konzekvenciát levonó kritikát a Magyar Tanító 1934 okt. l.-i számában, a 601. oldalon megjelent cikk teszi halaszthatatlanná. Ez az írás elmondja, hogy már a fiatalok is részt jegyeznek a Tanítók Házára. Nem ez a része fontos ennek az Írásnak, hanem az, amit itt idézetben adunk. «... így írnak a fiatalok (itt a cikkíró egy fiatal kartárs levelére gondol) s mi ezeknek adunk igazat, nem annak a néhánynak, akik, mint az egyik pozsonyi napilap (Magyar Újság) glosszája megjegyezte, nem helyeslik a Tan. Háza gondolatát, s azt szeretnék, ha a Tan. Házára összegyűlt pénzen tanítóképzőt építenének . . . Mosolyra húzódik a szánk ilyen naivság láttán, s csodálkozunk azon, hogy ilyesmit magát komoly sajtóorgánumnak tartó napilap leközölhetett- Hiszen ezzel az okoskodással valaki azt is kívánhatná az egyesülettől, hogy a tanítóképzők tanárait is fizesse és más olyan terheket vállaljon magára, amelynek viselése nem reá tartozik.“ Soha még ilyen sorokat nem olvastunk a Magyar Tanító lapjain. Ha a tanítóság egyrésze improduktívnak tartja a Tan. Házát, az semmiség az Egyesület részéről, ha a közvélemény és a legnagyobb kisebbségi sajtó is más célt szeretett volna látni, fölé’ pülni, mondjuk tanítóképzőt, az is „lemosolyogni“ való a cikkíró szerint. A tanítóság nagyrészének véleménye: semmi. A magyar sajtó, közvélemény álláspontja: lemosolyogni való. Csak az a jó és fontos, amit az Egyesület hivatalosai tartanak jónak és fontosnak. Nézzük csak közelebbről a Tan. Házát. Állítom és bebizonyítom, hogy soha fölöslegesebb, meddőbb erőlködése nem volt az itteni tanítóságnak a Tan. Házánál. Nézzük, milyen elgondolás hozta létre a Tan. Házát. A hivatalosok szerint azért építik, hogy a Pozsonyba kerülő tanító-gyerekeknek legyen hol laknia- Ha ez az alapja a Tan. Háza gondolatának, már pedig ez, akkor a Tan. Háza alapja túlságosan laza. Azért, mert nem érdemes a Pozsonyba kerülő tanító-gyermekeknek házat építeni. A Tan. Házában nem fogják ingyen kapni a lakást a tanító-gyerekek, viszont Pozsonyban már havi 150 Ké-tól lehet lakást kapni. Az a kérdés olcsóbb lenne-e a lakás havi 150 Kc-nél a Tan. Házában. Ha nem, akkor egyenesen érthetetlen ez a nagy hűhó, ha viszont olcsóbb is lenne, nem lehet olcsóbb annyival, hogy azért a minimális különbözeiért érdemes lenne egy kvártély-tanyát építeni akkor, amikor ilyen Pozsonyban amúgy is található és mérhetetlenül fontosabb dolgok várnak elintézésre. Vagy azért épül, hogy a „közügyekért“, mondjuk éppen a Tan. Háza gondolatának megvalósításáért sokat fáradozó tanító nyugdíjas öreg napjaiban, mint felügyelő igazgató kényelmes lakást kapjon ? Vagy azért, hogy a vakációban Pozsonyba fölruccanó tanítónak legyen hol kipihennie magát ? Mindaz, amiért a Tanítók Háza vajúdva épül, kielégítően megtalálható Pozsony nagy kvártély és szálloda lehetőségében. De még valami: aki egyetemre megy, az inkább megy Prágába, ahol nagyobbak a tanulmányi lehetőségek, mint Pozsonyban, viszont a képzőbe járó tanító gyerekek számbelileg is oly kevesen vannak, hogy ezek részére meddő célszerűtlenség még ki is gondolni egy ilyen tervet. És végül: kérdezzük meg csak azokat, akikért állítólag ez az egész zaj történik, hol laknak inkább, egy kvártély-tanyán vagy kettesével magánlakásokban, ahol a mozgás szabadság jóval nagyobb, mint akármilyen internátus félében? Miért hát akkor ez az egész nagy felhajtás, frázisolás, örömkönnyek ? Fölmerül a kérdés, miért hát a Tanítók Háza ? Ezek, a csak fölöslegességet bizonyító érvek nem jutottak a tervezők eszébe vagy ha igen, akkor milyen rejtett és titokzatos szándék vezette őket ennek a fölösleges tervnek a megvalósítására ? De van valami ennél a problémánál, ami mélységesen, borzongatóan szomorú, leverő, kétségbeejtő: magyar tanítók ezt a fölösleges meddőséget elébe helyezték a — magyar tanítóképzőnek. Kvártélytanyát építenek, amikor tanítóképző kellene. A cikkíró fölfogása ebben a kérdésben nemcsak logikátlan, hanem egyenesen naiv. De menjük csak sorjában I Tegyük föl, hogy a csehszlovákiai magyar tanítóság, azért mert nincs és az állam sincs abban a helyzetben (?), hogy építsen, a maga keserves filléreiből, szájától elvonva megépíti a maga tanítóképzőjét, a kisebbségi kultúra leghatékonyabb iskoláját. Kérdem, elsősorban azoktól, akik így elrontották, meddőségbe merevítették a tanítóság nagyon sekély aktivitását : mit jelentett volna ez a tény ? Nem azt-e, hogy -' ime, egy maroknyi nép maroknyi része oly csodálatosan, gigantikus módon adta életrevalóságának, kultúrális elhivatottságának tanujelét, azzal, hogy megépíti a saját erejéből a maga kulúr fellegvárát, hogy minden európeérnek le kellett volna venni a kalapját előtte... Állítom, hogy ez grandiózusabb, a maga módján történelmibb tény lett volna, mint Széchenyi emlékezetes 60 ezer pengős főúri gesztusa, amely körűi amúgy is sok baj volt. Azért, mert itt nem egy dúsgazdag magyar mágnás gesztusáról lenne szó, hanem egy kisebbség tanítóinak makacs életre valósága, szívóssága, időn fölül álló kultúrígenlése csúcsosodott volna olyan mértékben, amilyenre a nagy történelem folyamán is ritkán volt példa. Vagy : miért nem ragadta meg az egyesület az alkalmat, amikor lehetett volna, hogy a Csehszl. Magy. Tud. Műv. és Írod. Társasággal közösen építettek volna egy monumentális épületet a Duna partján vagy a hegyen ? Elképzelni is káprázatos: egy ház, amely a legújabb architektúra szabályai és egyszerű művészete alapján épül a Az Üj Korszak megjelenése után a kartársak oly tömegesen siettek zászlónk alá, hogy ilyen nagy és gyors csatlakozást remélni sem mertünk. Most már biztos, hogy a köztársaságunkban élő magyar kisebbségi tanítóságra nézve is elérkezett az új korszak. Most már biztos, hogy a tanítóság is ki fogja venni a maga becsületes részét az új világot teremtő kultúrmunkából. De a köztársaság városkáiban, falvaiban élő tanítóság szétszórva erőtlen. Nem bírja elvégezni azt a munkát, melyet elvár tőle új eszmények és üj célok után törő táradalom és amellyel a maga gyönyörű pozícióját is biztosíthatja a kialakulófélben levő új társadalomban. Erős szervezetre, erős sajtóra van szükségünk, amely, köré a tanítóság csoportosuljon, hogy erőssé, hatalmassá váljék. Erőssé és hatalmassá a közérdek szolgálatában és a saját maga érdekének szolgálatában. Ezt a központi szervezetet a Szabad Egyesületnek és az Új Korszaknak kell megteremteni. Ehhez azonban nem elég a jó szándék, hanem sokaknak, mindnyájunk csatlakozására, munkájára és áldozatkészségére van szükség. Sokaknak áldozatkészségére, hogy az egyesület a maga erejéből megállhasson s hogy a tanítóság közönyösebb, nehezen mozduló részét folytonos agitáció, fölviiágokisebbségi magyar szellem; gócponton, Pozsonyban, egy emeletes ház, amely kizárólag a kisebbség kultúrérdekeit szolgálja, az emeletén van a magyar Akadémia, a földszinten a magyar tanítóképző. Mind a két elgondolás itt van, mind a kettő lehetséges volt. Az első megvalósítására minden lehetőség éppen úgy megvolt, mint a Tanítók Házának építésére. A másik lehetőségre magam is fölhívtam az Akadémia egyik legbefolyásosabb és hivatalos emberének figyelmét, aki azt mondta, hogy a közös építés tervével foglalkoztak és annak meg nem valósulása nem az ő hibájuk. Szomorú dolog ez, mélységesen szomorú. Az említett cikkírónak van egy rögzítésre váró szörnyűsége: az a megokolás, amellyel nevetségessé akarja tenni a tanítóképzőt kívánók tervét. Azt írja, hogy ilyen alapon azt is kívánhatná valaki, hogy az egyesület a tanítóképző tanárait is fizesse. I- lyen korlátolt kívánság csak a cikkíró agyában születhetne meg. Ki fizeti most a képző tanárait, nem az állam ? Miért ne fizetné akkor is az állam ? Ellenkezőleg, ha azt látná az állam, hogy ez a tanítóság mennyi mindent megtesz a saját és a köztársaság érdekében (mert erről is szó van itten) akkor kötelezve érezné magát fokozottabb támogatásra. Bizony, úgy van az, hogy csak ilyen kifogásokkal menthetik magukat a felelősek. De kik előtt ? Nevetséges azt képzelni, hogy mindenki annyira szédült lenne a frázisoktól, hogy ne tudna gondolkozni-Csoda-e ezek és ilyenek utón (az egyesületi munkát értem), ha a tanítóság igen nagy része negligálja az ilyen politikát ? Frappáns példa a tisztújítás : 487-en szavaztak 1.500 közül. Tulajdonképpen nem is az Egyesületről kellett volna itt szólani, hisz az alig szól bele az ügyekbe, még jogait sem gyakorolja, de emberekről kellett volna kizárólag szólani, akik... nagyon is emberek. Valami végzetszerű van abban, hogy egyforma tehetetlenséggel csinálják a hivatalos kisebbségi politikát és a kisebbség tanító ügyeit, amik nagy részben kisebbségi kultúrügyek- Ilku Pál. sító munkával kilendítsük tétlenségéből, magunkhoz vonzzuk és a nagy munkára szervezzük. Aki tehát már eddig is hozzánk csatlakozott, azokra egyelőre a következő föladatok várnak : A legelső az, hogy mindenki teljesítse a magára vállalt előfizetési kötelezettséget, azonnal, fölszólítási nem várva. A második az, hogy mindenki fejtsen ki a maga környezetében erős propagandát, hogy a tétovázó, közönyös vagy ellenséges indulatú kartársakat céljaink helyességéről meggyőzze és azok támogatására megnyerje. Gyorsan, rohamosan el kell érnünk azt a számbeli és tömegbeli erőt, mely föllépésünk súlyossá tételéhez szükséges. A harmadik az, hogy minden kartársunk már most vigye be azt a szellemet az iskolába, amelyet az Új Korszak programja hirdet, Le a hazugságokkal! Tanítsuk az igazságot! Nyissuk ki a nép szemét. Terményítsük meg a nép lelkét a természettudományos igazságokkal. Ismertessük meg vele meglévő jogait, hogy élni tudjon velük. Ismertessük meg vele azokat a jogokat, melyek minden emberrel vele születtek. Előre lankadatlanul, kartársak a harcra az igazságért, a népért, az Új Korszakért, önmagunkért! ♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦ Rendezzétek előfizetésieket! Aki a mutatványszámot három Í2ben megtartja: előfizetőnknek tekintjük. ♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦ Előre lankadatlanul!
