Új Kelet, 1998. május (5. évfolyam, 102-126. szám)

1998-05-11 / 109. szám

1998. május 11., hétfő

Riport

Fekete Tibor (Új Kelet)

Akik a műsor kezdeten jelentkeztek játékra, még viszonylag hamar meghívást kaptak a felvételre. Mi a tervezett felvétel előtt két héttel kaptunk értesítést, és azonnal jeleztük résztvé- teli szándékunkat. Azzal nem árulok el titkot, hogy ezek a félórás adások természetesen felvételről mennek. Budapesten, a Kunigunda utcában (111. kerület) van az MTV 8-as stúdiója, és ezt díszletezik fel a már jól ismert félköríves, egy ókori arénára emlékeztető nézőtérrel. A paravánok felállítása és a hatalmas, több emelet magas terem bevilágítása nem kis munkába - és persze pénzbe - kerül, ezért egy forgatási napon egymás után több műsort is felvesznek.

Reggel InterCity-vonat- tal utaztunk. Máskor nem szokott késni, de most az egyszer pont annyival később futottunk be a Nyugatiba, hogy taxival kellett kibumliznunk Óbudára. A szervezők gondolnak a vidékről érkezőkre is, és

óránként ktilönbuszt indítanak a Szabadság térről, így akik nem rendelkeznek kellő helyismerettel, azok sem tévednek el a fővárosban. Nekünk nem volt ilyen gondunk, mert háztól házig szállítottak.

A stúdió bejáratánál igen reprezentatív hölgyek várták a játékosokat. Érkezésünket előre jeleztük, és még a felvétel megkezdése előtt bevezettek Vízy András műsorvezető öltözőjébe. Akik találkoztak már élőben tévészereplővel, átélhették azt a csalódást, hogy testközelben egészen másként néz ki az illető, mint a képernyőről szokásos. András viszont az életben is ugyanolyan, mint a műsoraiban.

Kölcsönös bemutatkozás után az idő rövidsége miatt egyből a közepébe vágtam:- Hogyan lehet felkészülni egy ilyen műsor! ra?- Sehogy! A párbeszédeknek, dialógusoknak nincs előre megírt koreográfiája. A jelentkezőktől az adataikon kívül kérünk egy rövid történetet, és ezek közül kolléganőim kiválasztják a legérdekesebbnek tűnőket, és el is mondatják az illetővel. Arra kíváncsiak, tud-e majd szerepelni.- Gyakran csípős és kétértelmű megjegyzéseket is tesz a sztorikhoz. Ez spontán jön, vagy előre kigondolja, mit fog mondani?- Nem tudhatom előre, milyen elejtett szóban tudok majd megkapaszkodNyakkendőigazítás, tükörpróba közben megtudom, debreceni színészként kezdte a közszereplést. Képzett beszédkézségére hamar felfigyeltek, és kilenc évvel ezelőtt a Magyar Rádió szociálpolitikai

Egy voltam a százból

I------------------------------------------------------------------------1

| Cél éve kezdték meg rendszeres földi sugárzá- |

| I sukat a kereskedelmi tévécsatornák. A két adó- |

| val nemcsak több műsor közül válogathat a néző, |

I hanem könnyedebb, lazább lett a műsorszerkezet, |

I főleg a reklámokkal fűszerezett vetélkedőkből vá- | laszthat jóval többet a néző, mint korábban.

A néha kicsit bugyuta, néha pedig elég komoly tu- ! dást igénylő versengések sorából újszerűségével,

' csipkelődő, zrikáló műsorvezetésével kitűnik a '

I Százból egy című vetélkedő, amely hétköznapon- I I ként az RTL Klub adásában látható. A véletlen és I I a szerencse úgy hozta, hogy én is részese lehet- I | tem egy ilyen műsor felvételének, és jómagam is |

| kipróbálhattam a „gombnyomogatást”. |

I

_______________________________________________I

os

ztályára került riporter-újságírónak. Munkája során eljutott a legeldugottabb településekre, és többnyire a társadalom perifériájára szorult, lecsúszott emberekkel készített interjút. Az igazi újságírómunkának az oknyomozó riportok készítését tartja, de hamar ráébredt arra, hogy hiábavaló a közvélemény nyilvánossága, rendszerint a bajokat nem tudják orvosolni. Ideig-óráig lehet ugyan valamit javítani ezeken a szerencsétlen sorsú embereken, de hosszabb távon csak nehezen tudnak változtatni életvitelükön. Igyekezetéért és szakszerű újságírásáért nívódíjban részesült.

Hat évvel ezelőtt volt a televízióban egy Reggel című műsor, és ebben is sokszor láthatták a nézők. A tévés kitérőt követően a Danubius Rádióban vezetett műsorokat, és itt sajátította el a rögtönzés műfaját. A telefonos vetélkedéseken nincs idő a gondolkodásra, azonnal reagálni kell minden felvetésre. Újságírói múltjából legszívesebben Kóthy Juditra emlékszik vissza, akitől nagyon sokat tanult.

Amíg társalgunk, az „öltöztetőnő” éppen azon morgolódik, hogy a derékszíj nem illik a nadrághoz és túl nagy. Gyorsan keresnek egy másikat. Egy nap négy-öt, de néha hat adást is felvesznek egymás után, ilyenkor legalább annyi váltás öltözék kell, ahányszor újra megjelenik a képernyőn a műsorvezető. Andrásnak senki nem szabja meg, mit vegyen fel, de a ruha nem lehet túl világos, és a csíkos ing sem jó, mert bevibrálnak a színek a képernyőn.

Már éppen a következő kérdésre készültem, amikor a stúdióba szólították beszélgetőpartneremet. A kulisszák mögé nem engedtek be, de egy kívül elhelyezett monitoron figyelemmel kísérhettem az eseményeket. Először a felkészítő ember tart eligazítást. Sokadik Rákóczy Ferenc - merthogy a nagy történelmi személy nevét kapta - elmondta: - Önök is ugyanúgy félre fognak nyomni, mint mások, akik a korábbi műsorokban szerepeltek. Lehet nyugodtan derülni rajta, hisz egészen más a képernyőn keresztül nézni, és megint más izgalmi állapotban tíz másodperc alatt dönteni a válaszról. Kérte, a rágógumikat ragasszák a szék alá, és csak a műsor végén keressék ki, melyik volt eredetileg az övék. Természetesen tartottak tapspróbát is. Ez nem csak azért kellett, hogy a versenyzők előmelegítsék a tenyerüket, hanem hogy legyen elég vágókép az adás végleges összeállításakor.

A gombok valóban rafinál- tan vannak elhelyezve. Egytől háromig egymás alatt, de a negyedik az első mellett. Akik reflexszerűen a legutolsó gombot nyomják a négyes helyett, azok máris kiesnek a fordulóból. A testi-lelki felkészítés után egy ollóval a kezében a rendező jelent meg a színen. Arra biztatta a kiszemelteket, nyugodtan vegyék a lapot, és hagyják magukat cikizni. Ez nem élő adás, és a műsorban nem maradnak olyan részek, amelyek bárkire nézve is sértők vagy hátrányosak lehetnek. Az utolsó mondatokhoz a nyomaték kedvéért a kezében lévő ollóval csattogtatott. Egyébként is mindenkinek alá kellett írni egy beleegyező nyilatkozatot, amelyben vállalja a közszereplést és azt is, hogy az adásba kerülés napjáig semmilyen információt nem ad ki az aznapi vetélkedés végeredményéről.

Nagy ováció és tapsvihar fogadta Andrást a kör közepére érve. A bentlévők még nem tudhatták, ki lesz az a négy személy, akik elmondhatják kedvenc történetüket. A technikusok nem tudnak a sorok között mozogni, ezért egy hosszú rúdra szerelt mikrofonnal közelítik meg a leendő áldozatokat. Annyival előbb mikrofonozzák be a nyilatkozót, hogy mire a kamera ráközelít, már kellőképpen paprikavörössé válik az ábrázata. Maguk a történetek nem túl érdekesek, de a kötözködés révén gyakran váratlan fordulatot vesznek, és a mesélőt Andrásnak sikerül zavarba hozni.

A felvezető, ráhangoló sztorizás után megjelenik a kivetítőn az első kérdés a négy válaszlehetőséggel. Külön team állítja össze a feladatokat, a műsorvezetőnek ezzel nem kell foglalkozni. Ő csak a számítógép monitorjáról követi figyelemmel a kérdéseket és a hibázok nevét. Különösen annak örül, ha egy beugrató lehetőséggel sikerül valakit csőbe húzni. A válaszok közé gyakran csempésznek be a helyeshez hasonló hangzású tippet. Nagy úr a lámpaláz, és ennek a trükknek is sokan áldozatul esnek.

Fordulóról fordulóra kevesebben maradnak versenyben, és jön a hirtelen halál, a gyorsasági kérdés. Már mindenki a gombokat keresgélte az ujjával, amikor elhangzott a vezényszó: Leállunk! Mint utólag kiderült, az egyik segédoperatőr a jupiterlám- pák melegétől megszomjazott, és szódavizet szeretett volna inni. A gép áram híján nem működött, ezért kihúzta a mindent nyilvántartó számítógép zsinórját, és helyette a szikvízautomatáét dugta be. Nem gondolta volna, mekkora galibát okoz ezzel, mert egy csapásra mind a száz versenyző feladata és a korábbi fordulók eredményei is eltűntek a gépből. Már úgy tűnt, újra kell kezdeni az egész játékot, amikor egy komputerzseni mégis elővarázsolta az eltűnt adatokat.

A gyorsasági kérdéseknél a figyelmesebbeknek feltűnt, hogy általában a négyes válasz a helyes. Akik valóban végigolvassák a válaszlehetőségeket, azoknak esélyük sem marad a tíz közé kerülésre, ezért sokan kockáztatnak, és azonnal az utolsó gombot nyomják meg. A kockáztatás gyakran beválik, és így fordulhat elő, hogy valaki 0,8 másodperces időt ér el.

A második forduló előtt technikai szünetet tartanak, amíg átrendezik a díszleteket, helyükre kerülnek a szamárfülek, és felcímkézik a továbbjutott versenyzőket. Itt már a negyedik kérdést mérik időre, és csak a leggyorsabb indulhat a fődíjért. Fokozódik az izgalom, és jönnek a rafinált kérdések. Tudják-e például, hogy a kis- fröccsben, a nagyfröccsben, a házmesterben vagy a hosszúlépésben van-e több bor? Vagy tudják-e, hogy a meggyben, a sárgadinnyében, az almában vagy az őszibarackban van-e több cukor?

A fődíj legalább kétszázezer forint, de fordulónként annyiszor tízezer forinttal emelkedik az összeg, ahányszor nem sikerült megfejteni helyesen a kérdést. Ottjár- tunkkor már háromszázezer forint feletti tétért versenghettünk, de bosszúságunkra éppen előttünk egy felvétellel vitték el a fődíjat. Ismét kétszázezerre olvadt az összeg, de az is szép summa. Aki játsszhat a fődíjért, annak márhuszonötezer forint üti a markát. Akik rendszeresen nézik az adást, tudhatják, hogy a legutolsó kérdésnél már alaposan fel kell kötni azt a bizonyost. Például keletkezésük idejének megfelelően sorrendbe kell rakni egy zeneszerző műveit, vagy ábécérendbe kell rakni a zeneművek szereplőit stb. Ki lehet számolni, menynyi a matematikai valószínűsége annak, hogy a négy számjegyet megfelelő rendben mondja ki a versenyző. Ha a főszereplőnek nem jött be a tippje, akkor a helyesen tippelő nézők között ötvenezer forintot osztanak szét. Gyakran éppen a nyertesek lepődnek meg legjobban, hogy helyes a válaszuk.

Előfordulnak olyan helyzetek is, amikor nem jön el minden jelentkező. Márpedig a játék címe Százból egy, tehát minden székre le kell ültetni valakit. Ilyenkor az előző fordulóból azok, akik nem szólaltak meg, és nem látszanak közelről, maradhatnak még egy játékra. (Természetesen nem azon a helyen, ahol korábban voltak.)

Más vetélkedőműsoroknál már előfordult, hogy kételkedtek a játék tisztaságában. Itt lehetetlen a manipulálás. Egyrészt, mert mindent a számítógép tart nyilván, másrészt pedig a versenyzők azonnal megtudják, hogy kiestek, vagy bennmaradtak a játékban. Egy esetben zártak ki egy legénykét, mert még nem töltötte be a tizennyolcadik életévét. Márpedig fiatalkorúak nem szerepelhetnek ezekben a versenyekben. Ők még nem adókötelesek, és gondok lehetnek a nyilvános szereplésükkel is.

Külön is említést érdemel a nyolcas stúdió felszereltsége. A több száz négyzetméteres terem mennyezetén nincs egy tenyérnyi hely, ahol ne lenne lámpa. Fűtés nem volt a nagy ho- dályban, így akik lenge „magyarban” ültek le, bizony ráfáztak. A lámpák nem adtak annyi meleget, hogy rövidujjú ingben sokáig kibírta volna az ember. Nekem legjobban a kamerák tetszettek. Teljesen automatikus, pneumatikus szabályozásúak voltak. Mint az autószerelőműhelyek olajemelőir úgy mozogtak le-fel az optikát tartó oszlopok. Valóban egyetlen ujjal is mozgatni lehetett a szerkezetet. Az1 operatőrök már a felkészítés idején is pásztázták a nézőteret, ezzel elég vágóképanyaghoz jutottak. Csendben, nesztelenül, észrevétlenül mozogtak.

Sajnos, nekem nem sikerült a tíz közé verekednem magam. Tudtam a válaszokat, de nem voltam elég gyors. Egymás után két játékban is szerepeltem, de mindkétszer a gyorsasági kérdéseken véreztem el. Ennek ellenére megérte olyan sokat utazni, mert láthattam, hogyan dolgozik egy profi stáb, megcsodálhattam a ma használatos legkorszerűbb hazai technikát, és megismerkedhettem egy igen barátságos, közvetlen emberrel, Vízy Andrással, akinek népszerűsége ellenére nincsenek sztárallűrjei, és a színfalakon kívül sem játszik szerepet.

A tévénézőknek nem szabad megsejteniük, hogy mennyi fáradozás van a teljesítmény mögött, hisz őket a produktum érdekli, ami újszerűségével, ötletességével és játékosságával hamar belopta magát a nézők szívébe.