Új Korszak, 1934 (1. évfolyam, 2-18. szám)

1934-10-07 / 14. szám

4. oldal. 14. szám. SZEMLE. Mónus Gyula, Szerényi Ferdinand : Bene-Bena község jelene és múltja. (Szociográfiái tanulmány.) Ára 10 Ke. Minden munkát, amely a Köztársaság­ban élő magyarság helyzetét tárgyalja, ö­­römmel kell üdvözölnünk. Ez a 4 és fél ív­nyi füzet egy alig 1.000 lelket számláló falu képét vetíti elénk. Híradás akar lenni a ma­gyar nép egy kis közösségének ; a földnek, a föld elosztásának, a rajta élő népnek vi­szonyairól. Krónika ez és a falu gazdasági helyzetének föltüntetése, kiegészítve: nép­rajzi (etnográfia) és népismei (etnológiai) a­­datokkal. Két követelményt kell fölállítanunk min­den ilyen munkával szemben s ez egyúttal értékmeghatórozója is: az egyik, hogy ab­szolút megbízható, a másik, hogy valóban tudományos legyen. Lássuk, hogyan sikerült a híradás, ez a valóságközlés ! Nem nehéz az ilyen munkát ellenőrizni. Igaz, az olvasó a legtöbb esetben nem is­meri ugyan a helyi viszonyokat s kénytelen az adatokat valóságnak fogadni el, ámde a számok, a statisztika ellenőrizhetők. Az ol­vasó ceruzát vesz a kezébe és stichpróbát csinál. Csináljunk mi is ilyet. Az első ilyen kínálkozó alkalom a 15. oldalon van, ahol a népesség hullámzását föltüntető diagram 8 különböző év vallási megoszlását tárja e­­lénk. Mind a 8 esetben 4-4 számot kellett összeadni és az eredmény az, hogy négy esetben (8 közül-. . 4 esetben !) rossz az e­­redmény 1 Jme: 1850-ben a diagram sze­rint izr. volt: 8, gk-.' 15, rk.: 60, ref. : 323, ez összesen 406, a diagram szerint 407. .. 1890-ben a diagram szerint izr.: 102, gk.: 102, rk.: 122, ref.: 214, ez összesen 54Ó, a diagram szerint 539... 1921-ben a diagram szerint izr.: 112, gk.: 120, rk.: 181, ref.: 369, ez összesen 782, a diagram szerint 780... 1931-ben a diagram szerint izr-: 72, gk.: 167, rk.: 205, ref.: 504, (vagy 564, így is úgy is olvasható, oly ügyesen van írva) ez összesen, ha a reformátusok száma 504 : 948, ha a reformátusok száma 564, akkor az össeg 1008, a diagram szerint pedig 907. Ez nagyon szo­morú és semmivel sem menthető hiba- Hogyan higgyünk a többi, kevésbé ellen­őrizhető adatban, hiszen az egész tanulmány értéke ezekből az adatokból tevődik össze 1 Megáll az ember esze. Hát szabad ilyen fölületes munkával a nyilvánosság elé menni, különösen amikor másokat is hasonló mun­ka megírására serkentünk s amikor „úttörő“ munkát végzünk és mutatunk be? Ha ez a tanulmány csak egyszerű tanulmány, egy­szerű üzlet volna és semmi több, akkor is el kellene Ítélnünk az ilyen hanyagságot, mert ezzel megrendítjük a gyanútlan olvasóban a hitet minden más írásmű iránt is, minden más szerző iránt is. De ez a tanulmány több, mint egyszerű tanulmány, ez jutalmazott pá­lyamű, amint a 2. oldalon önreklamírozásul írja: „Ezt a munkát a Csehszlovákiai Ma­gyar Tudományos-, Irodalmi és Művészeti Társaság bíráltatta és a Tudományos szak­osztály 1934. évi március hó 4.-én tartott gyű­lésén elfogadta és 1500 korona jutalomban részesítette. A Tudományos Szakosztály a közkönyvtárak és falu-krónikások figyelmébe ajánlja, mint egyik úttörő szociográfiai mun­kát.“ De van ez még tovább is. A 61. olda­lon az író szőlősgazda így ad kifejezést a bor árának leszállása miatt érzett elkeseredésé­nek, miután költői aláfestéssel leírja a szü­retet, nem hagyva ki a fantázia színes képeit sem: „Egy év gondjának, verejtékének gyü­mölcse fekszik a pincékben, de ez már nem az övék többé, hanem az éhes, zabálni vá­gyó, feneketlen gyomru spekulációé. Megje­lenik a siserahad, amely a verejtékező mun­ka idején csak lebzselt, lopta a napot. Mint éhes ordas csapat nagy mohó falánksággal veti magát az áldott munka nemes gyümöl­csére. Spekulánsok, csoportok, kartelek egy húron pendülve igyekeznek zsebrevágni a magáramaradt, szervezetlen, tétován váró gazda jövedelmét és a munkás jövő évi ke­resetét. Hiába, így kell lennie, mert nincs szervezkedés, nincs összetartás, tűrni kell hát a poloskahad vérszívását.“ HÍREK. Előfizetési intelem! Az Új Korszak 12.-13. együttes számához mindenkinek csekk­lapot mellékeltünk. Most újból fölkérjük elő­fizetőinket: teljesítsék pontosan kötelességü­ket, mert aki ezt nem teszi, annak a negyed­év leteltével a lap küldését beszüntetjük. Mi nem akarjuk és nem tudjuk hátralékokra é­­píteni az Új Korszak sorsát. Lapunk csak úgy felelhet meg célkitűzésének, ha a köré csoportosult gárda pontosan eleget tesz kö­telességének s nem kell a lapnak anyagi nehézségekkel küzdeni. Nekünk nincs szük­ségünk olyan előfizetőkre, akik csak a szá­mot és a hátralékot szaporítják. Pörösködni sem akarunk senkivel, viszont azokra, akik eddig megtartották a lapot . . . számítunk, ezért tartsák kötelességüknek hátralékaikat rendezni s előfizetésüket megújítani! A német iskolákban beszüntetik a la­tin betűk használatát. A német iskolaügyi mi­niszter rendeletet adott ki, melynek értelmé­ben az 1935/36. iskola évtől kezdve az elemi iskolákban beszüntetik a latin betűk tanítását. A könnyező Máriaszobor. A csehszlo­vák-lengyel határon fekvő Golkowice község templomában egy méter magas Máriaszobor­­nak letörött az egyik karja. A hívek legna­gyobb csodálatára a szobor könnyezni kez­dett. A szobor balszemében kétpercenként egy-egy könnycsepp jelent meg, A csodá­nak híre terjedt. A községbe tódult a sok hívő, aki látni akarta a csodát. Természete­sen a templom körül számos üzletet nyi­tottak, melyek tulajdonosai jó bevételre tet­tek szert. Az üzletek közt voit a templom­szolga boltja is, amelyben hentesárút és sört adott el. Az üzlet nagyszerűen ment. — A múlt vasárnap azután megtörtént a kataszt­rófa. Rájöttek ugyanis, hogy az egész csoda a templomszolga műve volt. A szobor fejé­be vízbemártott szivacsot tett. Ahogyan cse­pegett a víz a szivacsból, úgy könnyezett a szobor. A jó üzleti érzékkel bíró egyházfit letartóztatták. (V. C. Slovo). A községi közkönyvtárakról írt a No­­vá Svoboda, amellyel kapcsolatban megál­lapítja, hogy a könyvtárak nem szolgálják mindig jól a közt. Némely helyen ugyanis kalandorregényeket szereznek be, hogy a tudatlan olvasóközönség igényeit kielégítsék. — Nálunk sajnos hasonló a helyzet. Vannak községek, ahol az államfordulat óta talán öt könyvet vettek. A tanítóság kötelessége, hogy a lakosságot modern könyvekkel ne­veljék demokratikus gondolkodásra. Németországban állítólag olyan tör­vény van készülőben, amelynek alapján a 4 gyermekes családban csak egy tanulhat főiskolán, 5 gyermekes családban 2, 6 gyer­mekesben 3 stb. Ilyenformán akarják csök­kenteni a szellemi munkanélküliek számát. — Hogy ez a tervezet mennyire antiszoci­ális és hiábavaló, azt nem kell bővebben fejtegetnünk. Ha a bírálónak ez is tudományos — és nem egy ilyen részlet van a könyvben, tele van ilyen szubjektív, temperamentumos falusi bölcselkedéssel —, akkor rosszul ál­lunk. Hol van itt a szociológiai ismeret és tudás? Hát ez a bűnös »siserahad“ az oka a bor mélyen alászállt árának ? Ha ilyen bölcsesség az Akadémia fémjelzése nélkül jelenik meg, még le lehet nyelni, de így . . . meg kell mondanunk, hogy így nem szabad bírálni és jutalmazni ! Nem szabad még ak­kor sem, ha a társas írók egyike maga is akadémiai tag, mert ez a tagság fokozott fe­lelőséget jelent s nem arra való, hogy a va­lóban komoly, tudományos munkák jutalma­zására szánt összeget a baráti kapcsolatok révén értéktelen írásokért a maga részére foglalja le. A helyesírási hibákról nem írunk, mert ebben olyan khaosz uralkodik, hogy ember legyen, aki kiigazodik benne. Igaz, hogy eb­ben az „úttörő munkában még az így meg­engedettnél is több van. Mindenki, aki az Akadémia hivatásá­val tisztában van, méltán elvárhatja, hogy be is töltse azt a hivatást, melyet nemeslelkű életrekeltője szánt neki s amelyet nevében igér : a tudomány mindenek fölött! Suhogó. _____________IJJ KORSZAK__________ A közalkalmazottak végrehajtó bizott­sága a napokban emlékiratot nyújtott át a kormánynak, amelyben azt kérik, hogy a kormány térjen vissza a hónap elsején tör­ténő illetmény fizetéshez. Az emlékirat meg­állapítja, hogy az illetményfizetésnek ez az új rendezése: különféle kellemetlenségeket okozott az alkalmazottaknak és nyugdíjasok­nak, mert hiszen a legtöbb esetben a fizeté­seket elsején kellett eszközölniök. Bár a tör­vény megállapította, hogy a közalkalmazot­tak nem esnek késedelembe, ha fizetéseiket az illetmény kifizetése utáni napon eszköz­ük, ennek dacára az összes nehézségeket még sem sikerült áthidalni. A távol-kelet nemzetiségeinek zenéje-Amilyen mértékben nem törődtek régebben zenéjükkel, nyelvükkel még maguk a távol­kelet nemzetiségei sem, annál jobban feléjük fordul az etnográfia, valamint a modern ze­netudomány. Az orosz territórium területén élő nemzetiségeknek, amelyeknek száma vagy 180, zenéje, zenéjük eredete, felépítése, egyre jobban érdekli a tudományos életet. Soha nem hallott számban jelennek meg folyóira­tok, könyvek, amelyek a távol-kelet nemze­tiségeinek zenei életét dolgozzák fel. A város és a falu egyre erősebb tem­póval közeleg egymáshoz. A távolságot las­san eltünteti a vasút, de különösen a rádió. Ma már a városokban egyre jobban hallani az eddig ismeretlen zenét, viszont még a leg­eldugottabb északi népek is hallják a városi zenét. Erről érdekesen ir a „Rádiocentr“ e­­gyik száma, ahol megemlíti, hogy a befutott levelek között feltűnést keltett az egyik távol­keleti parasztemberé, aki jelzi, hogy az egyik operát hallgatta és annyira megtetszett neki, hogy egészen megtanulta és most gyakran énekli az operát. (p. gy.) ♦♦♦■>*«♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦ Szerkesztői üzenetek. Munkatársainknak! A beígért kéziratoknak 15.-ig itt kell lenni! S. P. Idealisztikus világnézet és gyakorlati idea­lizmus az kettő. Az első azt tartja, hogy előbb volt a „szellem" és csak azután az anyagi természet. Gyakor­lati idealista lehet pl. az olyan ember aki meggyőző­­déses materialista s az Ember fölszabadításáért meg­alkuvás nélkül harcol és gyakran életét is áldozza esz­méjéért. Materialisták azok, akik azt vallják, hogy nem a „szellem" teremtette az anyagot, hanem éppen ellen­kezőleg : az anyag teremtette a szellemet, hiszen a gondolkodás sem egyéb, mint az agynak bizonyos mozgása vagyis agyunknak a munkája. Ha megsemi­­siljük az agyat, megszűnik a gondolkodás, a megfele­­lelő öntudat is vagy ahogyan az idealisták nevezik: a szellem. Az idealisztikus nézetek nemcsak helytele­nek, hanem reakciósak is, miután az idealizmus olyan hitre vezet, mely a kizsákmányolt tömegeket elfordítja az anyagi valóságtól és ezzel gátolja a valóságss, a jobb életért folyó harcot. M. J. A „Két kis színdarab“ eddigi mérlege a következő: elküldtük 430 címre, visszaküldte 121, az érát beküldte 59. A kiadás 2.544 80 Ke. Nehéz a kol­légákat megérteni. Egy ilyen elsőrendűen morális ér­tékű, tehát nagy nevelő erőt jelentő könyvecskét min­den iskolának meg kellene szerezni, ha az iskolai pénztárban nincs rá fedezet, akkor úgy, hogy a gyer­mekek szedjék össze maguk között az árát s vegyék meg a könyvtár részére, hogy minden gyermek elol­vashassa. Bizony mondom : nem akad olyan gyermek, aki ne épülne általa és ez minden pénzt megér 1 És sok olyan könyvünk van, amely az emberi munka megbecsülhetetlen társadalmi értékét s az anyai szere­tet mérhetetlenségét oly plasztikus szépséggel érzékel­tetné? Csik István, Visk. Olvastam levelét, melyet abban a bizonyos Mónus-féle — s ön által a választmányi gyűlésen felolvasott levél ügyben a bírósághoz intézett amelyben mint tanú bírónak tolja föl magét (nagy sze­rénységre vall!), ítéletet mond, amire senki sem kérte s azt irja: „Mónus a sértett fél és nem Czabán.“... és a Magyar Tanító 15.—16. számában leadott nyilat­kozatát. Ha „az egész választmányi gyűlés“ százszor is tanúja volna, akkor sem úgy igaz! A választmányi gyűlés már kiállította elfogultságáról a bizonyítványt a 11:1 szavazatával, mellyel szemben áll a bíróságnak reám vonatkozó fölmentő Ítélete, amely kétségbevon­­hatatlanul objektív és perdöntő ebben az ügyben. Az­után olvassa el a M. T. 18. számát is, melyben Mó­nus nyilatkozik s amelyhez még hozzátartozik a kö­vetkező is, amit a szerkesztő érthető okokból jónak látott kihagyni : „Vádlott ezután kötelezi magát, hogy ezt a nyilatkozatot a PRMTE választmánya elé terjeszti annak legkö­zelebbi gyűlésén és közzététi a Magyar Tanító c. folyóirat leg­közelebbi számában. Ha ezt nem tenné, költségére megteheti fömagánvádló. Vádlott kötelezi magát, hogy 160'— Ki ügyvédi költséget 30 nap alatt dr. Simon Mózesnek. Fömagánvádló és képviselője ezt elfogadják, a följelentést és főmagánvádat visz­­szavonják.“ Ez a nyilatkozat Mónus ügyvédjének kéré­sére jött létre s én elfogadtam, bebizonyítván ezzel, hogy nem embervadászat volt a célom, csupán a meg­sértett erkölcsi rend védelme. Az ön fogadatlan prókátor­­ságánál csak az a fölháborítóbb, hogy a bírósághoz inté­zett levelét annyi helyesírási hibával írta meg. Rendezzétek előfizetésteket. A kiadásért felelős: Czabán Samu. Nyomja: a „MERKUR“-nyomda Berehovo, Asztélyi u. I.

Next

/
Thumbnails
Contents