Új Korszak, 1934 (1. évfolyam, 2-18. szám)

1934-09-21 / 12-13. szám

1. évf. — 12—13. szám.

Ujságbélyeg használatát a kosicei postaigazgatóság 10.623-1V.-34 sz. alatt engedélyezte. Feladó postahivatal Berehovo.

Berehovo—Beregszász, 1934 szept. 21.

Felelős szerkesztő : CZABÁN SAMU.

Megjelenik minden hó 7- és 21.-én.

Szerkesztőség és kiadóhivatal : Berehovo - Beregszász, Asztélyi u. 6. I.

Ide cimzendők a lapot illető összes küldemények.

Kéziratokat nem őrzünk meg.

Előfizetési ár: Egész évre 40 Ke

Követeljük a közoktatás államosítását, minden felekezeti tendenciának az iskolából való kizáró- Negyedévre K) * sát s a felekezetek hatáskörébe való utalását, a tanítók gazdasági helyzetének gyökeres javítását. Egyes szám ára 2 ”

Levél viü

a tanítóknak készülő ifjúsághoz.

A csehszlovákiai progresszív irányú magyar tanítók lapja.

Kedves Jövendőbeli kollégáim!

Szeretettel küldöm nektek az Új Korszak olvasóinak üdvözletét. A nyáron megbeszélést tartottunk s akkor azt határoztuk, hogy szeptemberi számunkat a tanítóképzés nagyíontosságú ügyének fogjuk szentelni. Nem a magam nevében beszélek tehát csupán, hanem sok tanítótársam nevében is és a ... magyar népkultúra érdekében.

Szeretném, ha megértenétek minket s teljes volna mindnyájunk öröme, ha tanáraitok, akik szintén olvassák lapunkat, nem értenének félre. Ez a két kívánságunk könnyen teljesülhet, ha ti is úgy akarjátok. És akarnotok kell, mert ez mind nyájunk érdeke.

Mindenek előtt tudnotok kell, hogy mi vár rátok és azt. hogy mit várnak tőletek. Ha ezt tudjátok, akkor már azt is megértitek, hogy miért szólunk nyílt levélben hozzátok mi, akik már szántjuk a kultúra ugarát.

Mi vár rátok ? A legtöbb esetben kis falú, apró, szegényes házaival, szűk tanteremmel, - régi, összefarigcsált, nyikorgó és hintázó padokkal, kevés felszereléssel, de sok gyermekkel. Aki elég szerencsés (hogy mi lehet nálunk a szerencse, azt most nem fejtegetem, mert az külön tanulmány volna súlyos vádakkal!), az már talál ott, ahova sorsa vezérli egy-két kollégát is, akik már „mindennel torkig“ vannak. Jelentkezik még más nehézség is: a lakás és koszt kérdése, a szegényes fizetés nagy része arra megy, ruhára már alig jut, szórakozásra, önművelésre, könyvekre csak gondolni lehet. Pedig te városban tanultál, megismerkedtél a kultúra áldásaival, van igényed, kell is, hogy legyen, mert hiszen igényessé kell nevelned gyermekeidet is, az, emberi haladásnak nagy mozgatója ez. És ezekről az igényekről, kétségbeesetten tapasztalod, csaknem teljesen le kell mondanod. De van, ami kibékít, kell, hogy kibékítsen és tettekre serkentsen: a falu nagy elhagyatottsága és elmaradottsága, amelyen — bármily furcsán hangzik is —, neked kell lendíteni, a te fiatalos lelkesedésednek kell új világot teremteni ott, ahol a fásultság, a közöny, a bizalmatlanság és minden újtól való idegenkedés ezer és ezer formában akadályúl mered feléd. Aztán a gyermekek, ezek is arra szánvák, hogy megbékítsenek sorsoddal. A gyermekek fogadnak a legőszintébb idegenkedéssel. Már előre találgatják: milyen lesz: jó-e, rossze, fog-e verni, térdepeltetni. És neked, aki eddig csak tanáraid vezetésével vettél részt a nevelés igen sokoldalú képzettséget kívánó munkájában, aki eddig tanáraid éles kritikájának ellenőrzése alatt dolgoztál, tehát bizanyo8 fokig gyámság alatt, minek folytán eléggé bizonytalan vagy a reád váró dolgokban... neked most már mindent önállóan, csak a saját lelkiismereted és önbírálatod (ha ilyenben már gyakoroltad magad) ellenőrzése mellett kell végezni felelőségteljes munkádat.

Szeretned kell a sok idegen gyermeket, nevelned kell őket minden erényre, meg kell tanítanod sok ismeretre, melyekre az élet nehéz harcában, a létért való küzdelemben szükségük van. Nem szabad idegeskedned, ha nem tesznek mindent úgy, ahogyan te szeretnéd és kívánod, gondold meg, hogy ők már megszoktak sok dolgokat s a szokás természetükké vált, nem rosszaságból teszik, amit tesznek s amiket esetleg te kifogásolsz s máskép kívánsz. Türelmesnek kell lenned, nem szabad büntetned, sem testileg, sem lelkileg. Ha méltó akarsz lenni a modern tanító névre, akkor egészen új úton kell járnod. Ki kell tudnod fejleszteni gyermekeidben azt a tudatot, hogy jutalmazásra való számítás nélkül kell jónak, figyelmesnek, szorgalmasnak lenniök.

De van még tovább is. Az iskolán kívüli munka sem maradhat el. Hiszen nem végezhetsz egész munkát, ha a felnőttekkel is nem érintkezel. Nemcsak úgy. hogy tölkeresed a szülőket s kikérdezed tanítványaid szokásait, hogy jobban megismerhesd természetüket, hanem a tél folyamán ismeretterjesztő előadásokat is kell tartanod.

Sok, nagyon sok mindez azért a kevés fizetésért. Amikor én fiataloskodtam, akkor az a szólásmód járta, hogy azért a kevés fizetésért nem lehet elég keveset dolgozni. Mi, akik már akkor is tisztában voltunk azzal, hogy a tanítói munkát csak az a nép fogja megbecsülni és tisztességesen megfizetni, aki művelt, értelmes s tisztában van az iskola nagy értékével, mi már akkor is másként gondolkoztunk s bármily nehéz volt is : végeztünk iskolán kívüli munkát is. Neked is lelkesedéssel, odaadással kell dolgoznod mindkét fronton, mert nagyon sok a tennivaló és nagyon várják a szebb, tisztább élethez vezető iránymutatást és nagyon is megérdemlik azt, mert a nép volt mindenütt és mindig az, aki robotolt és az élet szépségéből ki volt közösítve, az élet szépségét ő csak a mások számára termelte, verejtékezte ki. Azt is tudnod kell, hogy a te és a többi társaid fölvilágosító munkája az, ami továbbfejleszti a civilizációt és megérleli az időt, az igazság beteljesedésére, amikor minden ember boldog és művelt lesz, amikor minden ember tiszta, szép életet fog élhetni. Nem frázisokat írok, nem beszélek levegőt, nagy valóságokat mondok nektek és hinnetek kell, hogy mennél többen dolgozunk ezért a szép célért, annál előbb jutunk el hozzá. És mindenikteknek úgy kell dolgozni, mintha a nép boldogulása egyedül a ti lelkiismeretes munkátoktól függne.

Mondom: hinnetek kell ebben! Ha pedig hisztek, akkor azt is megértitek és helyeselni fogjátok, hogy mi, akik azt hirdetjük, hogy a modern népkultúránk legbiztosabb alapja az egész közoktatásnak államosítása, a felekezeti szellemnek az iskolából való kiküszöbölése (mert mi csak Embert akarunk nevelni, aki egyik sem tehet arról, hogy ilyen vagy olyan vallásúnak, ilyen vagy olyan nemzetbelinek született, nem lehet az ilyen adottság senkinek érdeme, de nem lehet az ilyen

senkinek tehertétele sem, nem lehet az ilyen elválasztó kapocs!) s a modern természettudományos irány győzelemre való juttatása: megértitek, hogy titeket is, akik a jövő munkásainak készültök ebben a tiszta emberséges szellemben szeretnénk tudni. Ezért szólunk hozzátok, ezért mutatjuk meg a jövő képét nektek, ezért akarunk híveinkké tenni, mert ez a nép igaz érdeke, ez az emberiség igaz érdeke és ti is, mi is a nép gyerrmekei vagyunk, ti is, mi is maga a nép, az emberiség egy kis valósága vagyunk

Kedves fiatal, jövendőbeli kollégáim, nehéz és nagy harc folyik a világon, folyt is mindig mióta ember él a földön. A létért való harc kíméletlensége nem ismeretlen előttetek. Azt is tudjátok, hogy ebben a küzdelemben az győz, akinek legjobb fegyverei vannak. Ma a gépfegyver világában a nyíl és dárda, az elöltöltő puska eltörpül, védhetetlenül kiszolgáltatja az ilyennel küzdelemre vállalkozó harcost. Az élet küzdelmében a tudás a legtökéletesebb, a legbiztosabb, leginkább eredményt biztosító fegyver. Igyekezzetek megszerezni ezt a fegyvert a lehető legtökéletesebb formában. De van tovább is. Ma már ennél tovább is van! Mert ma eszmei harc is folyik. Arról van szó ebben az eszmei harcban: lehet-e mindenki boldog ebben a földi életben és biztosíthatjuk-e mindenkinek ezt a földi boldogságot. Az ilyen kérdésre hosszú bölcselkedéssel szoktak felelni azok, akik a maguk boldogságát már megszerezték s a mások boldogtalansága nem fáj nekik. Azt mondják, hogy a boldogság ragyon relatív fogalom, valaki lehet boldog a szegény sorsban is és lehet boldogtalan a paloták lakója is. Ez a kitérő kertelés nem téveszthet meg minket. A mi élettapasztalatunk és nem a szobatudósok elmélete szerint, a boldogságnak legfőbb föltétele: a mindennapi kenyér, az egészséges lakás, a jó ruházat és az emberi kultúra más áldásaiból való részesedés is. A tudomány bebizonyítja, hogy tudunk annyit termelni, amennyi mindnyájunknak a boldogulásához szükséges, csak meg kell találnunk a módját annak, hogy a termelt javakat úgy osszuk szét, hogy ne emelkedjenek az egyik oldalon gigantikus aranyhegyek, míg a millióknak a legelemibb életszükséglete sincs biztosítva s így erkölcsileg is a züllés útjára vannak kárhoztatva. Ez az eszmei harc alapja. Megérted-e ezt ? Meg kell értened, mert benned is emberi szív, érző szív lüktet és amit magadnak jó szívvel kívánsz: hosszú, egészséges, boldog életet, kívánnod kell más embertársaidnak is, mert ez az igazi felebaráti szeretet. Ha pedig kívánod, akkor munkálkodnod kell érte. Hogyan / Úgy, mint a helyzet kívánja: a föl világosi tás, az emberszeretet erejével.

. .. Mindez, ami rátok vár, nagy felkészültséget kíván. Ne tekintsétek tehát mostani tanulmányi időtöket egyszerűen egy előkészületi időnek, az egzisztenciához szükséges bizonyítvány megszerzésének, hanem igyekezzetek hivatásszeretetté tudatosítani magatokban a tanítói munkát 1 Ha igy fogtok érezni, akkor mér a többi sem lesz legyőzhe-