Új Korszak, 1934 (1. évfolyam, 2-18. szám)

1934-09-21 / 12-13. szám

1. évf. — 12—13. szám. Ujságbélyeg használatát a kosicei postaigaz­gatóság 10.623-1V.-34 sz. alatt engedélyezte. Feladó postahivatal Berehovo. Berehovo—Beregszász, 1934 szept. 21. Felelős szerkesztő : CZABÁN SAMU. Megjelenik minden hó 7- és 21.-én. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Berehovo - Beregszász, Asztélyi u. 6. I. Ide cimzendők a lapot illető összes küldemé­nyek. Kéziratokat nem őrzünk meg. Előfizetési ár: Egész évre 40 Ke Követeljük a közoktatás államosítását, minden felekezeti tendenciának az iskolából való kizáró- Negyedévre K) * sát s a felekezetek hatáskörébe való utalását, a tanítók gazdasági helyzetének gyökeres javítását. Egyes szám ára 2 ” Levél viü a tanítóknak készülő ifjúsághoz. A csehszlovákiai progresszív irányú magyar tanítók lapja. Kedves Jövendőbeli kollégáim! Szeretettel küldöm nektek az Új Kor­szak olvasóinak üdvözletét. A nyáron meg­beszélést tartottunk s akkor azt határoz­tuk, hogy szeptemberi számunkat a taní­tóképzés nagyíontosságú ügyének fogjuk szentelni. Nem a magam nevében beszé­lek tehát csupán, hanem sok tanítótársam nevében is és a ... magyar népkultúra érdekében. Szeretném, ha megértenétek minket s teljes volna mindnyájunk öröme, ha ta­náraitok, akik szintén olvassák lapunkat, nem értenének félre. Ez a két kívánsá­gunk könnyen teljesülhet, ha ti is úgy a­­karjátok. És akarnotok kell, mert ez mind nyájunk érdeke. Mindenek előtt tudnotok kell, hogy mi vár rátok és azt. hogy mit várnak tő­letek. Ha ezt tudjátok, akkor már azt is megértitek, hogy miért szólunk nyílt levél­ben hozzátok mi, akik már szántjuk a kul­túra ugarát. Mi vár rátok ? A legtöbb esetben kis falú, apró, szegényes házaival, szűk tan­teremmel, - régi, összefarigcsált, nyikorgó és hintázó padokkal, kevés felszereléssel, de sok gyermekkel. Aki elég szerencsés (hogy mi lehet nálunk a szerencse, azt most nem fejtegetem, mert az külön tanul­mány volna súlyos vádakkal!), az már ta­lál ott, ahova sorsa vezérli egy-két kollé­gát is, akik már „mindennel torkig“ van­nak. Jelentkezik még más nehézség is: a lakás és koszt kérdése, a szegényes fize­tés nagy része arra megy, ruhára már a­­lig jut, szórakozásra, önművelésre, köny­vekre csak gondolni lehet. Pedig te vá­rosban tanultál, megismerkedtél a kultúra áldásaival, van igényed, kell is, hogy le­gyen, mert hiszen igényessé kell nevelned gyermekeidet is, az, emberi haladásnak nagy mozgatója ez. És ezekről az igények­ről, kétségbeesetten tapasztalod, csaknem teljesen le kell mondanod. De van, ami kibékít, kell, hogy kibékítsen és tettekre serkentsen: a falu nagy elhagyatottsága és elmaradottsága, amelyen — bármily furcsán hangzik is —, neked kell len­díteni, a te fiatalos lelkesedésednek kell új világot teremteni ott, ahol a fásultság, a közöny, a bizalmatlanság és minden új­tól való idegenkedés ezer és ezer formá­ban akadályúl mered feléd. Aztán a gyer­mekek, ezek is arra szánvák, hogy meg­békítsenek sorsoddal. A gyermekek fogad­nak a legőszintébb idegenkedéssel. Már előre találgatják: milyen lesz: jó-e, rossz­­e, fog-e verni, térdepeltetni. És neked, aki eddig csak tanáraid vezetésével vettél részt a nevelés igen sokoldalú képzettséget kí­vánó munkájában, aki eddig tanáraid éles kritikájának ellenőrzése alatt dolgoztál, te­hát bizanyo8 fokig gyámság alatt, minek folytán eléggé bizonytalan vagy a reád váró dolgokban... neked most már min­dent önállóan, csak a saját lelkiismereted és önbírálatod (ha ilyenben már gyako­roltad magad) ellenőrzése mellett kell vé­gezni felelőségteljes munkádat. Szeretned kell a sok idegen gyerme­ket, nevelned kell őket minden erényre, meg kell tanítanod sok ismeretre, melyek­re az élet nehéz harcában, a létért való küzdelemben szükségük van. Nem szabad idegeskedned, ha nem tesznek mindent úgy, ahogyan te szeretnéd és kívánod, gondold meg, hogy ők már megszoktak sok dolgo­kat s a szokás természetükké vált, nem rosszaságból teszik, amit tesznek s ami­ket esetleg te kifogásolsz s máskép kí­vánsz. Türelmesnek kell lenned, nem sza­bad büntetned, sem testileg, sem lelkileg. Ha méltó akarsz lenni a modern tanító névre, akkor egészen új úton kell járnod. Ki kell tudnod fejleszteni gyermekeidben azt a tudatot, hogy jutalmazásra való szá­mítás nélkül kell jónak, figyelmesnek, szor­galmasnak lenniök. De van még tovább is. Az iskolán kívüli munka sem maradhat el. Hiszen nem végezhetsz egész munkát, ha a fel­nőttekkel is nem érintkezel. Nemcsak úgy. hogy tölkeresed a szülőket s kikérdezed tanítványaid szokásait, hogy jobban meg­­ismerhesd természetüket, hanem a tél fo­lyamán ismeretterjesztő előadásokat is kell tartanod. Sok, nagyon sok mindez azért a ke­vés fizetésért. Amikor én fiataloskodtam, akkor az a szólásmód járta, hogy azért a kevés fizetésért nem lehet elég keveset dolgozni. Mi, akik már akkor is tisztában voltunk azzal, hogy a tanítói munkát csak az a nép fogja megbecsülni és tisztessé­gesen megfizetni, aki művelt, értelmes s tisztában van az iskola nagy értékével, mi már akkor is másként gondolkoztunk s bármily nehéz volt is : végeztünk isko­lán kívüli munkát is. Neked is lelkesedés­sel, odaadással kell dolgoznod mindkét fronton, mert nagyon sok a tennivaló és nagyon várják a szebb, tisztább élethez vezető iránymutatást és nagyon is meg­érdemlik azt, mert a nép volt mindenütt és mindig az, aki robotolt és az élet szép­ségéből ki volt közösítve, az élet szépsé­gét ő csak a mások számára termelte, verejtékezte ki. Azt is tudnod kell, hogy a te és a többi társaid fölvilágosító mun­kája az, ami továbbfejleszti a civilizációt és megérleli az időt, az igazság beteljese­désére, amikor minden ember boldog és művelt lesz, amikor minden ember tiszta, szép életet fog élhetni. Nem frázisokat írok, nem beszélek levegőt, nagy valósá­gokat mondok nektek és hinnetek kell, hogy mennél többen dolgozunk ezért a szép célért, annál előbb jutunk el hozzá. És mindenikteknek úgy kell dolgozni, mint­ha a nép boldogulása egyedül a ti lelki­­ismeretes munkátoktól függne. Mondom: hinnetek kell ebben! Ha pedig hisztek, akkor azt is megértitek és helyeselni fogjátok, hogy mi, akik azt hir­detjük, hogy a modern népkultúránk leg­biztosabb alapja az egész közoktatásnak államosítása, a felekezeti szellemnek az iskolából való kiküszöbölése (mert mi csak Embert akarunk nevelni, aki egyik sem tehet arról, hogy ilyen vagy olyan vallásúnak, ilyen vagy olyan nemzetbeli­nek született, nem lehet az ilyen adottság senkinek érdeme, de nem lehet az ilyen senkinek tehertétele sem, nem lehet az ilyen elválasztó kapocs!) s a modern ter­mészettudományos irány győzelemre való juttatása: megértitek, hogy titeket is, akik a jövő munkásainak készültök ebben a tiszta emberséges szellemben szeretnénk tudni. Ezért szólunk hozzátok, ezért mu­tatjuk meg a jövő képét nektek, ezért aka­runk híveinkké tenni, mert ez a nép igaz érdeke, ez az emberiség igaz érdeke és ti is, mi is a nép gyerrmekei vagyunk, ti is, mi is maga a nép, az emberiség egy kis valósága vagyunk Kedves fiatal, jövendőbeli kollégáim, nehéz és nagy harc folyik a világon, folyt is mindig mióta ember él a földön. A lé­tért való harc kíméletlensége nem isme­retlen előttetek. Azt is tudjátok, hogy eb­ben a küzdelemben az győz, akinek leg­jobb fegyverei vannak. Ma a gépfegyver világában a nyíl és dárda, az elöltöltő puska eltörpül, védhetetlenül kiszolgáltat­ja az ilyennel küzdelemre vállalkozó har­cost. Az élet küzdelmében a tudás a leg­tökéletesebb, a legbiztosabb, leginkább e­­redményt biztosító fegyver. Igyekezzetek megszerezni ezt a fegyvert a lehető leg­tökéletesebb formában. De van tovább is. Ma már ennél tovább is van! Mert ma eszmei harc is folyik. Arról van szó eb­ben az eszmei harcban: lehet-e mindenki boldog ebben a földi életben és biztosít­hatjuk-e mindenkinek ezt a földi boldog­ságot. Az ilyen kérdésre hosszú bölcsel­kedéssel szoktak felelni azok, akik a ma­guk boldogságát már megszerezték s a mások boldogtalansága nem fáj nekik. Azt mondják, hogy a boldogság ragyon relatív fogalom, valaki lehet boldog a szegény sorsban is és lehet boldogtalan a paloták lakója is. Ez a kitérő kertelés nem té­veszthet meg minket. A mi élettapasztala­tunk és nem a szobatudósok elmélete sze­rint, a boldogságnak legfőbb föltétele: a mindennapi kenyér, az egészséges lakás, a jó ruházat és az emberi kultúra más áldásaiból való részesedés is. A tudo­mány bebizonyítja, hogy tudunk annyit termelni, amennyi mindnyájunknak a bol­dogulásához szükséges, csak meg kell ta­lálnunk a módját annak, hogy a termelt javakat úgy osszuk szét, hogy ne emelked­jenek az egyik oldalon gigantikus arany­hegyek, míg a millióknak a legelemibb é­­letszükséglete sincs biztosítva s így erköl­csileg is a züllés útjára vannak kárhoz­tatva. Ez az eszmei harc alapja. Megér­ted-e ezt ? Meg kell értened, mert benned is emberi szív, érző szív lüktet és amit magadnak jó szívvel kívánsz: hosszú, e­­gészséges, boldog életet, kívánnod kell más embertársaidnak is, mert ez az igazi fe­lebaráti szeretet. Ha pedig kívánod, akkor munkálkodnod kell érte. Hogyan / Úgy, mint a helyzet kívánja: a föl világosi tás, az emberszeretet erejével. . .. Mindez, ami rátok vár, nagy fel­­készültséget kíván. Ne tekintsétek tehát mos­tani tanulmányi időtöket egyszerűen egy elő­készületi időnek, az egzisztenciához szüksé­ges bizonyítvány megszerzésének, hanem igyekezzetek hivatásszeretetté tudatosítani magatokban a tanítói munkát 1 Ha igy fogtok érezni, akkor mér a többi sem lesz legyőzhe-

Next

/
Thumbnails
Contents