Új Korszak, 1934 (1. évfolyam, 2-18. szám)

1934-06-21 / 8. szám

4. oldal.

UJ KORSZAK

8. szám.

A Podk. Ruszi á. H. 7. i. közgyűlése jegyzőkönyvének margójára.

Mi fiatalok is megjelentünk az Á. M. T. E. beregsszászi közgyűlésén. Nem a kíváncsiság vitt, hanem ifjú akarásunkat, munkabírásunkat, tudásunkat s idealizmusunkat vitiük a magyar tanítóság oltárára. Lelkesedéssel mentünk, de gyászolva távoztunk. Mást, többet vártunk.

Elvesztettük, mert el kellett vesztenünk az egyesületben való hitünket.

Föl kell mutatnunk, hogy nekünk fiataloknak már nagyon is ejkésett valóság a frázisok értéktelen giccse. Építeni, szólni akarunk a minket megértők előtt.

Komoly a ma tanítóságénak sorsa. Számvetést kel! csinálnunk 1 Az eddigi magyar tanítói politika gyenge munkát végzett. Komoly, egységes koncepcióra van szükség. Nincs semmink, csak a tömegünk és a tehetségünk. Menné! nagyobb, izmosabb, szervezettebb a tömegünk, annál biztosabb létünk. Mennél erősebbek, korszerűbbek, aikotóképescbbek vagyunk, annál biztosabb fejlődésünk.

A tanítóságnak a sokszor és nagyon helyesen hangoztatott önsegély elvére kell helyezkednie, föl kell mérnünk mai életviszonyainkat és helyzetünket, hogy céltudatos, organizált és kollektiv akarattal mentsük meg magunkat, de az önsegélynek el kell kezdődni valahol. Az önsegélyben pedig benne keli lenni az összetartás széles szárnyú gondolata mellett a deiail-munka vállalásénak és pontos elegetíevésének is.

Ebben a munkában a tanító-társadalom szívének taktusa kihagy. Hiányzik az egységesség.

Teremleni kell I

Egy tényleg produktiv munkál végző tanító-társadalomra van szükség, melynek munkájában felelőséget is kell vállalnia. Felelőséget az utánakövelkező nemzedékkel szemben.

Tennivalóink röviden a következők: Önmagunk helyzetének újjáorganizálása, szellemiségi életünknek kiépítése a progresszív társadalmi eszme vonalán ; munkabehozás, tempótartás és az eddigi eredmények túlszárnyalása I

E munkát nem a magas szavak lelkesedése fogja elvégezni, ehhez az itteni tanítótársadalom egységességére van szükség. Természetesen szociális jellegűnek keil lennie a munka minden egyes fázisának. Korunk szociális felelőséget követel, mert sorsunk is szociális lett. Be kell töítenünk a ránk eső feladatot ! Meg kell adni a tanítóságnak az őt megillető kultururális alapot, fejlődési lehetőséget és a világeszmék hatékonyságát.

(—dó Lajos.)

♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦ ♦♦ ♦♦♦♦♦♦♦

Ad maiorem Dei glóriám.

Egy iskolában történt, hol a nagytiszteletü úr végezte a kisegítő tanítói teendőket, aki szeretett hivatkozni a teológián tanult neveléstani ismereteire.

Tornaóra : A tiszteletes tanítóbácsi áll, körülötte a gyermekek. A leányok kabátját ráncigálják, lökdösik, a fiuk mindenféle hulladékkal, kaviccsal tömik zsebeit. A hangulat superlativuson. A tiszteletes tanítóbácsi harsány kacagás közepette bokszolja a nebulókat. Később magas nyújtón tornáztatja a leánygyermekeket, hová kénytelen egyenkínt felemelni őket.

Szlovák: Tiszteletes tanítóbácsi mintaolvasást tart, amikor is „szellemes“ szójátékait a gyermeksereg kitörő kacaggássai, frenetikus tapssal honorálja.

Nem folytatom, hisz ebből is látható a tanítás komolytalansága s a túlzott pajtási viszony tanító és tanulók között, melynek következményei csakhamar megmutatkoztak. — Ha a tanítóbácsi egész órán át viccelhet velünk, én is megtréfálhatom óra után — gondolta egy kislány... és már ott is fityegett a kabáton a papirszelet a szokásos felírással : „iá szamár“, melyet a gyermekek hazakisérése közben majdnem az egész falun végigcipelt — Másnap vasárnap volt. A tiszteletes tanítóbácsi úgy vélte legildomosabbnak, hogy bibliával kezében, a szószékről boncolgassa — ad maiorem dei glóriám, — a gyermekek hiányos nevelését a szülők és a

gyülekezet megrökönyödésére, amikor mindenki elvette »méltó“ büntetését. Nem hiszszük, hogy ezzel a „szépségtapasszal“ a reverenda iránti tisztelet öregbült volna.

Az eset nagy hullámokat vert s egész Csallóköz mulatott rajta. Bizony elég szomorú 1

És aztán ?

Aztán már csak néhányat kellett szundikálni, hogy a tiszteletes tanítóbácsi ezúttal, mint körlelkész mutatkozzon be, megvizsgálva a ref. iskolák erkölcsi és szellemi eíőhaladását.

Az egyházmegye ennyire értékeli a tanító munkáját, hogy ilyen „kiváló“ pedagógus információja alapján alkot képet magának a „kertészek“ munkájáról.

Ez a lejobb propaganda az iskolák államosítása érdekében.

Predajná 1934. VI. 8.-án

Dezső István.

Amíg egy kérvényt Szlovenszkdn... a leferátuson elintéznek.

Levél a szerkesztőséghez.

Tisztelt Szerkesztő úr 1

A múlt tanév végén, rendes időben, kérvényt adtam be a szlovenszkói tanügyi Referátus címére. Egy megnevezett helyre kinevezést kértem. Úgy voltam értesülve, hogy az a hely megüresedik. Az igazgató nagyon biztatott. Az illetékes tanfelügyelő úr édesatyámnak, aki szintén tanító, megígérte a támogatást. Édesatyám ezeken kívül a Referátusban levő főtanácsos iskolatársát is megkérte, hogy szóljon egy pár szót érdekemben. A főtanácsos úr készséggel megígérte ezt, de azt is ajánlotta, hogy a kinevezést intéző referens úr figyelmét még más oldalról pártbeli ember útján is jó volna felhívni. Édesatyám egy országos párt titkárát kérte fel erre a közbenjárásra, aki ezen hivatal mellett állandó szenátorjelölt is, tehát nem valami kis legény. Ez is biztosra Ígérte. . . Az igazgató pedig még külön is felkért a közbenjárásra egy valóságos szenátort... és én boldog örömmel vártam a napot... egyik napot a másik után.

Ésdesatyám még külön is meg akart lepni ezzel a kinevezéssel. Az országos párt titkárát felkérte, hogy sürgönyözze meg az eredményt, mellékelvén 5 korona bélyeget. Ugyanis a kinevezések után való napokban volt a születésnapom.

A születésnap elmúlt. A sürgöny nem jött. A kinevezés nem jelentkezett. A kérvény elment 1933. július 2.-án s 1934 május 12.-én kaptam rá választ, hogy hely hiányéban nem neveztek ki. Igen, igen, most, e hó 12.-én kaptam kézhez ezt az értesítést.

Tisztelt szerkesztőség, ha az én kinevezésem nem sikerült, amit támogatott: egy igazgató, egy tanfelügyelő, egy tanügyi főtanácsos, politikai oldalról: egy országos párttitkár, állandó szenátor jelölt és egy valóságos szenátor,. . hát annak, akit senki nem támogat, annak hogyan sikerül, illetőleg : mi kell ahhoz, hogy egy kinevezés sikerüljön s aztán, hogy a kérvény egy kicsikét gyorsabban intéződjék el ?

Kitűnő tisztelettel: (aláírás, tanítónő)

*

A szerkesztőség megjegyzése. A miniszter úr figyelmébe ajánljuk ezt a levelet. Sok panaszt kaptunk. Sort kerítünk a többire is. Csak az adatokat várjuk.

HÍREK.

Ilkut pedig nem hagyjuk. Egyelőre még nincs semmi baja Ilku Pál barátunknak. Reméljük, hogy nem is lesz. Reméljük, hogy a tanügyi hatóságokban több bölcseség lakozik, mint a vári kupaktanácsban, mely veszedelmet lát Ilku kollégánk progresszivitásában és akik bizonyára nem látnának semmi rosszat abban, ha Ilku kartársunk valami olvasópörgető egyesület céljait propagálná. A felsőbb tanügyi hatóságnának lesz annyi esze, hogy Ilkut, a jó tanítót, nem veszi üldözőbe, hanem ellenkezőleg : megtanítja ezeket az antiprogresszív embereket a progresszív gondolat tiszteletére és megbünteti őket ezért a meggondolatlan őszinteségükért.

A progresszív tanítóság mind egy szálig együtt érez Ilku kollégánkkal, akinek még az ellenségei előtt is egyetlen bűne, hogy bátran, elszántan küzd kartársai javaért s a progresszió diadaláért. Hogy a progresszív tanítóság mennyire együtt érez Ilku kollégánkkal, bizonyítja azt a sok levél, melyet a múlt számunkban írt esetével kapcsolatban kaptunk.

De hogy mennyire elbizakodott ez a társaság, mi sem bizonyítja jobban, mint az igazgatónak legűjabb'ltette. A határozat nyilvánosságra hozatala óta újabb 3 pontból álló följelentést tett Ilku kollégánk ellen. Mondani sem kell, hogy a vádak egytől-egyig alaptalan koholmányok, rosszakaratú demunciálás. Arra azonban jó, hogy azt a látszatot keltse, mintha, Ilku kollégánk kötelességmulasztó volna. És szaporodnak a följelentések, gyűlnek az akták. Egészen bizonyos, hogy ha az alaptalan vádaskodót megbüntetnék, nem merne sem Murányi, sem a többi Murányi vádaskodni, jelentgetni.

A progresszív tanítóság legnagyobb erőssége az, hogy minden munkáját a legnagyobb lelkiismerettel és rendesen végzi el s még magán életében is hozzáférhetetlen.

Németországban új pedagógiai akadémiáival nyitflök ' még n nÖGftT^ái'UÜJökbaii.

Azért a vidéki városokban, mert: a nagy városban elidegenedik a vidéki élettől a tanítójelölt — állítólag. Dehogy. A tulajdonképpeni ok egészen más : a nagy városban ki van téve a tanítójelölt annak, hogy olyanokkal is találkozhatik, olyanokkal is beszélhet, akik nem valami kedvező véleményt mondanak a horogkereszt barna életéről. De meg nagy városban az ember többet is lát és sokszor olyat, amin gondolkozni is kell. Már pedig a gondolkozás nem tartozik a horogkereszt éltető elemei közé: elv az, hogy mindent csak rá kel bizni a vezérre. Kis városban a felügyelet is könnyebb a tanító-jelöltek felett. Ezért vannak az új ped. akadémiák a kis vidéki városokban. Az akadémiákra jelentkezőknek a középiskolai végzettséget igazoló bizonyítványon kívül mellékelni kell az árja származást bizonyító okmányt és bizonyítványt arról, hogy a nemzeti szociálizmus harci szervezeteiben eredményes munkát fejtett ki, mint önkéntes. (Ezek a „harci“ szervezetek voltak azok a szervek, amelyek emberei hivatásuknak tekintették és tekintik a szociálisták gyilkolását. Csak két szempont volt előttük, ami fontos volt, az egyik : a revolver használatánál a kezet a testhez kell szorítani, mert így biztosabb a találás, a másik : késsel akkor eredményes a szúrás, ha a hastól a mellig felmelszik a testet. Ezeknek a harci szervezeteknek neveltjei lehetnek csak tanítók Németországban.) A leánynövendékeknek is bizonyítani kell, hogy részt vesznek a mai Németország megerősítésében. Ezek a tulajdonságok, munkálkodások kellenek annak, aki tanító akar lenni. Vájjon, milyen lenne az a nemzedék, akiket ; ezek nevelnének ki. .. ha lenne idejük erre. |

I

Szerkesztői üzenetek.

F. ft. Levelét megírta s azt írja, hogy ne vegyem rossz néven, hogy mindazokat „bátor“ volt nekem megírni. Fogalomzavar! Nem bátorságnak, hanem szemtelenségnek nevezik az ilyen cselekedetei. Önnek semmi joga magát progresszívnek tartani, mert ön mindig csak üzletnek tartott minden eszmét. Progresszivitása a múltban a demokrata klubtagok kaszinói kiszolgálásában merüli ki. Későbben a könyökével bizlositotf magénak helyet. De ott, ahol komolyan és kockázattal harcolni kellett és... önzellenül, ott ön soha nem volt. Még a gyűléseken sem, ahol csak szavazni kellett volna. Csak az osztozkodáskor jelentkezett 8 akkor olyan falánkságot tanúsított, amilyenre csak az üzlet által fűtött emberek képesek. Hogy itt mi mindent művelt, azt nem akarom fölsorolni. De hogy az ön ragaszkodása és barátsága bárkihez milyen talmi, azt mér szemléltetően bebizonyította akkor, amikor Murányi részére ön is kiállította a bizonyítványt, hogy ő korunk legkiválóbb pedagógusa s amikor megtörtént a változás, ismét ön volt a legelsők között, aki a felkelő napot kitörő örömmel s most is őszintén üdvözölte. Ugyanakkor átadott nekem két kompromittáló jegyzőkönyvet (melyhez csak ön tudja, hogyan jutott) a felkelő napról. És ha a Fidzsi szigetek valamelyik emberevő lakója volna az, aki adhat és vehet, ön azt is kitörő örömmel és őszintén üdvözölné. És még egyet. Azt írja befejezésként, hogy: „Erkölcsi kötelességemnek tarlom, hogy én írjam meg mindezeket.“ Nézze, maga, bátor ember, önnek egyszer lett volna alkalma erkölcsi kötelességet teljesíteni, akkor, amikor ki akart lógni Amerikába, saját szavai szerint azért, hogy ne hozzon szégyent barátaira. Hát megtette, hát nem hozott ? És én még most sem kívánom önnek, hogy akassza föl magát.

A kiadásért felelős: Czabán Samu.

Nyomja: a „MERKUR“-nyomda Berehovo, Asztélyi u. 1,